Ez egy felhívás. Küldj képet arról, hogyan telik nálad a karantén, a bezártság, home office, így vírus idején. Lehet önarckép, lehet hangulatkép, mindegy is. A lényeg a személyesség. Ja, és nem csak egyet küldhetsz persze.

Hogyan fotózz otthon, mivel foglald el magad karanténban, bezárva? Ezzel kapcsolatban adok pár tippet. És ha mégis kimennél - amit én nagyon nem javaslok - akkor vigyázz magadra. De inkább #maradjotthon és ne kockáztass, mert a #koronavírus nem viccel.

Miért csinálják az emberek, mi a jellegzetessége és miért nem önarckép a szelfi. És ha már feltétélen muszáj szelfizned, mire ügyelj, ha ilyet készítesz.

Az első képem, ami kiállításon falra kerül január 16-tól.

A fotográfiában az emberábrázolást tartom magam számára a legfontosabb területnek, legyen szó portréról, önportréról vagy az ember környezetének bemutatásáról. A Madráka/Birdy című képemet 1992-ben készítettem analóg kamerával fekete-fehér filmre, amit kinagyítottam és utána kézzel Ilford Cibachrome festék segítségével színeztem ki. A modellemre egy átlátszó műanyag fóliát adtam, az arcára pedig élesztőt kentem, így értem el azt a hatást, ami a fejemben Alan Parker mozija óta jelen volt. Kerestem a tekintetet, ami az egyetlen kapaszkodó lehet két ember között a kommunikációban, amikor a szavak már nem elegendőek. Az eredeti vintage képből egyetlen példány létezik a kézi festés által válik megismételhetetlenné.