A Gonnok, a Cila, a Tomi és a többiek a Tilos kertben. Autentikus képriport, helyzetben.
Azok, akik a Dörögdi Fesztiválon jártak és esetleg megfordultak a Francia udvarban és eltöltöttek ott pár napot, azok ismerik azt a helyszínt, az evangélikus templom mögötti kertben. Talán ha áttekintettek időnként, akkor látták Kajdi Gyula bátyámat is, úgyhogy ismerik ezt az egész környezetet, amit nyilván az alkotó megpróbált minél többféle színnel átadni. Én mégis azért azok mellett is érvelnék, akik esetleg semmit nem tudhattak erről a világról, és talán nem mindegyik kép jelenti ugyanazt az üzeneti értéket, amit esetleg Zsoltnak, aki tegyük azért hozzá, hogy nagyon sokat dolgozott itt a fesztivál alatt és nagyon sokat volt jelen az eseményekben. Ebből az is következik, hogy természetesen lehet, hogy mindazok számára, akik ott a mindennapi pillanatokban - és itt főleg éjszakai felvételeket látunk – jelen voltak, azok számára dekódolható ez az üzenet. Ugyanakkor, ha külső szemlélőként nézem mindezt végig, akkor azt mondom, hogy kicsit spontán, kicsit bizonytalan az a sorozat összerakás, amiből egy átlagos néző számára is értelmezhető lenne mindaz a történés, amit nekem is volt lehetőségem egyszer vagy kétszer megtapasztalni. Tehát én azt tartom egy kicsit problémásnak evvel a képriporttal, hogy a nézőnek nem tud 100 százalékos kommunikációt létrehozni, hanem bizonyos üzenetei, mint például ahol életlen képeket látunk, megmaradnak ezoterikusnak, megmaradnak egy belső titkos körnek és ezáltal mint riport, nem biztos, hogy teljességgel megállja a helyét, úgyhogy én ezt a leckét, a 20-as lecke riport leckét visszaadnám a Zsoltnak ismétlésre. (szőke)
Gábor, majd felkerül az elemzése, aztán meglátjuk. Ne hirtelenkedjek, mert a végén még leverek valami poharat. :)