10. Házi kedvenc

A feladat: készíts portrét a kedvenc házi állatodról - kutya, macska, egér, madár, hal, vagy bármi, akit fontosnak tartasz bemutatni nekünk. Törekedj a puszta ábrázolásnál messzebbre nézni. Tipikus megoldás a "kutya az ember legjobb barátja", de nem ezt keressük. A barátság lecke másról szól, itt a feladat megoldásánál arra kell törekedni, hogy egyrészt portré, jellemrajz készüljön az adott szereplőről, másrészt valamiképpen köthető legyen hozzád, hogy miért épp ő, mi a jellemző az adott kis állatra. Tekintsd őt is ugyanolyan értékű szereplőnek, mintha önmagadról készítenél fotót. Kulcsszó a tisztelet. Nem mindenkinek van saját, külön bejáratú állata, de ettől még mindenkinek van valamiféle viszonyrendszere ebben a kérdéskörben. Ez megfotózható!

Nagyon fontos! A háziállatok nem tudnak felkészülni arra, hogy fotózzák őket - tehát kiváltképp ha vakut használsz, gondolj arra, hogy őt váratlanul éri a nagy fény, ami ráadásul sok ilyen kis kedvencnél azzal is jár, hogy veszélyezteti a szemét, mivel az ő szemük sok esetben lényegesen érzékenyebb a fényre, mint az emberé. Ne vakuzz szembe állatot!

Kattints ide a feltöltéshez!

Ilyen az, amikor a film készítője nem tudja, melyik nap van. Legyen ez mondjuk vasárnapi. Volt finom sütipiskóta is, Tamás élvezettel eszik, persze irigy, hiába kértünk belőle. Így a csapat inkább elkezdett dolgozni.

Esténként képelemzés volt munka után, összegyűlt a csapat a sárga szobában, lekucorodtunk a laptop elé és néztünk. Meg beszéltünk. Második napra már mindenki megtalálta a hangját és elmondta a saját képéről és másokéról is a gondolatait. Bár szombatra már limitáltuk a képek mennyiségét, Szőke picit elfáradt, de nem aludt, ahogy leállt a kamera, visszamondta, mit beszélgettünk.

Hegyi még mindig a werkfilmjével kergeti a többieket, a munka is elindul, készülnek a képek, filmek.

Szőke és Hegyi picit még téblábolt a táborlakók között, de lassan a munka is elindult, bár van, aki most akart megtanulni ötévesnek lenni. :)

Szombat reggel a közös reggeli után a csapat átment a Marton-házba, kicsit esett is, kicsit borús idő volt, Szőke és Hegyi úgy gondolta, jobb lesz, ha fedett helyen dolgozik a csapat. Voltak táskák, sapkák, díszletfalak, a csapat gyorsan felébredt és elkezdett dolgozni.

Miután a csapat két turnusban megérkezett, reggeli és a szállás elfoglalása után elmentek felfedezni a falut. De a pedellus ügynökei jelentették, hogy a Klastrom kocsmában valami történik.

Lezajlott az első estiskola tábor, azt láthatjátok az eddigi írásokban, kommunikációkban, hogy nem nagyon volt nyoma, beharangozása. Felvetődhet bennetek a kérdés, hogy miért nem szóltunk mindenkinek. Az ok: az estiskola elmúlt egy évében végzett munkák minőségét vizsgáltuk és egy kísérleti próba zajlott, a hogyan tovább miatt, pontosan azért, hogy minél hamarább valóságosan is rendszeresen elindulhassanak a nyitott estiskola táborok. Ezekből három féle fokozat lesz, hamarosan kihirdetjük a programokat, lehetőségeket. Ennyit az előzményekről. A tábor résztvevői nagyon sokat dolgoztak a hétvégén, ezért is nem voltunk jelen itt az Estiskolán. Itt, ebben a két kisfilmben pedig a táborlakók üzennek nektek.

Ma este 6-kor megnyílt Balla Demeter Pálya utca 77. című kiállítása a Mai Manóban, Kincses Károly és Szőke részvételével. A fenti filmeken megnézhetitek a képeket, Kincses és Szőke megnyitóját, a közönséget és az üzeneteket. Külön köszönjük a megjelenést azoknak az Estiskolásoknak, akik megtiszteltek bennünket a jelenlétükkel. Tőlük talán a kommentárokban olvashattok majd beszámolókat. A kiállítást pedig nézzétek meg!

,
,
,
9. Csendélet

A közvetlen környezetedben, a személyes tárgyaidból, terekből rendezz be olyan kompozíciót, látványt, csendéletformát, amiben az ott szereplő dolgok egymáshoz viszonyított szerkezete, elhelyezkedése a fontos. Azért szeretnénk ezt a területet gyakoroltatni, hogy az egyéb fotós vagy filmes témák bemutatásakor a színek és formák elhelyezése - tehát a kompozíció, komponálás, szerkesztés - a munkáidon tudatosabban történhessen. Készíthetsz klasszikus, aranymetszéses kompozíciót, vagy dekomponált csendéletet is.

A csendélet mozdulatlan tárgyakról készített kép. Tárgyai általában elgondoltan elrendezett együttest alkotnak. A műfaj csúcspontját a 16-17. századi németalföldi festők virág, gyümölcs, állat, konyha, vadász, asztali stb. csendéletei jelentették. A mozdulatlan tárgyak nyugalmat, megbékélést árasztanak, bár a gazdagságra, bőségre utalás mellett többnyire a múlandóság gondolatát is kifejezik (németül nature morte).

A kompozíció a képelemek elrendezésének módja, az, hogy az alkotó mit, hova és hogyan helyezett el a képen, és ennek mi a jelentésbeli eredménye. A kompozíció a mű szerkezetét is jelenti, a felépítését, a részek egymáshoz való viszonyát, a kifejezőeszközök (vonalak, színek, formák) képen belüli rendszerét. A szimmetrikus, vízszintes tagolású kompozíciók statikus képet eredményeznek, az aszimmetrikus, átlós, függőleges tagolású kompozíciók, a ferde, íves vonalak pedig dinamikussá teszik a képeket. Fontos azonban a képi egyensúly megtartása: minden képen kell valamennyi feszültségnek lennie, miközben a legdinamikusabb kompozíció is kiegyensúlyozott.

Az aranymetszés az ókor óta számontartott tökéletes, eszményi arány, amely a természetben is megtalálható: a kisebbik rész úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik rész az egészhez. Az emberi test arányainak és a műalkotások formai szépségének, harmóniájának alapja. Ha a kép oldalait az aranymetszés szabályai szerint felosztjuk és a szembenlevő pontokat összekötjük, a vonalak találkozásánál kapjuk meg a kép aranymetszési pontjait. Ha a kép főtémája, mondanivalója a bal felső vagy a jobb alsó aranymetszési pont környékére esik, a kép arányos, egyensúlyos lesz, a befogadó tekintete e pontok körül jár körbe a képen. Lásd még: Fibonacci számsor.

Mint mindenben, természetesen az alábbi szabályok felrúghatóak, de a szabályok megszegésénél alapvető szempont, hogy tudjuk, mit miért csinálunk, miért rúgunk fel egy szabályt, és azt a képelemek, a tartalom igazolja.

- Csendélet nem létezhet érzelmi töltés nélkül, kell hogy legyen valami érzelmi kötés a tárgyak és az alkotó között.
- Gyümölcsöt és zöldséget nem jó vegyíteni. A főzés jó alap irány, zöldséget zöldséggel és hússal, gyümölcsöt desszerttel eszünk, ritkán keverjük.
- Maszkulin (banán, üveg, padlizsán, kukorica, kardvirág, paprika, uborka) és feminin (alma, körte, narancs, szőlő, rózsa, bogyók) formákat különböztetünk meg, ezek egymáshoz való viszonyában a forma mindig hangsúlyosabb, mint a tartalom, a néző elsődlegesen a formákat dekódolja, csak utána a tartalmat.
- Kiegészítők esetében (terítő, váza, tányér és egyéb kellék) ügyeljünk arra, hogy ezek esetleges mintázata kevésbé legyen hangsúlyos, mert az elvonhatja a figyelmet.
- A világításnál puha, szórt, sejtelmes fényeket használunk, kerülni kell az erős árnyékokat.
- 5 tárgynál többet ne használjunk, persze későbbiekben ez is felrúgható, de saját dolgunkat nehezítjük vele, ha túl sok tárgyat akarunk egy képre zsúfolni. Az elrendezésnél a páros számú tárgyak szoros viszonyt feltételeznek egymás között, a páratlan számú tárgyak stabilabb, kevésbé egymással, mint inkább a forma egészével keresik a kapcsolatot.
- Tárgyak elrendezésénél a háromszög talpán állva nyugalmas forma, hegyére állítva feszültséget kelt. A kör instabil, de ugyanakkor belső összetartó ereje van, a négyzet, rombusz, trapéz kerettörténetet hoz létre.
- A megvilágításnál a világosabb felületek előrébb, a sötétebbek hátrébb érződnek, a néző tekintetét pedig a fények elrendezésével vezethetjük, első ránézésre mindig a legvilágosabb felület kap figyelmet, ezért ha ki akarunk valamit emelni, akkor a tónusokkal, fényekkel tehetjük ezt meg.
- A mélységélességgel erősíthetjük a térbeliséget, de a túl szűk élességi tartomány nem engedi a nézőt kalandozni a képen, az élesben tartott formához szegezi a tekintetet.

Balla Demeter gondolatai a csendéletről.

Kattints ide a feltöltéshez!

Nagyanyám kertjében
Mondjuk lehetne portré is, de inkább szorgalmi. Én vagyok, a kerékpáromon, nagyanyám kertjében, Pestlőrincen. Ljubityel géppel készült azt hiszem.

A képről nem tudunk sokat mondani, mert nem ma készült, most az egyszer van egy olyan lehetőségem, hogy a pedellus érintettsége okán ebbe a képbe nem szólhat bele, és önállóan kell, hogy döntsek, ez a kép tehát három citromdisznó, és ha a pedellus beleszólna, mondjátok meg neki, hogy kuss. Kedvenc képem. (szőke)
értékelés:

Egy év után új címlapot kapott az Estiskola, hála Koren Balázsnak, reméljük tetszik majd nektek is. A struktúra lényege, ami megjelenik a címoldalon, hogy az irányító gombok az oldalsávokban vannak, a középső hasábban pedig mindig a legfrissebb képeket, filmeket, információkat láthatjátok. Négy tömb különíthető el, tömbönként öt bejegyzés látszik. Mindig az a tömb kerül felülre, ami épp a legfrissebb, a tömbön belül nagy képpel a legújabb, kisebbekkel a következő bejegyzések láthatóak. A negyedik tömb az értékelések címet kapta, ahol azt tudjátok nyomon követni, hogy hol születtek utoljára elemzések, értékelések, tehát Szőke és Hegyi hol tart a munkáitok elemzésében. Ami még érdekesség, hogy a legutolsó hozzászólásokat is megtaláljátok az oldalsávban.
   Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, meglátásaitokra, nézegessétek, teszteljétek az új címlapot.

Faur Anna és stábja látszólag egyszerű történetet vitt vászonra, még időben, mert talán a közönség emlékszik még a taxist brutálisan megrugdosó patacipős lányok történetére. Ez lehetett az alap ihlet, két külföldi színésznő a főszereplő, a Hunnia adott szárnyakat a vágyaknak... a képzelt vágyaknak. Ugyanis a legfőbb észrevétel a filmmel kapcsolatban, hogy szépeleg. A kitűzött cél gondolom egy női film lett volna, női szemszögből mutatni azt, hogy mi a szélekig sodródni, de talán épp a két külföldi főszereplő az, aki ezt lehetetlenné teszi. Más ott és más itt a szélen élni, és ha nincs pontos instrukciója, hogy mi a valóság ma Magyarországon, nincs miből merítsen a színész. Márpedig látva a képeket, azt kell mondjam, hogy olyan a film, mintha valaki mesélt volna a rendezőnek, hogy hogy is élnek a lecsúszott, senkinek se kellő, senkinek se hiányzó emberek, gyerekek, fiatalok. Mintha. De ez a mese másodkézből jött, ezért már benne van a mesélő is, a túlzás és a sablonok. Nehezen hiszem, hogy ne lehetett volna hitelesebb szereplőket találni a filmhez. Akik nem csak úgy csinálnak, mintha. Ez a minthaság az egész filmre rányomja a bélyegét. Hogy ez Sándor Pál prűdsége miatt van így, vagy Faur Anna nem mert mélyebbre menni, nem tudom. Lányok, akik túl öregek ehhez a szerephez, akiknél a dekadencia és lecsúszás csúcsa, vagy mélye az, hogy szájon csókolják egymást egy diszkóban. Lehet, persze, hogy van, akinél ez is már több a soknál, de hogy ez önmagában nem vezet el a brutalitáshoz, az biztos.
   Szerepelnek még taxisok is a filmben, valami seftelés is megy, de hogy mi, hogy miért törnek autókat, azt nem tudja meg a néző, hacsak nincs taxis ismerőse, aki rávezesse a megoldásra. De mondjuk ez mellékes, ettől még lehetne a film elfogadható. Azonban ahhoz, hogy ülve maradjak, hogy végignézzem a mozit, kell valami, ami húz, ami miatt érdekel, mi lesz a vége. Itt a film első tíz perce tökéletesen ugyanolyan, mint a közepe, vagy vége. Valahogy elvánszorgunk a végkifejletig, hogy a két lány elcsalja a sofőrt a senkiföldjére éjszaka, és ott végleg a tanácstalanság lesz úrrá a filmen. Nincs ötlet, nincs kitalálva, mi történhet ilyenkor, egyszerűen a látvány, a szövegek, a mese hiteltelen. Oké, hogy a két csaj eldönti, hogy nekik kell egy autó, és ezért akár meg is ölik a sofőrt, de amikor szembesülnek a helyzettel, amikor ott vannak a susnyásban, akkor legfeljebb odáig tudunk eljutni, mint feszültség, hogy az egyik csaj elveszti a láncát és keresi a sárban, aztán meg miután hosszan húzva a szemét közé viszik a hullát, beülnek a kocsiba és a kamera szemén át látva egy igen idegesítően béna ide-oda svenkeléses kvázi autóvezetést érzékelünk, aminek a rendőrök vetnek véget. És kész.
   Volt egyszer egy film, a miskolci boni és klájdról, és azt kell mondjam, hogy még az is izgalmasabb és hitelesebb volt, pedig beriarinál kevés manírosabb srácot lehetett volna találni ahhoz. És az mégis. Ez meg mégsem. Ha a cél a valóság, a helyzetábrázolás, akkor nem lehet úgy csinálni, mintha buli lenne - mellesleg nem hiszem, hogy egy házibulin szexfilmre onanizálnának a fiúk - nem lehet úgy tenni, mintha megdugnák, nem lehet úgy csinálni, mintha furujázna. Akkor ott szopás kell, kúrás és farokverés. Persze Sándor Pali kitért volna a hitéből, az lehet, de a kérdés, hogy a producernek csinálnak filmet, vagy a nézőknek? Mert nem mindegy. És még egy: el kell dönteni, hogy meglovagolják az alap sztorit, vagy se. Mivel a film végülis az újsághírre épül, kellett volna hozzá hiteles segítő, aki mondjuk elviszi a valódi éjszakába a rendezőt, az operatőrt, hogy ne nagypapáink sablonjait kelljen megfilmesíteni. Kár érte.