Befalaz és elutasít

Úgy tűnik, hogy egy sorozat egy feldolgozási részeit láthatjuk. Az előző képnél, a privát környezet képnél ugye próbáltam jelezni a káosszal való foglalkozást. Itt is egy kicsit visszaidéznék a 70-es évekre, elsősorban egy Mozgó Világ nevű sajtóorgánumra, amely írásokat, fotókat közölt és abban az időszakban vagy a Fotóművészeten keresztül vagy a Mozgó Világon keresztül lehetett olyan alkotásokat látni, amelyek performanszoknál, különböző akció képzőművészeti munkáknál fotóformátumban közvetített. Ennél a képnél is úgy tűnik, hogy olyasmi mindez, ami itt látható, mintha egy performansz részesei lehetnénk. Nagyon erőteljesen érzékelhető a különböző tárgyakból, a helyzetből, hogy továbbra is érzelmi szempontból egy belső fajta zaklatottságot, ziláltságot próbál az alkotó megfogalmazni. Még azt is megkockáztatom, hogy talán az elbeszélés módja vitán felül áll. Hozzám mégis, mivel mondtam, hogy mindenkit szeretnék a maga rendszerében megpróbálni értelmezni, ha szabad ezt mondani, én mégis azt mondanám, hogy nagyon nehezen elfogadható ez a fajta káosz. Nem az én világom nagyon egyszerűen fogalmazva mindaz, amit itt látok. Számomra ez egy kettődisznós kép, és elsősorban a Hegyi korábbi munkái akár a barokkal akár a szecesszióval kapcsolatban, számomra örvendetes lenne, hogyha abba mélyülne el, ettől a fajta nyelvezettől én távol állok, de kettő disznót megtudok rá adni és ez akkor ez legyen az én keresztem. (szőke)
értékelés:

Ágyam

Nem szoktunk, nem szoktam összehasonlításokat végezni, most mégis kivételt kell tennem és azt kell mondanom, hogy egy másik kép kapcsán beszéltem arról, hogy mennyire fontos az, hogy az emberi környezet ábrázolásánál van-e valami olyan erőteljes impulzus, ami átemeli mindezt, pontosan avval, mert a történelmi élmények, vagy az előzmények megengedik azt, hogy a minőségbe ne kelljen az emberi jelenlétet behozni egy képbe. Ezen a képen egy lakókörnyezetet látunk az odatartozó rekvizitumokkal, a napfényben beérkező fénnyel és a bekapcsolt kis olvasólámpával és mindennel, ami egy ilyen szinte börtönszerű helyzetben a legszükségesebb eszközöket mutatja, ráadásul nem az egész lakótér, hanem annak egy szegletében. Ha az ember egy picit megpróbál hunyorítani, akkor folthatásaiban is ugyanolyan kaotikusnak tűnik, mint információjában ez a kép. Nyilván az alkotónak fontos az, hogy valamiért, hiszen az előző képeit, munkáit ha megnézzük, akkor látható az, hogy milyen szintű összeszedettséget, milyen szintű mélységeket is meg tud mutatni - valamiért most, ebben az alkotási módban a káosz a rendező elv. Az én meglátásom az, hogy viszont a káoszt, káosszal kifejezni nagyon nehéz és ez a kép nem tud túllépni ennek a létszituációnak a minőséggé való átalakításában. Miközben úgy gondolom, hogy az alkotó számára nagyon fontos ez az üzenet, érzelmileg fontos az, hogy közvetítse a létállapotát, hiszen ez a 9-es lecke ágy kategóriájára érkezett és a címe is az, hogy az Ágyam, tehát borzasztó fontos privát levél ez, amit látunk, mégis azt mondom, hogy a szerkesztettségében, a minőségében, mert nem egy képsorozatot látunk, önálló kompozíciót, nem éri el azt a szintet, amelyben mindez egy erős rendező elvvé tudna összeállni. Úgyhogy én ezt visszaadnám ismétlésre, miközben egyetértek az üzenetrendszerével. (szőke)

Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz
Francia udvari anziksz

A Gonnok, a Cila, a Tomi és a többiek a Tilos kertben. Autentikus képriport, helyzetben.

Azok, akik a Dörögdi Fesztiválon jártak és esetleg megfordultak a Francia udvarban és eltöltöttek ott pár napot, azok ismerik azt a helyszínt, az evangélikus templom mögötti kertben. Talán ha áttekintettek időnként, akkor látták Kajdi Gyula bátyámat is, úgyhogy ismerik ezt az egész környezetet, amit nyilván az alkotó megpróbált minél többféle színnel átadni. Én mégis azért azok mellett is érvelnék, akik esetleg semmit nem tudhattak erről a világról, és talán nem mindegyik kép jelenti ugyanazt az üzeneti értéket, amit esetleg Zsoltnak, aki tegyük azért hozzá, hogy nagyon sokat dolgozott itt a fesztivál alatt és nagyon sokat volt jelen az eseményekben. Ebből az is következik, hogy természetesen lehet, hogy mindazok számára, akik ott a mindennapi pillanatokban - és itt főleg éjszakai felvételeket látunk – jelen voltak, azok számára dekódolható ez az üzenet. Ugyanakkor, ha külső szemlélőként nézem mindezt végig, akkor azt mondom, hogy kicsit spontán, kicsit bizonytalan az a sorozat összerakás, amiből egy átlagos néző számára is értelmezhető lenne mindaz a történés, amit nekem is volt lehetőségem egyszer vagy kétszer megtapasztalni. Tehát én azt tartom egy kicsit problémásnak evvel a képriporttal, hogy a nézőnek nem tud 100 százalékos kommunikációt létrehozni, hanem bizonyos üzenetei, mint például ahol életlen képeket látunk, megmaradnak ezoterikusnak, megmaradnak egy belső titkos körnek és ezáltal mint riport, nem biztos, hogy teljességgel megállja a helyét, úgyhogy én ezt a leckét, a 20-as lecke riport leckét visszaadnám a Zsoltnak ismétlésre. (szőke)

Egy vallomást lehet látni ebben a kisfilmben. Ez egy magas sorszámú házi feladat, amire beérkezett ez a lecke, de akár így az egész szerkezetet tekintve, még a korai leckék, portrék kategóriájában is megállná a helyét. Mert ugyan egy történet, méghozzá egy nagyon drámai történet mesélődik itt el, de valójában ennek a történetnek az elmesélése az egy emberi viszonyulást, a környezettel való viszonyulást jelenti és azt, hogy hogyan zajlik le egy emberi állapotban. Ez elsősorban a film elejétől a végéig egy verbális közlés. Ez tulajdonképpen egy monológ. Ehhez a monológhoz maga a kis filmes munka egyetlenegy arcképet, egy arcképrészt használ. Ráadásul egy olyan helyzetben, ahol az arc nagytöbbsége sötétben van tartva. És nem csak az arc nagytöbbsége, hanem az egész kép ebben a helyzetben tulajdonképpen filmes szakszóval – alulexponált. Talán az orr felületén egy pici fény az jelen van, de igazából szinte sötétben, nagyon kevés mozgást látva egy arcot látunk, ahol elhangzik egy monológ. A monológ teljes egészében kerek, bár három részből tevődik össze. Az első részben folyamatosan nem egyes szám első személyben, hanem távolságtartással egy helyzet felvezetése hangzik el. Csak körülbelül a szöveg egyharmadától válik még súlypontosabbá, amikor a vallomás egyes szám első személybe tevődik. És a harmadik nagy egység, az ennek az egész eseménynek a konklúziója, majd ennek a tulajdonképpeni búcsúzásnak, bocsánatkérésnek a lezárása, mint egy üzenet, vagy mint egy híradás, harmadik részt jelenti a szövegkörnyezetben. A legdrámaibb és legerősebb része természetesen ez a középső szakasz, amelyben az esemény tárgyalása, az esemény leírása történik. És mint ilyenkor, egy ilyenfajta munkánál nyilvánvalóan, mivel mozgóképről beszélünk olyan filmről, amely a hang és a kép egységével működik, nagyon fontos szerepe lenne az arcon történő eseményeknek. Gondolok itt arra, hogy hasonló szituációkban a szem, a tekintet mit tükröz, mit közvetít, vagy mi történik a szem körül. Adott esetben könnycsepp, szemvillanások, minden olyan, ami egy összetett történetet az arc mozgásain keresztül tesz nézhetővé. Ennek a kis etűdnek az egyik nehézsége tehát az, hogy miközben hanghordozásban is, történetmesélésben is érezzük a hitelességet, érezzük a megélt drámát, sokkal közelebb tudnánk ahhoz kerülni, hogyha magát az emberi arcon is jól érzékelhetően láthatnánk mindezt. Az itt látható kis anyag ugyanakkor nem indokolja azt, hogy vajon az esemény helyszínén történik-e egy utólagos rekonstrukció és azért van sötétben az emberi arc, de az biztos, hogy nagyon fontos lenne, hogy mindaz, ami a nagyon egyszerűen fogalmazva gyónás kapcsán látszik, az az emberi arcon hitelesítse az adott történetet. Azt tudom javasolni a Zsoltnak ennél a házi feladatnál, vagy ennek a házi feladatnak a megoldása kapcsán, hogy amennyiben túl tudunk lépni azon, hogy egy-egy feladat az természetesen egy üzenet, az is fontos az alkotó számára, hogy az üzenet eljuthasson a címzettekhez. Fontos, bár nagyon nehéz, picit távolságtartással kezelni magát a munkafolyamatot. Ez azt jelenti, hogy egyszerre kívül és egyszerre belül kell elhelyeződni egy ilyen parányinak tűnő kis etűdnél is, amelyben szereplőként, alkotóként az ember teljes átéléssel benne van a kamera előtti világban, ugyanakkor pedig külső készítőként, megfigyelőként pedig ezt az egészet megpróbálja egy olyan formába önteni, amely mindenegyes technikájával azt segíti elő, hogy a néző, jelen esetben a Süni című filmnél, ezt a drámát 100 százalékosan átélje. Ezért nem beszélünk itt, mondjuk ennél a feladatnál egy rádiójátékról, vagy egy rádióüzenetről, vagy hangjátékról, hanem egy filmről, mert nagyon fontos az, hogy mi történik közben az előadó arcán. Mivel nincs vágva a film és a kompozíció az egy szűken tartott arc, ahol a jobb szem látható végig, vagy lehetne látható, hiszen a szájba is belevág a kamera, ezért azt kell mondani, hogy jelen pillanatban a sejthető képen a legfontosabb szereplőnek, a szemnek kellene lennie. Ugyanakkor ez nem történik meg, nem látható a szem, nem látható, hogy a szemen keresztül mi zajlik le az elmesélőben. Ez nagyon fontos lenne azért, mert a hangrészből egyértelműen látható, hogy nem egy mache, nem egy kitalált, nem egy helyzetgyakorlathoz készült szövegről van itt szó, hanem egy nagyon is fontos belső élményről, egy nagyon is fontos emberi átélésről. Tehát a 25-ös lecke tisztelet, búcsúzás, gyász kategóriájába tökéletesen beletartozik a házi feladat és ha ezt a hármas egységet vesszük, például azt, hogy a szöveg eleje az végig leiratként és nem egyes szám első személyben hangzik el, majd a középső rész nagyon is személyesen és a végén egy összehúzás, egy zárás van, akkor egy kisfilmes rendszert klasszikusan követ ez a munka. Az egyetlen hiányossága az, hogy a kép nagyon az értékelhetőség határán van. Ugyanakkor azt gondolom, hogy az a történet és a történethez való irodalmi hozzáállás, ahogyan például a süni jelzőkkel van ellátva, az egész történetnek a verbális megközelítése és annak az előadásmódja hangban van olyan drámai, amely azt a hiányosságot ami a képből adódik áthúzza magával. De a későbbiekben nagyon fontos lenne az alkotónak arra ügyelni, hogy amennyiben tudható, rákészülhető előadási szempontból, hogy egy ilyenfajta filmes munka és ez akármilyen picinek tűnik ugyanolyan fontos, mint egy nagy játékfilm, hogy fontos olyan körülményeket teremteni, ahol teljességgel a néző számára elfogadható, megérthető, látható ez az esemény. Márpedig ezen a képen a szemnek van itt ilyen feladata. Mivel az is feltételezhető, hogy maga a vallomás úgy készült, hogy nyilván az alkotó tudta, hogy elindítja a kamerát, és tudta, hogy ezt a vallomást létre fogja hozni és nem valamilyenfajta külső megfigyelésről beszélünk, így el is várható az, hogy úgymond, amit az előbb mondtam, hogy bentről is és kintről is tekinteni egy ilyen folyamatot, hogy ez megtörténjen. Éppen azért, mert valószínűleg az alkotónak nagyon fontos az, hogy ez az üzenet megtalálható legyen, hallgatható, látható, elgondolkodhattató legyen, ezért csak annyit kérnék, hogy a későbbiekben is, amikor ilyesmi megtörténik, hiszen egy nagyon értékes szakaszról beszélünk itt ennél a házi feladatnál, a Hegyi Zsoltnál, az nagyon fontos, hogy elérje azt a szintet, amivel átadható az üzenet teljességgel a nézőknek. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a négy disznó az megvan a filmért és mindaz, ami itt most elhangzott, az a továbbiakra érvényes. Azért érvényes a továbbiakra is, mert úgy tűnik, hogy ezek a fajta belső helyzetjelentések olyan üzenetek, amelyek logikusan következnek belőlük, hogy megismételhetetlenek. Ez pedig azt jelenti, hogy ahhoz, hogy mindig odaérkezhessék a mi nézőinkhez, látogatóinkhoz, hiszen ez nekünk fontos, azért csináljuk ezt az oldalt. Ez az oldal nem egy klasszikus munka, hanem a mi lelki üdvünkért, vagy a mi lelki boldogságunkért és nem csak azokra értem akik csinálják az oldalt, hanem mindannyiónk számára egy olyan szabadidős oldal, ami nekünk fontos, ezért feltételezhető, hogy akik ide jönnek és akik megnézik ezeket az üzeneteket ugyanezért jönnek, hogy ugyanúgy kapjanak, tanuljanak belőle, ugyanúgy tudjanak vitatkozni, együtt gondolkodni. És ezért fontosak ezek az etűdök, hogy minél jobban, a lehetőségeinkhez képest minél jobban meséljünk, mert hogy evvel segíthetünk másoknak is. Gyógyítanak ezek a történetek bennünket és evvel, hogyha jól értelmezhetőek a történeteink gyógyítjuk a többieket is. Együtt gyógyulunk, hogyha láthatóak, megfoghatóak a gyógyszereink. Köszönöm szépen. (szőke) értékelés:

Antoine és Desirée

A kép erősen szűkre metszett, vágott. Érdekes az, ahogy a női alak behajol a képbe és erre a kis, kicsit pufók emberkére itt ráhajol, aki egyértelműen korban is különbözik a fiatal hölgytől - ahogy a haja ráomlik erre a, hát enyhén szólva nem dús hajú alsó szereplőre. Nagyon jó ritmusa van a fölső modell szemöldök, járomcsont, az alsó modell homlok, szemöldök, orr, áll viszonynak, ahogy ez a sötétlő haj háttérként, ritmusként, zuhatagként jelen van. Egy jó gyakorlatnak tartom, három disznó. (szőke)
értékelés: