2. Építészet, enteriőr

Ez a feladat az ember által épített környezetről szól. Külső helyszínek, mint az épületek, közterek, a város, a falu közösségi színterei, és belső helyszínek, házak, lakások, irodák belső terei, hangulatai. Ezeken a képeken az ember csak mint a méretarányhoz szükséges képalkotó elem jelenik meg, az elsődleges szempont a tervezés, az építészeti struktúrák megjelenítése.

Természetesen ne feledkezzünk meg a világítás fontosságáról, a fényekről, árnyékokról, a kompozícióról, és arról, hogy a bemutatás lényege a személyes élmény, annak megosztása, amivel adott helyszínen az alkotó szembesül. Egy üres tér jellemzi azt, aki benne él, a tárgyai, azok elrendezése, a káosz vagy a rend, a színek, a formák, hangulatok.

Ami a technikát illeti: a kép mérete minimum 1280 pixeles jpg, ne használj erős tömörítést, mert akkor a végeredmény csúnya lesz, bekockázhat. A file neve a következőképpen néz ki: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_1, azaz a neved, a dátum, amikor feltöltöd, valamint az alsó aláhúzás után egy sorszám, hogy azon a napon hányadik kép lesz feltöltve. (példa: hegyizsolt151116_1.jpg). Magyar ékezetes karaktereket ne használj!

Egy nagyon fontos szempont van: a személyesség, annak megfogalmazása, amit neked az adott környezet jelent, tehát NEM képeslapfotókat várunk és nem kérünk olyan felvételeket, amelyek egy prospektusban mutatják meg az adott nevezetességeket, mert ebben a leckében is az az alap, hogy rád, a te gondolataidra, kapcsolódásaidra, kötődéseidre vagyunk kíváncsiak. Emberi történetek lenyomatait keressük, az építészeten keresztül. Hogy élsz a környezetedben, mi keltette fel a kíváncsiságod, mit láttál munkába vagy iskolába menet a városban, mit fedeztél fel egy kirándulás alkalmával új, ismeretlen helyeken. Kattints ide a feltöltéshez!

1. Önportré, önábrázolás

Az első feladat: önarckép, önportré készítése. Ez a lecke abban az értelemben is különleges, hogy talán az egyetlen olyan feladatunk, amihez időről időre visszatérünk haladásunk függvényében. Ha most iratkoztál be, küldj magadról egy bemutatkozó képet. Később ahogy haladsz az önismeret útján, a komfortzónád határait feszegetve eljuthatsz a lényegig: megmutatni az embert, bátran és szabadon, esendően, igazan, az önelfogadáshoz támasztékot kapva életszakaszokat rögzíteni, megfigyelni, önelemezni és értékelni, kihívásokat keresni és rájuk megoldásokat találni. Fontos! Csak olyan képet, filmet tölts fel, amit te magad készítettél magadról - amit más készít rólunk, az nem a mi házi feladatunk.

Az önarckép nem szelfi. Saját magunkat vizsgáljunk általa, megmutatjuk érzéseinket, olykor akár esendően is, a környezet jelentősége az értelmezés segítésében van. A szelfivel ellentétben nincs híres ember mellettünk, vagy a haverok, nincs turistalátványosság, nem dicsekvésből készül, hogy lám, itt is jártam, ezzel vagy azzal is találkoztam, ennél sokkal bensőségesebb műfaj az önarcképé. Erről Hegyi pedellus bővebben a HetiHegyiben beszél, nézd meg a videót.

Létezik arckép, mellkép méretű képkivágás, adott esetben a modellre jellegzetes helyzetet, környezeti részletet is bemutatva, fekvő vagy álló képformátumban is. A következő lépcső az egész alakos önportré, amely az egész embert mutatja be. De itt is hangsúlyozzuk, hogy nem csak a forma, de a személyes hitelesség is fontos. A képhez kapcsolódhat a tárgyi környezet, az adott világod, lakás, kert, udvar... Egyszerűbben fogalmazva: az egész ember alatt azt értjük, hogy a talpától a fejéig, a kezétől a füléig. Hogy ezt nagykabátban, pizsamában vagy tornadresszben, állva, guggolva vagy térdepelve veszed fel, az a te szabadságod.

Tehát készítsd el a magad bemutatkozó fotográfiáját, ha kész vagy, akkor töltsd fel hozzánk. Adj neki címet is, és jó, ha pár szót írsz hozzá kísérőszövegnek. A feltöltött munkák folyamatosan kerülnek fel ide a szakkörbe, az elemzések pedig kis idővel később születnek meg hozzájuk, hogy addig is legyen idő és mód róla a kommentárokban beszélgetni. Ezt kérjük is, hogy elemezd, értékeld a többiek munkáit is, ne csak egy-két szóban, hanem lehetőleg úgy, hogy abból az alkotó is épülhessen.

Ami a technikát illeti: a kép mérete minimum 1280 pixeles jpg, ne használj erős tömörítést, mert akkor a végeredmény csúnya lesz, bekockázhat. A file neve a következőképpen néz ki: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_1, azaz a neved, a dátum, amikor feltöltöd, valamint az alsó aláhúzás után egy sorszám, hogy azon a napon hányadik kép lesz feltöltve. (példa: hegyizsolt151116_1.jpg). Magyar ékezetes karaktereket ne használj!

Mivel itt önarcképről van szó, ha van állványod, érdemes lehet használni, ha nincs, akkor megteszi ha stabilan elhelyezed a gépet egy könyvespolcra, létrára, bármi vízszintes felületre. A gépek jó részénél van mód önkioldó, távirányító használatára, vagy időzített felvételre. Ez utóbbi esetben érdemes előre lepróbálni azt, hogy hogyan fogod megközelíteni azt a helyzetet, amiben megörökíted magad, mert viszonylag rövid idő szokott rendelkezésre állni az időzítő elindítása után. Kattints ide a feltöltéshez!

A képen a pedellus egyik szokásos vendégmarasztaló rítusát látjuk, egy népi-urbánus körtáncot, mely egyrészt az állatvilág megfigyelésén - kandúrok teritoriális viselkedése (jelölés) - másrészt a balatoni horgászok fárasztásos villantós módszerén alapul. (köszönet Kun Bélának, Lacának és a Someday Baby-nek)

A Pedellus szorgalmija azért kap 2 disznót, mert rá is ugyanúgy érvényes, hogy azért, mert van egy jó blues zene, még nem kell 68 órát nézni a Gyulát, elég belőle kevesebb is. Tehát az ötlet jó, a film jó, több önfegyelem és önkritika. utóirat: mivel a Hegyi kettő disznót kapott, nem lenne korrekt, ez a döntés, mert ennek a filmnek a Gyula nagyon fontos alapköve. Így Hegyi egyik disznóját Fazakas kapja (Szőke hogy röhög közben, azt látnotok kéne...(ped)…) a mozgalom nevében, csak így tovább. Drága Zsolt, drága Gyula, végre nem ilyen savanyapofa filmeket kell néznem. Kinézek a dógozószoba ablakán, besüt a délelőtti fény és tényleg kezdek reménykedni, hogy itt a tavasz. Ehhez az egyik segítség ez a film volt. Mindannyiunknak: tudom, hogy dagadtak vagyunk, tudom, hogy megöregedtünk, Gyula, Zsolt, András, de olyan jó hogy még mindig ilyen fiatalosan szalad a lelkünk. értékelés: Gyula:

Farsang
Anya gondolta, milyen jó lesz, ilyet senki más nem talál ki. Megvarrta és összeragasztotta a papírdominót, amiben se menni, se leülni nem lehet, amin röhög az osztály, röhög a falu is. Nem nyert a versenyen.

Vurstli
Valami nagy, hideg tél, busójárás és vurstli, körhinta az idegen kislánnyal.

Hogy nektek is könnyebben menjen, bemutatkozom én is, íme a Pedellus.

Kedves Pedellus! Nagyon örülök, hogy ennyi idő után elkészítetted az első házi feladatodat. Annak is örülök, hogy mozgóképet látunk és hogy ehhez külön hangokat is használtál. A 70-es évek végén az amatőrfilm mozgalomban a beszélgetéseken általában azt mondták, hogy ha egy-egy filmnél baj van a képek kapcsolódásával, akkor a legegyszerűbb megoldás, hogy alárakunk egy zenét, az majd összehúzza. A film zenei anyaga (Manu Chao) erőteljesen sugall egy nagyon jól érzékelhető hangulatot. Mivel nem értünk franciául, de szövegeket is hallunk, az az érzése is lehet az embernek, hogy az idegen nyelvű szöveg megfejtése lehet a képeken látható szomorúságnak. Érzékeltem, hogy sokal régebbi és mostani portrék keverednek egymással, a film drámája az öregedésben rejlik. Ha nem az estiskola.hu oldalon látnám ezt a filmet, azt mondhatnám, hogy nagyon örülök ennek az őszinte üzenetnek. De az Estiskola PEDELLUSA nem teheti meg, hogy egy ilyen jó kis közösség épülésében ilyen depressziót sugározzon. Ezt a félelmet az is erősíti, hogy például a Szőke üzeneteiben a Szőkének is állandóan savanyú a pofája. Le kell ülnünk át kell beszélni a vezetőségnek ezt a szemléletet, mert egyszerűen nem vehetik észre a diákok meg az ide látogatók, hogy szomorúak vagyunk és félünk attól, hogy megöregedtünk. Az Estiksola nevében visszautasítom, hogy másoljad a Szőkét, mert egy hét múlva ott fogunk tartani, hogy a diákok rengeteg képet küldenek és mindenki sírni fog. A legszörnyűbb az, hogy valószínűleg a spontán idelátogatók magyarországi és külföldi köreiben öngyilkosságokat fog generálni ez az oldal. Elkötelezett élharcosának kell maradni az Estiskolának a nevetésre. Azért csak egy csoffadt disznót kap a vizsgaanyag, mert jelen pillanatban úgy érzem - és ezt a vezetőség nevében kell kimondanom - kígyót melengettünk a keblünkön. Most kezdem csak látni, hogy a szervezetbe idegen szemléletű, látszólag kedves emberek férkőztek be. Amennyiben egy héten belül nem látunk egy vidám filmet tőled, el fog uralkodni a tagok között a depresszió. Ezt nem engedhetjük meg. Abbahagyom most az írást, mert sírnom kell. (- szőke -)    utóirat: ha nem hivatalosan kellene írnom, azt kellene, hogy mondjam, nagyon elérzékenyültem a múlt lebegő fátyolos, melankólikus hangulatán. Igen, most kint esik az eső, őszi hangulat van, február. Mivel hivatalosan írok, ezt azonban nem tehetem. (szőke) értékelés: