Ilyen az, amikor a film készítője nem tudja, melyik nap van. Legyen ez mondjuk vasárnapi. Volt finom sütipiskóta is, Tamás élvezettel eszik, persze irigy, hiába kértünk belőle. Így a csapat inkább elkezdett dolgozni.

Esténként képelemzés volt munka után, összegyűlt a csapat a sárga szobában, lekucorodtunk a laptop elé és néztünk. Meg beszéltünk. Második napra már mindenki megtalálta a hangját és elmondta a saját képéről és másokéról is a gondolatait. Bár szombatra már limitáltuk a képek mennyiségét, Szőke picit elfáradt, de nem aludt, ahogy leállt a kamera, visszamondta, mit beszélgettünk.

Szőke és Hegyi picit még téblábolt a táborlakók között, de lassan a munka is elindult, bár van, aki most akart megtanulni ötévesnek lenni. :)

Miután a csapat két turnusban megérkezett, reggeli és a szállás elfoglalása után elmentek felfedezni a falut. De a pedellus ügynökei jelentették, hogy a Klastrom kocsmában valami történik.

A közvetlen környezetedben, a személyes tárgyaidból, terekből rendezz be olyan kompozíciót, látványt, csendéletformát, amiben az ott szereplő dolgok egymáshoz viszonyított szerkezete, elhelyezkedése a fontos. Azért szeretnénk ezt a területet gyakoroltatni, hogy az egyéb fotós vagy filmes témák bemutatásakor a színek és formák elhelyezése - tehát a kompozíció, komponálás, szerkesztés - a munkáidon tudatosabban történhessen. Készíthetsz klasszikus, aranymetszéses kompozíciót, vagy dekomponált csendéletet is.

A csendélet mozdulatlan tárgyakról készített kép. Tárgyai általában elgondoltan elrendezett együttest alkotnak. A műfaj csúcspontját a 16-17. századi németalföldi festők virág, gyümölcs, állat, konyha, vadász, asztali stb. csendéletei jelentették. A mozdulatlan tárgyak nyugalmat, megbékélést árasztanak, bár a gazdagságra, bőségre utalás mellett többnyire a múlandóság gondolatát is kifejezik (németül nature morte).

A kompozíció a képelemek elrendezésének módja, az, hogy az alkotó mit, hova és hogyan helyezett el a képen, és ennek mi a jelentésbeli eredménye. A kompozíció a mű szerkezetét is jelenti, a felépítését, a részek egymáshoz való viszonyát, a kifejezőeszközök (vonalak, színek, formák) képen belüli rendszerét. A szimmetrikus, vízszintes tagolású kompozíciók statikus képet eredményeznek, az aszimmetrikus, átlós, függőleges tagolású kompozíciók, a ferde, íves vonalak pedig dinamikussá teszik a képeket. Fontos azonban a képi egyensúly megtartása: minden képen kell valamennyi feszültségnek lennie, miközben a legdinamikusabb kompozíció is kiegyensúlyozott.

Az aranymetszés az ókor óta számontartott tökéletes, eszményi arány, amely a természetben is megtalálható: a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik rész az egészhez. Az emberi test arányainak és a műalkotások formai szépségének, harmóniájának alapja. Ha a kép oldalait az aranymetszés szabályai szerint felosztjuk és a szembenlevő pontokat összekötjük, a vonalak találkozásánál kapjuk meg a kép aranymetszési pontjait. Ha a kép főtémája, mondanivalója a bal felső vagy a jobb alsó aranymetszési pont környékére esik, a kép arányos, egyensúlyos lesz, a befogadó tekintete e pontok körül jár körbe a képen. Lásd még: Fibonacci számsor.

Mint mindenben, természetesen az alábbi szabályok felrúghatóak, de a szabályok megszegésénél alapvető szempont, hogy tudjuk, mit miért csinálunk, miért rúgunk fel egy szabályt, és azt a képelemek, a tartalom igazolja.

- Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül, kell hogy legyen valami érzelmi kötés a tárgyak és az alkotó között.
- Gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. A főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük.
- Maszkulin (banán, üveg, padlizsán, kukorica, kardvirág, paprika, uborka) és feminin (alma, körte, narancs, szőlő, rózsa, bogyók) formákat különböztetünk meg, ezek egymáshoz való viszonyában a forma mindig hangsúlyosabb, mint a tartalom, a néző elsődlegesen a formákat dekódolja, csak utána a tartalmat.
- Kiegészítők esetében (terítő, váza, tányér és egyéb kellék) ügyeljünk arra, hogy ezek esetleges mintázata kevésbé legyen hangsúlyos, mert az elvonhatja a figyelmet.
- A világításnál puha, szórt, sejtelmes fényeket használunk, kerülni kell az erős árnyékokat.
- 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele, ha túl sok tárgyat akarunk egy képre zsúfolni. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a kapcsolatot.
- Tárgyak elrendezésénél a háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre.
- A megvilágításnál a világosabb felületek előrébb, a sötétebbek hátrébb érződnek, a néző tekintetét pedig a fények elrendezésével vezethetjük, első ránézésre mindig a legvilágosabb felület kap figyelmet, ezért ha ki akarunk valamit emelni, akkor a tónusokkal, fényekkel tehetjük ezt meg.
- A mélységélességgel erősíthetjük a térbeliséget, de a túl szűk élességi tartomány nem engedi a nézőt kalandozni a képen, az élesben tartott formához szegezi a tekintetet.

Balla Demeter gondolatai a csendéletről.

Kattints ide a feltöltéshez!