Nők a pult mögött

Hát én nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én ugye pontosan tudom, hogy ez a kép hol és mikor készült. Akkor várakoztunk az öcsi zsidótemető archív anyagai megérkezésére egy kis cukrászdában a Széchenyi levéltár mellett és tudom, hogy mikor készült ez a kép. De én ezt a képet tulajdonképpen azóta nem láttam, és hát tegyük hozzá finoman szólva, hogy nem most kaptuk meg ezeket a neveket, hiszen a Dörögdi Fesztivál is már elég régen zajlott le és azelőtt nekünk sokkal régebben meg kellett szereznünk a szövegeket. És nekem ez nagy öröm, hogy ezt a képet, amit ott a helyszínen láthattam a rögzítő eszközből, hogy itt újra láthatom az Estiskolánál. Nagyon jó megfigyelésnek tartom és nagyon örülök, hogyha most a Hegyi-féle utolsó képeket nézzük, akkor újra egy összerendezett Hegyi filozófiát, a megfigyelő Hegyiből újra a visszabillentődött és nem a kaotikus, hanem a kicsit Dévényi Ádámos hangulatú zenéket idéző Hegyit láthatjuk itt. Én ezt a képet nagyon szeretem. Nyilvánvalóan az én számomra a kép attól válik értékessé, ami a háttérben a megbúvó, talán egyetemista kislány, aki a nyári időszakban pénzt keres, már nem elsősorban a térdén, hanem ott munka közben valamilyen írást folytat elbújva, hogy a fagyizógép mögött ne láthassák azt, hogy ő nem a munkakörének megfelelően tevékenykedik. Szóval ez egy jó szocio és szeretem nagyon ezt a képet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Befalaz és elutasít

Úgy tűnik, hogy egy sorozat egy feldolgozási részeit láthatjuk. Az előző képnél, a privát környezet képnél ugye próbáltam jelezni a káosszal való foglalkozást. Itt is egy kicsit visszaidéznék a 70-es évekre, elsősorban egy Mozgó Világ nevű sajtóorgánumra, amely írásokat, fotókat közölt és abban az időszakban vagy a Fotóművészeten keresztül vagy a Mozgó Világon keresztül lehetett olyan alkotásokat látni, amelyek performanszoknál, különböző akció képzőművészeti munkáknál fotóformátumban közvetített. Ennél a képnél is úgy tűnik, hogy olyasmi mindez, ami itt látható, mintha egy performansz részesei lehetnénk. Nagyon erőteljesen érzékelhető a különböző tárgyakból, a helyzetből, hogy továbbra is érzelmi szempontból egy belső fajta zaklatottságot, ziláltságot próbál az alkotó megfogalmazni. Még azt is megkockáztatom, hogy talán az elbeszélés módja vitán felül áll. Hozzám mégis, mivel mondtam, hogy mindenkit szeretnék a maga rendszerében megpróbálni értelmezni, ha szabad ezt mondani, én mégis azt mondanám, hogy nagyon nehezen elfogadható ez a fajta káosz. Nem az én világom nagyon egyszerűen fogalmazva mindaz, amit itt látok. Számomra ez egy kettődisznós kép, és elsősorban a Hegyi korábbi munkái akár a barokkal akár a szecesszióval kapcsolatban, számomra örvendetes lenne, hogyha abba mélyülne el, ettől a fajta nyelvezettől én távol állok, de kettő disznót megtudok rá adni és ez akkor ez legyen az én keresztem. (szőke)
értékelés: