Az absztrakció, az elvonatkoztatás minden alkotási folyamat alapja, de ennél a leckénél ez a nonfiguratív formák, a természetben, környezetünkben megtalálható ismétlődések, geometriai rendszerek esztétikai ábrázolását jelenti. Nagyon fontos szerepe van a színdinamikának, a tónusnak, a kompozíciónak, a tömegelhelyezésnek.
Az absztrakt művészet a tárgy nélküli művészet, a természetelvű ábrázolásmóddal szembehelyezkedő festészeti-szobrászati törekvés. Lényege a tárgyszerű valóságtól való elvonatkoztatás, absztrakció. Az érzéki valóságtól elvonatkoztatott ábrázolásmód gyökerei visszanyúlnak a természeti népek művészetéig, a görög művészet geometrikus stílusáig, vagy a népművészetig. Az absztrakt művészet közvetlen előzményei azonban a XIX. század végi - XX. század eleji mozgalmak: az impresszionizmus, a posztimpresszionizmus, valamint a kubizmus, melyeknek közös jellemzője, hogy a formai elemek mindinkább elszakadnak az ábrázolás tárgyától.
A nonfiguratív, tárgy nélküli, konkrét művészetnek is nevezett absztrakt művészet a vizuális elemek önmagukban rejlő szellemi tartalmára épít. A tér, a formák, a színek, a vonalak és a felületek a maguk tisztaságában jelennek meg anélkül, hogy a világ látható jelenségeire közvetlenül utalnának. Az I. világháború után európai mozgalommá szélesedve a művészetnek szinte minden területét (építészet, szobrászat, színházművészet, tipográfia, design) megtermékenyítette; a művészetekben máig is élő tendencia (Bauhaus, szuprematizmus).
