Nem szoktunk, nem szoktam összehasonlításokat végezni, most mégis kivételt kell tennem és azt kell mondanom, hogy egy másik kép kapcsán beszéltem arról, hogy mennyire fontos az, hogy az emberi környezet ábrázolásánál van-e valami olyan erőteljes impulzus, ami átemeli mindezt, pontosan avval, mert a történelmi élmények, vagy az előzmények megengedik azt, hogy a minőségbe ne kelljen az emberi jelenlétet behozni egy képbe. Ezen a képen egy lakókörnyezetet látunk az odatartozó rekvizitumokkal, a napfényben beérkező fénnyel és a bekapcsolt kis olvasólámpával és mindennel, ami egy ilyen szinte börtönszerű helyzetben a legszükségesebb eszközöket mutatja, ráadásul nem az egész lakótér, hanem annak egy szegletében. Ha az ember egy picit megpróbál hunyorítani, akkor folthatásaiban is ugyanolyan kaotikusnak tűnik, mint információjában ez a kép. Nyilván az alkotónak fontos az, hogy valamiért, hiszen az előző képeit, munkáit ha megnézzük, akkor látható az, hogy milyen szintű összeszedettséget, milyen szintű mélységeket is meg tud mutatni - valamiért most, ebben az alkotási módban a káosz a rendező elv. Az én meglátásom az, hogy viszont a káoszt, káosszal kifejezni nagyon nehéz és ez a kép nem tud túllépni ennek a létszituációnak a minőséggé való átalakításában. Miközben úgy gondolom, hogy az alkotó számára nagyon fontos ez az üzenet, érzelmileg fontos az, hogy közvetítse a létállapotát, hiszen ez a 9-es lecke ágy kategóriájára érkezett és a címe is az, hogy az Ágyam, tehát borzasztó fontos privát levél ez, amit látunk, mégis azt mondom, hogy a szerkesztettségében, a minőségében, mert nem egy képsorozatot látunk, önálló kompozíciót, nem éri el azt a szintet, amelyben mindez egy erős rendező elvvé tudna összeállni. Úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben egyetértek az üzenetrendszerével. (szőke)