Egy vallomást lehet látni ebben a kisfilmben. Ez egy magas sorszámú házi feladat, amire beérkezett ez a lecke, de akár így az egész szerkezetet tekintve, még a korai leckék, portrék kategóriájában is megállná a helyét. Mert ugyan egy történet, méghozzá egy nagyon drámai történet mesélődik itt el, de valójában ennek a történetnek az elmesélése az egy emberi viszonyulást, a környezettel való viszonyulást jelenti és azt, hogy hogyan zajlik le egy emberi állapotban. Ez elsősorban a film elejétől a végéig egy verbális közlés. Ez tulajdonképpen egy monológ. Ehhez a monológhoz maga a kis filmes munka egyetlenegy arcképet, egy arcképrészt használ. Ráadásul egy olyan helyzetben, ahol az arc nagytöbbsége sötétben van tartva. És nem csak az arc nagytöbbsége, hanem az egész kép ebben a helyzetben tulajdonképpen filmes szakszóval – alulexponált. Talán az orr felületén egy pici fény az jelen van, de igazából szinte sötétben, nagyon kevés mozgást látva egy arcot látunk, ahol elhangzik egy monológ. A monológ teljes egészében kerek, bár három részből tevődik össze. Az első részben folyamatosan nem egyes szám első személyben, hanem távolságtartással egy helyzet felvezetése hangzik el. Csak körülbelül a szöveg egyharmadától válik még súlypontosabbá, amikor a vallomás egyes szám első személybe tevődik. És a harmadik nagy egység, az ennek az egész eseménynek a konklúziója, majd ennek a tulajdonképpeni búcsúzásnak, bocsánatkérésnek a lezárása, mint egy üzenet, vagy mint egy híradás, harmadik részt jelenti a szövegkörnyezetben. A legdrámaibb és legerősebb része természetesen ez a középső szakasz, amelyben az esemény tárgyalása, az esemény leírása történik. És mint ilyenkor, egy ilyenfajta munkánál nyilvánvalóan, mivel mozgóképről beszélünk olyan filmről, amely a hang és a kép egységével működik, nagyon fontos szerepe lenne az arcon történő eseményeknek. Gondolok itt arra, hogy hasonló szituációkban a szem, a tekintet mit tükröz, mit közvetít, vagy mi történik a szem körül. Adott esetben könnycsepp, szemvillanások, minden olyan, ami egy összetett történetet az arc mozgásain keresztül tesz nézhetővé. Ennek a kis etűdnek az egyik nehézsége tehát az, hogy miközben hanghordozásban is, történetmesélésben is érezzük a hitelességet, érezzük a megélt drámát, sokkal közelebb tudnánk ahhoz kerülni, hogyha magát az emberi arcon is jól érzékelhetően láthatnánk mindezt. Az itt látható kis anyag ugyanakkor nem indokolja azt, hogy vajon az esemény helyszínén történik-e egy utólagos rekonstrukció és azért van sötétben az emberi arc, de az biztos, hogy nagyon fontos lenne, hogy mindaz, ami a nagyon egyszerűen fogalmazva gyónás kapcsán látszik, az az emberi arcon hitelesítse az adott történetet. Azt tudom javasolni a Zsoltnak ennél a házi feladatnál, vagy ennek a házi feladatnak a megoldása kapcsán, hogy amennyiben túl tudunk lépni azon, hogy egy-egy feladat az természetesen egy üzenet, az is fontos az alkotó számára, hogy az üzenet eljuthasson a címzettekhez. Fontos, bár nagyon nehéz, picit távolságtartással kezelni magát a munkafolyamatot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kívül és egyszerre belül kell elhelyeződni egy ilyen parányinak tűnő kis etűdnél is, amelyben szereplőként, alkotóként az ember teljes átéléssel benne van a kamera előtti világban, ugyanakkor pedig külső készítőként, megfigyelőként pedig ezt az egészet megpróbálja egy olyan formába önteni, amely mindenegyes technikájával azt segíti elő, hogy a néző, jelen esetben a Süni című filmnél, ezt a drámát 100 százalékosan átélje. Ezért nem beszélünk itt, mondjuk ennél a feladatnál egy rádiójátékról, vagy egy rádióüzenetről, vagy hangjátékról, hanem egy filmről, mert nagyon fontos az, hogy mi történik közben az előadó arcán. Mivel nincs vágva a film és a kompozíció az egy szűken tartott arc, ahol a jobb szem látható végig, vagy lehetne látható, hiszen a szájba is belevág a kamera, ezért azt kell mondani, hogy jelen pillanatban a sejthető képen a legfontosabb szereplőnek, a szemnek kellene lennie. Ugyanakkor ez nem történik meg, nem látható a szem, nem látható, hogy a szemen keresztül mi zajlik le az elmesélőben. Ez nagyon fontos lenne azért, mert a hangrészből egyértelműen látható, hogy nem egy mache, nem egy kitalált, nem egy helyzetgyakorlathoz készült szövegről van itt szó, hanem egy nagyon is fontos belső élményről, egy nagyon is fontos emberi átélésről. Tehát a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyász kategóriájába tökéletesen beletartozik a házi feladat és ha ezt a hármas egységet vesszük, például azt, hogy a szöveg eleje az végig leiratként és nem egyes szám első személyben hangzik el, majd a középső rész nagyon is személyesen és a végén egy összehúzás, egy zárás van, akkor egy kisfilmes rendszert klasszikusan követ ez a munka. Az egyetlen hiányossága az, hogy a kép nagyon az értékelhetőség határán van. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az a történet és a történethez való irodalmi hozzáállás, ahogyan például a süni jelzőkkel van ellátva, az egész történetnek a verbális megközelítése és annak az előadásmódja hangban van olyan drámai, amely azt a hiányosságot ami a képből adódik áthúzza magával. De a későbbiekben nagyon fontos lenne az alkotónak arra ügyelni, hogy amennyiben tudható, rákészülhető előadási szempontból, hogy egy ilyenfajta filmes munka és ez akármilyen picinek tűnik ugyanolyan fontos, mint egy nagy játékfilm, hogy fontos olyan körülményeket teremteni, ahol teljességgel a néző számára elfogadható, megérthető, látható ez az esemény. Márpedig ezen a képen a szemnek van itt ilyen feladata. Mivel az is feltételezhető, hogy maga a vallomás úgy készült, hogy nyilván az alkotó tudta, hogy elindítja a kamerát, és tudta, hogy ezt a vallomást létre fogja hozni és nem valamilyenfajta külső megfigyelésről beszélünk, így el is várható az, hogy úgymond, amit az előbb mondtam, hogy bentről is és kintről is tekinteni egy ilyen folyamatot, hogy ez megtörténjen. Éppen azért, mert valószínűleg az alkotónak nagyon fontos az, hogy ez az üzenet megtalálható legyen, hallgatható, látható, elgondolkodhattató legyen, ezért csak annyit kérnék, hogy a későbbiekben is, amikor ilyesmi megtörténik, hiszen egy nagyon értékes szakaszról beszélünk itt ennél a házi feladatnál, a Hegyi Zsoltnál, az nagyon fontos, hogy elérje azt a szintet, amivel átadható az üzenet teljességgel a nézőknek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a négy disznó az megvan a filmért és mindaz, ami itt most elhangzott, az a továbbiakra érvényes. Azért érvényes a továbbiakra is, mert úgy tűnik, hogy ezek a fajta belső helyzetjelentések olyan üzenetek, amelyek logikusan következnek belőlük, hogy megismételhetetlenek. Ez pedig azt jelenti, hogy ahhoz, hogy mindig odaérkezhessék a mi nézőinkhez, látogatóinkhoz, hiszen ez nekünk fontos, azért csináljuk ezt az oldalt. Ez az oldal nem egy klasszikus munka, hanem a mi lelki üdvünkért, vagy a mi lelki boldogságunkért és nem csak azokra értem akik csinálják az oldalt, hanem mindannyiónk számára egy olyan szabadidős oldal, ami nekünk fontos, ezért feltételezhető, hogy akik ide jönnek és akik megnézik ezeket az üzeneteket ugyanezért jönnek, hogy ugyanúgy kapjanak, tanuljanak belőle, ugyanúgy tudjanak vitatkozni, együtt gondolkodni. És ezért fontosak ezek az etűdök, hogy minél jobban, a lehetőségeinkhez képest minél jobban meséljünk, mert hogy evvel segíthetünk másoknak is. Gyógyítanak ezek a történetek bennünket és evvel, hogyha jól értelmezhetőek a történeteink gyógyítjuk a többieket is. Együtt gyógyulunk, hogyha láthatóak, megfoghatóak a gyógyszereink. Köszönöm szépen. (szőke) értékelés:

Egy képsorozatot látunk úgynevezett retro fíling hangulatban, mely ma tulajdonképpen nagyon divatos. Több olyan alkotást is látunk az Estiskolán fiataloktól mostanában, ahol ezt az életérzést a felületen jelentkező roncsolást mintegy mementót használják az elektronikus fotográfián. Ez azt jelenti, hogy manipulált képeket készítenek el. Nyilvánvalóan ezért amiért például a mozgófilmes független filmes gondolkodásmódban is újra romantikája van, de akár a videóklipekben is a szuper nyolcas, normál nyolcas, tizenhatos technikáknak. Ez egyrészt egy korhoz, egy másfajta gondolkodáshoz való kapcsolódás, akár még akkor is, hogyha az alkotók életkorukból adódóan, mondjuk akár a Radics Béla, akár az Ifjúsági Park, vagy akár a Fiatal Művészek Klubja, vagy a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza és sok minden más karizmatikus hangulatot nem élhették meg. Nyilvánvalóan van valamilyenfajta melankólia és romantika, ami visszacsatolódik egy elmúlt világhoz. Ennél a képsorozatnál nem erről beszélünk. Ugye több olyan bizonyíték van a képsoron, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nagyon nehéz és elég drága lett volna létrehozni a mostani elektronikus világban egy kvázi „retró filinget” - egyszerűbben mondom: ez az. Tehát nagyon régi képeket látunk itt. Az M7-es, az út festése, a betonlapok, az autók, a ruhák, minden azt mutatja, hogy ezek korabeli fotók. Ideértve természetesen a roncsolásokat is a felületeken, merthogy ebből arra következtethetünk, hogy analóg 35-ös filmre exponált képsorozatot látunk. Azért tartom fontosnak ennek a munkának az elhelyezését az Estiskolán, mert a többieknek segítséget nyújthat. Nyilvánvalóan az alkotó korából adódóan is beletekinteni egy olyan időszakba, amihez a fiataloknak a nem elsősorban empirikusan megélt állapotait elképzeljük, hanem valójában láthatnak egy táptalajt, hogy mi volt a 70-es évek végén, 80-as évek legelején. Rengeteg olyan rekvizitum van itt a képen – Tisza cipő, ál-adidas rövidnadrág nylon inggel derékban betűrve, elég magasan, csípő fölé húzva, bőr karkötő, tarkóig fölnyírt haj, féknyomok a festett útszélen, az úgynevezett titokzokni helyett használt bokazokni és nagyon sok minden, a trabantok, és egyebek és féknyomok és cigarettacsikk árnyék. Ebből a szempontból nagyon fontosnak érzem, hogy ilyesmi, tehát archaikus anyagok is fölkerülnek, a képsor, mint oktatási anyag megérdemli a három disznót, ugyanakkor az alkotót arra szeretném kérni, hogy a házi feladatokkal kapcsolatban egyrészt az Osztályfőnök, másrészt a Pedellus közös döntése alapján folyamatosan minden Estiskolába járó alkotót próbálunk arra predesztinálni, hogy legyenek szívesek nem a raktárból előszedni a jól bevált recepteket, hanem elkezdeni aktívan dolgozni. Tehát abban az esetben van meg a három disznó, hogyha az alkotó a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatát megpróbálja átszűrni a mostani életkorán. Ez azért is lehet érdekes, mert ugye ebből a képsorozatból arra következtethetünk, hogy az alkotó nagyon sok mindent megélt már. Tehát a mostani Hegyi és a korabeli Hegyi fúziójára lennék én kíváncsi a 17-es lecke, utazás és hazatérés feladatában. Tehát a három disznó akkor van meg, hogyha ismétli az iskolába járó feladatát. (szőke) értékelés: