Üzenet

Az a sejtésem, hogy a mozgás házi feladatra azért érkezett ez a kép, mert hiszen bizonyos fázisok egyszerre jelentkeznek ezen a képen. Minthogyha valami furcsa kollázs lenne, akár ollóval kivágott felhőszerű kezek, testek, mellkas és fejek. A talán párnafelületnek nagyon fontos szerepe van ezen a képen, de éppen az egymásra mixelt, egymásba olvadó felületek miatt, és a különösen az alsó fej tekintete enyhén szólva nem örömet, hanem valami egészen rettenetes kétségbeesést mutat. Olyan, mintha egy emberi fej valahova, valami furcsa, mocsárszerű vízbe elsüllyedne. Miközben ez a vízfelület tulajdonképpen egy furcsa, mint egy ilyen bonctani asztalszerű helyzetben egy testbe fulladna bele. Attól, ahogyan a kamera, tulajdonképpen a modell felé van fordítva és torzít a kamera optikája az egész test valami életszerűtlent, valami rendőrségi, nyomozati jelentésszerű anyagot sugároz. Nem életet, hanem valami furcsa, víziószerű rossz álmot. Nyilvánvalóan a párna, amely talán egy ágy, vagy akár egy betegágy részlete, attól, hogy ilyen pici kis díszítések, festett pontocskák vannak rajta, ad egy egészen fura, de drámai, szatirikus hangvételt. Mert olyan, mintha ez a szakállas férfifej egy kendőt viselne. Olyan minthogyha egyszerre a nagymama, vagy maga a farkas találkozna itt. Ennek ellenére viszont mégsem lehet azt mondani – valószínűleg az egész kép szürkés és zöldes hangvétele miatt – hogy a benne lévő irónia az pozitív irányba mozdítaná el ezt a képet. Ez egy nagyon jó kép véleményem szerint, de nem mondhatjuk, hogy békesség van, különösképpen, hogy a háttér és ez a kollázs felület viszonylatában a bal fölső sarokban valamilyen felület lezárja ezt és azok sötét, és szürkék és feketék, mindenféleképp egy lelkiállapot rögzítéseként, híranyagaként nagyon vészjóslóvá teszik a képet. Evvel az üzenettel viszont azért nem lehet igazából vitatkozni, vagy mit kezdeni, mert nyilvánvalóan a szerkesztési módból, a formavilágból őszintének tűnik ez a létállapot közvetítés, de a jövőt tekintve nem nagyon megnyugtató. Mint kép, mint alkotás tehát egy borzasztó erős önvallomás, de mint egy élethelyzetet bemutató üzenet eléggé jól érthetően közvetít egy borzalmasan fájdalmas és fulladás előtti létállapotot. Nagyon remélem, hogy ez csak egy kísérlet, egy bizonyos képi technika bemutatására. Három disznó, de legyen igazam. (szőke)
értékelés:

Andrásnak, Bandinak, Csabának

26 asszonyi gondolat.              26 hiábavaló kérdés.
Eszményi ez a csönd.               Talán hullámmá változunk.
Hajónkkal utazó sirálycsapat.         Postafordultával írj, ha kell.

ausztrália...

26-an idultunk el. Az új városok felé a tengeren
túlra. Bútorainkat belepte a por. De mi kipróbáltunk
minden cirkuszi mutatványt. Mindig ott álltunk, ahol
az összes cukorkaárus. Kerestük azokat a helyeket,
ahol bérkocsiba ülhetünk. Keresztül mindenen.
Felpróbáltunk sok-sok cipőt.
Közben megnéztünk 6 koncertet. Kicseréltük
a gondjainkat, hátha felnőtt emlékeink lesznek.
Aztán vissza akartunk térni 26 olyan helyre, ahol reméltünk
valami régi emléket találni. 6-szor kellett útközben
gumit cserélni. Közben mindent újra
felpróbáltunk, nem akartunk kihagyni
semmit se. Naponta többször is lemosattuk a szélvédőt
a nyáriszünetes formalányokkal.
Mindegyiknek ugyanaz a mosoly az arcán, ugyanaz
a csípőméret. Reggelenként korábban indultunk,
mint ahogy azt a madarak szerették volna.
Hamarabb fáradtak a szárnyaik.
Azt hittük, ha hangosan röhögünk minden munkábaindulón, akkor
SZABADABBAK LESZÜNK.
Bárki kérdezte, tudtuk hová tartunk. Pedig minden nap
más célt találtunk. Hárman voltunk
biztosak, meg a sofőr srác, akit szerettünk volna kipróbálni
minden ötletünkben.
Erősen izzadós volt, később vettük
észre, hogy folyékony rohanássá lesz Ő is, mint
mindenki, aki a volánhoz ült akkoriban. Így lecseréltük
forró kakaóra, őrült JAZZ zenéket próbátunk
megfejteni. Akkoriban mindenevők akartunk lenni,
mindent megfogni, behelyettesíteni a mi feneketlen kérdőjeleink
helyére. ÉJSZAKÁNKÉNT sokszor forgott velünk a szék,
beszélgetéseink falfehér komolyságát röhögve vettük,
nem láttunk sehol egyetlen masinisztát se. Naponta többször
szakadt el az E húr, mint kellett volna. Megtanultunk feneketlenül
gyorsan behangolni mindent, ami az utunkba került. Sokat
gondoltunk akkor a sofőr srácra. Bűntudatunk volt.
Minden izgatott stoppos arcából az Ő izzadtsága csöpögött.
3-an maradtunk, nem akartunk tudomásul venni semmit, ami
kérdés volt. Próbáltunk túlkiabálni minden sötét
kanyart. Cigaretta, COCA-COLA, meg pénz kellett csak ahhoz,
hogy egymásra röhöghessünk. De amikor egyedül voltunk -
például egy férfimosdóban - csöndesen 26 pofont adtunk, hogy
miért és hová. Aztán mindig jött új balek. Felnyitottunk minden
dobozt. EGYEDÜL VOLT MINDENKI, AKI UTAZOTT.
Kiröhögtük volna az egész világot, ha találkozhattunk volna
minden új stoppossal. Egyre többet voltunk csendben, a zene
miatt és egyre lassabban hajtottunk. Féltem a telefonfülkéktől.
Mindenütt várhat papírra írt üzenet. Aztán nem maradt semmink
se. Inkább csöndes zenék szóltak nekünk. A nyár
végén 26 levelet írtunk, hogy mikor érkezünk.
De nem válaszolt senki sem.
Röhögtünk. A meglepetést faragtuk szúrósra,
de csak ragadós izomláz maradt. Senki sem volt a régi
találkozóhelyen. Beültünk a hintákba de leért
a lábuk a láncainknak. EL KELLETT VÁLNUNK. Így köszöntés
nélkül cipelte mindegyikünk a maga csomagját. Végül
izzadtságszagunk lett, mint annak a sofőr srácnak. 3 felelet
várt, így BECSÖNGETTÜNK. Délelőtt volt, senki
sem nyitott ablakot. Forgolódtunk, kicsit. Padon ettünk a
város 3 különböző pályaudvarán. Nekünk
NEM INDÍTOTTAK VONATOT. Tudtuk, 26 kérdést tehetnek fel,
és nem tudunk 1 választ se, csak 26 képet, amiket senki
sem ért. Azt hitték, jót kirándultunk, pedig 26 csodát
fedeztünk fel, ami várt ránk a benzinkutak parkolóiban.
De 26 nap múlva nem tudtunk már semmit se mondani. Felnőtt
hallgatásaink lettek. Aztán, ha találkoztunk, 26 sört
és 26 vodkát ittunk és azt hittük, mindig ezt
csináltuk. Egyre nagyobb autóink lettek. Sok pénz fogyott.
Nem szégyelltünk taxival érkezni. Azt hittük, majd
újrakezdhetjük, valahol. Sok csomó a torkunkban. Szabadulni
akartunk egy éjszakára. Megtanítottak hazudni is, jót
röhögtünk rajta. De beszélni és nevetni soha többé
nem tudtunk úgy, mint azon a nyáron.

Megtanultunk azóta sírni is. Csak, hogy összeszokjunk.
De 26 év múlva rá kell jönnünk, hogy hiányzik
valami
                           a gyűjteményből.

Ezerkilenszáznyolcvankilenc május öt

Újrakezdés
Elnézést, elemzés utáni kiegészítés: Dóczy Feri képe adta az ihletet arra, hogy ezt a képet beküldjem. Az úton amikor kereszteződéshez érünk, nem kötelezően egy irányba haladhatunk tovább. Az újrakezdés lehetősége adott, függetlenül attól, hogy nem láthatjuk, mikor jön majd újabb keresztút.

Mielőtt elkezdeném a képet elemezni, szeretném ugyanúgy elmondani, hogy a 28-as lecke láncreakció egyre jobban azt mutatja, hogy nagyon is, nagyon is komolyan gondolják az alkotók, nagyon erős érzéseket indítanak el. Kérném, hogy jegyzeteljék a mostani kép alkotójától is kérem, az előzőtől is és a többiektől is, hogy akik láncreakciót már csináltak lábjegyzeteljék a képeiket visszamenőleg, hogy ki kihez akar kapcsolódni és nagyon kérem, hogy szövegbe próbáljátok ezt kapcsolni. Természetesen lehet asszociálni, hiszen egy kórházzal kapcsolatos témájú kép már ebben a sorozatban látható volt, de én mégis azt kérném, hogy ne nekem kelljen ezeket a képeket összekapcsolni, hanem tegyétek ezt meg ti, hiszen a szabadság, a történetkezelés szabadsága a ti kezetekben van.
   Magát a képet nagyon jónak tartom, bár ha egy picit lehetett volna baloldalra mozdulni akkor Balla Demeter pizsamája, vagy az a hajló forma az talán egy picit jobban látható lett volna. Annak nagyon örülök, hogy az ápolónők, vagy azok a hölgyek ott a háttérben láthatóak. Ettől nem csak egy magányos szóló látható itt egy furcsa pozícióban. Önmagával a képpel egyetértek. A problémám még egyszer az, hogy a láncreakció fogalmát azok, akik küldtek már be, egymással a fórumrovatban egyeztessék. Evvel segíteni fognak a többieknek is, hogy majdan később ez egy önálló történetté összefűzhető legyen, de a három disznó megvan. (szőke)
értékelés:

Kicsinek látszom innen

Annak örülök, hogy a Zsolt tulajdonképpen elkezdett most egy kísérletezést, egy nagyon hálás fénytani jelenséggel, és mással nem szoktuk összehasonlítani ezeket a dolgokat, de más alkotóknál is azt hiszem, most már ki kell tudni mondani, hogy miközben ugye itt nagyon zaklatott pontgyűjtés is zajlik, mindenki elsősorban saját magáért gyűjti a feladatokat, a hozott pontokat, azért most már vannak olyan alkotók, akik módszeresen egy-egy témát kapcsolnak, egy kutatási témát kapcsolnak a házi feladatokhoz és szépen vagy visszatérve oda az ismétlésekkel, vagy verziókat keresve egy-egy házi feladatnál avval a témakörrel, vagy fénytani jelenséggel, vagy filozófiával foglalkoznak folyamatosan. Ez szerintem egy nagyon jó dolog és most a többedik ilyennel kísérlet érkezik a Zsolttól, ami úgy tűnik, hogy ugyanazzal a problémakörrel foglalkozik, de nem ugyanolyan módon. Tehát egy újabb felvetés érkezik az árnyjátékkal kapcsolatban, és ha már a címet tekintjük és ez fontos, hogy is mondjam csak, komolyan vesszük, ugye ez valamilyen dal idézet is lehet akár, nekem egy másik idézetforma jut eszembe, ez a Dávid és a Góliát viszony, amiben olyan sejtésem van, hogy talán egy testrész lehet az amely az árnyban, vagy testrészek megjelennek, és ezek a testrészek pontosan az árny torzító hatása miatt óriásiknak, nagyobbnak tűnnek mint az elég jól kirajzolódó különböző üvegcsék, tálak, borosüvegek, flakonok vagy flaskák. Nagyon jó ritmusú és jó arányú a kép, talán annyit tennék még, hogy az emberi test motívumait, legyen az egy orr, vagy egy fül, vagy egy ujj, emberi testrész, tehát ami még jobban utal az óriásra, a Góliátra, megmutatnám, azt még esetleg ebbe az árnyjátékba elhelyezném. Tehát én úgy gondolom, hogy maga a feladat az tulajdonképpen jó, két disznót megadnék és visszaadnám ismétlésre, mert megéri megpróbálni ezeket a formákat, testformákkal még játszani egy picit. (szőke)
értékelés:

Vetitett hajnal

A Hegyi Zsolt féle Mérleg című kép kapcsán fölvetődött az előtér-háttér viszonya, amely azt gondolom, hogy anélkül, hogy az elemzést az alkotó olvasta volna, tulajdonképpen és ez nagyon örömteli, magától elindult egy ilyen úton. És érdekes, hogy a kronológiában is így következik, hogy itt az előtér megjelent az árnyképekkel kapcsolatban. Ugyanakkor azt mondom, hogy ami igazából izgalmas most jelen pillanatban, az előtér viszonylata, a háttér az gyönyörű szép, az tényleg csoda, az előtérben a madárkalicka felső fényei és az a fényképezőgépszerű kis négyzet alakú szerkezet, én tudom, hogy mi, de az a szerkezet amely nem pontosan meghatározható, de olyan mintha valami régi fényképezőgép lenne. Ezek amik igazából izgalmasak. Ugye a rádió, valami rádióforma az sötétben van tartva. Egyszerűbben szeretnék fogalmazni, én azt sejtem, hogy valószínűleg a fényképezőgépet mélyebbre kell helyezni és ezáltal az előtérben lévő tárgyak, amelyek valójában nem az előtérben vannak, hanem középteret jelentenek, középtérben helyezkednek el, nagyobb hangsúlyt kapnának. De továbbra is azt mondom, hogyha itt ugye megfigyelések és manipulált megfigyelések is jelen vannak, bár ezt a manipulációt nem a fotós hozza létre, hanem az idő, az elmúlt egy év, két év, tíz év távlatában, ahogy tárgyak bekerülnek egy térbe és mindezt egy jelenségen keresztül megfigyeli. Picit azt mondom, hogy lehet bátornak lenni és manipulálni úgy, hogy még továbbra is azt mondom, hogy a középtér van megoldva és a háttér van megoldva és az előtér nem működik és nem kap elég hangsúlyt most a középtér sem. Nagyon érzékenyen kellene ezekkel játszani, de úgy gondolom, hogy mivel ez egy izgalmas kísérlet, úgy gondolom, hogy a kettő disznó az megvan erre a képre. (szőke)
értékelés:

Mérleg

A mérleg - gondolkoztam ezen sokat - nyilvánvalóan a beszűrődő fény megvilágította ablakkereszt motívumra értendő. Nem volt egyértelmű nekem, de aztán rájöttem, hogy az a mérleg, és a mérleg nyelve ugye, amely tulajdonképpen például a mérlegeknél egyfajta számadást, számvételt jelent. Ez a kép elsősorban azért nagyon fontos, mert egy ilyen számadás zajlik itt. Ha nem a cím alapján indulunk el, hanem azt mondjuk, hogy megkerestük kódnak ezt a számadás szót, akkor elérkezhetünk adott esetben egy konyha spejzába, vagy egy olyan raktárba, ahol az élet különböző elhasznált, használt, vagy még használandó, vagy felhasználásra váró tárgyait látjuk. A savanyú uborka üveget, a savanyú uborkás üveget, a kétszer lefőzött birsalmát 1973-ból, a szódásüveget, aminek a patronjai ugyan most nem beválthatók, de biztos, hogy még lesz és akkor a patronnal a szifonnal majd átalakítjuk - még jó lesz az még - című polcokat láthatunk. És ezeken a polcokon sokszor elteszi az ember mindazokat a különböző életében fontos tárgyi motívumokat, amelyre mindig azt mondja – majd jó lesz az még – aztán egy idő múlva, amikor vagy más bejön ebbe az élettérbe, vagy ő maga visszatekint erre, azt mondja, hogy hova az Úristenbe gyűjtöttem össze ezt a sok kacatot? Valahol ezek a fajta történések katonás rendben vannak, és van ahol kaotikus művészi rendetlenségben. Ha itt az árnyék motívumokat nézzük, akkor tulajdonképpen valamilyenmódon mégiscsak egyfajta katonás rendezettséget is látunk, és ha jobbról balra indítjuk el ezt a sorjázást, föltűnik a jobboldali szélső részen valami egészen meghatározhatatlan, fura, talán üveg lehet, de nem tudjuk megmondani, hogy mi. Aztán mellette két akár Star Tonic-os formájú üveg árnyékforma, azt csak zárójelben mondom, hogy természetesen én tudom hogy a két Coca-Colás fém üveg, amit a nyáron elkészítettünk a Szigetre, de formájában mindenesetre két hasonló árnyékforma. Mellette egy következő hasonló üveg amit én tudom, mert én tettem rá, a Mikulásnak a sapkája van, de mindenesetre egy összetett forma. Azután következnek keret árnyékok és egy furcsa emberi fej, ami szintén erre a polcra, mint egy lehúzható maszk, vagy mint egy télen használt sapka, ugyanerre a polcra be van rakva, ahol utána varázsgömbök, gyógyszeres méreggel teli fiolák, és különböző boszorkány szerszámok sorjáznak. Ezt látjuk a kép alsó felén. Én ezt egy nagyon jó, nagyon jó döntésnek tartom, hogy az árnyékokkal elkezdett az alkotó foglalkozni. Azt sejtem, hogy tulajdonképpen egy lépcső elején vagyunk most, ahol megtalált valamit az előtér, középtér, háttér kategóriájában, megtalált valamit, amivel most kezdett el foglalkozni. Annyit megjegyeznék a képre, hogy miközben megvan a három disznó, nem véletlenül mondtam az előtér, középtér, háttér kategóriát, mert a háttérrel nagyon izgalmasan variációkat rakhat majd föl a későbbiekben és remélem, hogy ezt a sorozatot nem hagyja abba. Miközben az előtérrel, evvel az egészen közeli makro vagy mikro előtérrel nem foglalkozik jelen pillanatban a kép. Abban az esetben fog a dialektikája nagyon jól működni ennek az egész árnyvetítési mesetörténetnek, hogyha az előtérben valami, picike is lehet ez, megjelenik. Abban a pillanatban rögtön egy dinamikát kap a kép, de így is megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

Békés karácsonyt
Békés karácsonyt kíván minden estiskolásnak Szőke osztályfőnök, Hegyi pedellus, Török tanfelügyelő és Bobby kutya.