Két fő irányvonal van. Egyrészt észrevenni a környezetünkben létrejövő ritka, különleges fényviszonyokat, és azokat képpé, történetté komponálni. Másrészt saját ötleteinket lámpákkal, vakukkal, derítéssel megvalósítani, azaz berendezni a saját kis műtermi világításunkat.

A fény-árnyék a teret, a formákat, a színeket jeleníti meg. A fény kiemel, az árnyék pedig segít a térbeliség érzékelésében. Az árnyék az átlátszatlan tárgyak mögött keletkező, viszonylag fénymentes rész. Az egyenesen haladó fénysugár az útjába kerülő tárgynak csak a fényforrás felé eső részét világítja meg. A vetett árnyék a tárgy mögött keletkező sötétebb térség. Az önárnyék a tárgyaknak a fény útjából elforduló részén keletkező sötétebb felület. A bevetett árnyék a nyitott formák oldalának a belső térbe vetődő árnyéka. A félárnyék átmenet a legsötétebb és a megvilágított rész között. Árnyékhatás ott keletkezik, ahol a fénylő és az árnyékos rész találkozik. Az árnyékolás a test plasztikusságát, térbeliségét érzékeltető árnyékok ábrázolása. A legmélyebb fekete és a legvakítóbb fehér között nagyon sok fokozat van. Ezek a színértékek vagy tónusok. A formák a szín sötétebb-világosabb fokozataival plasztikussá tehetők. Az erős sötét-világos ellentétek síkszerű, dekoratív hatásúak. A forma plasztikája vagy sík jellege, tagoltsága vagy egyszerűsége mást és mást fejezhet ki. A formatömeg tömörséget, súlyosságot, térbeliséget érzékeltet, részformák alig tagolják.

A lényeg, hogy olyan képi megoldásokat keressünk, melyek átfogalmazzák, kiemelik, térbe helyezik és a fény és árnyék hatásával plasztikussá teszik a tárgyakat, a mondanivalót. A lényeg mindkét esetben, hogy a főszereplő a fény, vagy annak hiánya.

Kattints ide a feltöltéshez!

Tegnap, Turay Balázs kiállításával egybekötve volt az első Estiskola találkozó is, kis performansz, beszélgetés, ismerkedés. Azt gondoltuk, hogy itt a Titkárságon gyűjtjük egybe az ott készült képeket, filmeket, beszámolókat. Ha valakinek kedve és vénája van hozzá, kivételesen írásos formában is mesélhet azoknak, akik nem tudtak eljönni - tehát ha küldtök elbeszélő formában írt munkát, azt is feltesszük az oldalra. Ezt a kis filmet a Pedellus művelte, rövid bemutatkozás gyanánt - sajnos csak a végén jutott eszembe a forgatás, így aki előbb elment, az erről lemaradt.

Az első feladat: önarckép, önportré készítése. Ez a lecke abban az értelemben is különleges, hogy talán az egyetlen olyan feladatunk, amihez időről időre visszatérünk haladásunk függvényében. Ha most iratkoztál be, küldj magadról egy bemutatkozó képet. Később ahogy haladsz az önismeret útján, a komfortzónád határait feszegetve eljuthatsz a lényegig: megmutatni az embert, bátran és szabadon, esendően, igazan, az önelfogadáshoz támasztékot kapva életszakaszokat rögzíteni, megfigyelni, önelemezni és értékelni, kihívásokat keresni és rájuk megoldásokat találni. Fontos! Csak olyan képet, filmet tölts fel, amit te magad készítettél magadról - amit más készít rólunk, az nem a mi házi feladatunk.

Az önarckép nem szelfi. Saját magunkat vizsgáljunk általa, megmutatjuk érzéseinket, olykor akár esendően is, a környezet jelentősége az értelmezés segítésében van. A szelfivel ellentétben nincs híres ember mellettünk, vagy a haverok, nincs turistalátványosság, nem dicsekvésből készül, hogy lám, itt is jártam, ezzel vagy azzal is találkoztam, ennél sokkal bensőségesebb műfaj az önarcképé. Erről Hegyi pedellus bővebben a HetiHegyiben beszél, nézd meg a videót.

Létezik arckép, mellkép méretű képkivágás, adott esetben a modellre jellegzetes helyzetet, környezeti részletet is bemutatva, fekvő vagy álló képformátumban is. A következő lépcső az egész alakos önportré, amely az egész embert mutatja be. De itt is hangsúlyozzuk, hogy nem csak a forma, de a személyes hitelesség is fontos. A képhez kapcsolódhat a tárgyi környezet, az adott világod, lakás, kert, udvar... Egyszerűbben fogalmazva: az egész ember alatt azt értjük, hogy a talpától a fejéig, a kezétől a füléig. Hogy ezt nagykabátban, pizsamában vagy tornadresszben, állva, guggolva vagy térdepelve veszed fel, az a te szabadságod.

Tehát készítsd el a magad bemutatkozó fotográfiáját, ha kész vagy, akkor töltsd fel hozzánk. Adj neki címet is, és jó, ha pár szót írsz hozzá kísérőszövegnek. A feltöltött munkák folyamatosan kerülnek fel ide a szakkörbe, az elemzések pedig kis idővel később születnek meg hozzájuk, hogy addig is legyen idő és mód róla a kommentárokban beszélgetni. Ezt kérjük is, hogy elemezd, értékeld a többiek munkáit is, ne csak egy-két szóban, hanem lehetőleg úgy, hogy abból az alkotó is épülhessen.

Ami a technikát illeti: a kép mérete minimum 1280 pixeles jpg, ne használj erős tömörítést, mert akkor a végeredmény csúnya lesz, bekockázhat. A file neve a következőképpen néz ki: vezeteknevkeresztnevÉÉHHNN_1, azaz a neved, a dátum, amikor feltöltöd, valamint az alsó aláhúzás után egy sorszám, hogy azon a napon hányadik kép lesz feltöltve. (példa: hegyizsolt151116_1.jpg). Magyar ékezetes karaktereket ne használj!

Mivel itt önarcképről van szó, ha van állványod, érdemes lehet használni, ha nincs, akkor megteszi ha stabilan elhelyezed a gépet egy könyvespolcra, létrára, bármi vízszintes felületre. A gépek jó részénél van mód önkioldó, távirányító használatára, vagy időzített felvételre. Ez utóbbi esetben érdemes előre lepróbálni azt, hogy hogyan fogod megközelíteni azt a helyzetet, amiben megörökíted magad, mert viszonylag rövid idő szokott rendelkezésre állni az időzítő elindítása után. Kattints ide a feltöltéshez!