Kösz András, és kérem a többieket, hogy mivel ilyet nem csináltunk még, szavazzuk meg a disznókat. Ha eddig jól matekolom, akkor úgy uszkve 3 disznónál tartunk.

Ezeknél a típusú filmeknél van egy régi kapcsolódás, amiről kellene beszélni. A hetvenes években az amatőrfilmes mozgalomban elsősorban fikciós dokumentumfilmeknél – ezek többnyire kisjátékfilmek voltak szupernyolcas, normálnyolcas filmek – sok olyan szituáció volt, mivel akkor még nem létezett a videó, hogy megpróbáltal az alkotók valamilyen helyzetbe belelesni. A Blaha Lujza tér világába vagy a vásárcsarnokéba, ahol tudvalevő volt, hogy ha egy filmes megjelenik egy ilyen kamerával, akkor nyilvánvalóan nem úgy fog működni a közeg, a kofák, a klosárok, stb. És ún. rejtett kamerákat hoztak létre az alkotók, a legkülönbözőbb és legextrémebb módozatokkal. Óriási bőröndöket vagdostunk fel otthon, és ragasztgattunk leukoplaszttal, a kamerákat ebbe a bőröndbe tettük bele, kilyukasztottuk az oldalát, gumi gurtnikkal indítottuk, tehát hogy az ott élők ne lássák. Ez egy speciális, és nagyon jól manifesztált helyzete ennek az amatőrfilmes létezésnek, mert itt a filmben egy lábra erősített kamerát látunk. Amit a filmipar nyilván könnyen megold különféle fahrtkocsikkal, és különböző kameramozgató szerkezetekkel. Ami miatt ez itt fontos ebben a filmben, az ugyanaz, mint a 70-80-as évek amatőrfilmeseinek, amikor az alkotóknak kevés pénze volt, nem voltak körülötte megvehető, kibérelhető segítségek, a saját kreativitására volt utalva, és ez a kreativitás a szegénységből táplálkozott. Ez a szegénység és gondolati szabadság mindig hozott valami zseniálisat. Ez a film önmagában nem állná meg a helyét, ha csak ez a furcsa gépállás lenne, hiszen itt a kamera egyfolytában az égbe mered. Mivel a bal lábra van helyezve, egészen szupernaturalistán nem csak a láb külső jegyeit, a szőrzetet, formát mutatja szinte sokkolóan, hanem mechanikai szerkezetként látható, hogy a térd hogyan mozog. Tudatos választás lehet, hogy egy olyan térben dolgozik az alkotó, ahol tudta, hogy a fölötte lévő fák, levelek adnak egy egészen érdekes hátteret ennek a Gullivernek, és ez önmagában is egy nagyon érdekes vizuális alkotás lenne, szöveg nélkül, valami aláhúzott zenével. Amitől ez elemelkedik ettől, és fontos lesz az az, hogy egy másik síkot is használ az alkotó, és nagyon jó, hogy ez nem kapcsolódik látszólag a látott képhez, és ez nagyon jól megfigyelhető mostanában, hogy egy film nemcsak képekből, hanem hangokból is áll. Ennél a filmnél tulajdonképpen egy történetet, egy magányos és nyugodt helyzetben lévő embernek egy visszatekintő történetét, egy vallomásjellegű történetet hallunk. Miközben tehát nagyon izgalmasak a szinte horrorba illő mozgások, nagyon kell figyelnünk arra a történetre, anekdotákra, mesélésre, ami színészileg jól, sokszor halkan, csendesen szól, és nem írott, hanem a gondolatokból kimorzsolt, szövegnek a meséit is hallgatjuk. Jár az öt disznó, mert a hang és a kép, miközben látszólag ellentétben van, mégis nagyon is szervül egymáshoz. A magányos utazó, akire feltekintünk, de az arcát nem látjuk ugyan egyszer sem, de a vallomásából nagyon közel kerülünk hozzá, anélkül, hogy látnánk a valós arcot.

Kedves Zsolt!
Örülök, hogy ezt a leckét megismételted, remélem rövid időn belül a többit is élvezhetem.
Én azt látom ebben a kisfilmben, hogy egy fiatalember rolleren bemutatja önmagát (és) saját kertjét. Kis bizonytalanságot érzek, mert a film is és a szöveg is külön-külön megállja a helyét. Ezzel azt szeretném mondani, hogy nem bízol önmagad munkájában. Nagyon zavaró a zsinór a képben! Téged ismerve megoldhattad volna ezt a technikai problémát. Jó ötletnek tartom, kérlek foglalkozz még vele. 4 Disznó:)

Péter, láttad a filmek értékeléséről szóló bejegyzést?

Vélemény: Miközben néztem nem bíbelődtem a tollal a kezemben és nem zavart a csend ami itt a szobában most is van. Azt vettem észre, hogy érdekel Hegyi Zsolt és érdekel a rózsája. Amit eddig az elemzésekben leírtatok pl.: adjuk magunkat, most világosabbá vált. Ennek tükrében ajánlásotokra én is elkezdem újból az egyes leckétől, megpróbálom magamat adni. Nem lesz egyszerű...levetkőzni mindenki mást magamról...
A kamera elhelyezésének ötlete tetszik, habár kicsit zavaros de nyilván ez volt a cél. Ne ismerhessük meg a kertet úgy ahogy, legyen kicsit sejtelmes, hogy felkeltse az érdeklődést...amúgy ebbe az alulról nézlek megoldásba szerintem van némi groteszk hatás.
2 disznó ... szívesen adnék hármat, de a Hegyi Úr nehogy elbízza magát még a végén illetve az elején...hajjrrrrá.

Én is érzem ezt a széttartást a szöveg és a kép között. A szöveg önmagában is jó, szerintem hangjátékként is működne, illetve úgy volna tán kerek, mert a szöveg komoly, vagy hogy mondjam: igazi, a képi megoldás viszont szerintem idétlen, és erőltetett egyszerre. Eredetieskedő.
Én sem érzem, mégha ez egy séta is, hogy a térded a legalkalmasabb testrészed a szövegből adódó hangulat aláfestésre. Én szívesebben nézném talán a tarkód, eseteg egy teljes mellszobornyit állandóan középen, de hátulról. És még arra is gondoltam, hogy simán le lehetett volna tenni a kamerát valahova a földre, te körbesétáltál volna a kertben magányosan motyogva, mint valami zarándok, aki rendszeresen megteszi ezt az utat, és talán láttunk volna ebből részleteket, talán hallottunk volna valami szövegfoszlányokat is, de érteni csak azt értettük volna, amit annál a növénynél mondasz, ahová minket elhelyeztél.
Kedvenc mondtatom az, hogy "a kert az a jó, mert a kertnek van türelme hozzám" vagy valami ilyesmi.
Én lehet, hogy ezt az egyet mondtam volna érthetően, ha azt a sétálós-motyogós verziót csinálom meg, mármint abban az esetben, ha te nem te vagy, hanem én vagyok:)

Árpi, amit a megmutattam anyámnak-ban írsz, az nagyon pontos. Anyámmal én is így voltam. NEm sokat tudtam kezdeni a dícséretével. Akkor.

Amit a pedellusozásról írsz, az nem az én bajom, hanem a magad dolgát nehezíted vele. Én énként küldök leckét, és fogok küldeni, ahogy elkészülnek, aztán hogy ebbe belekevered-e a pedellust, az a te dolgod, én külön tudom választani.

Ami a nehezebb, hogy igen sok leckét láttam már - ugye mindet, amit beküldtetek - ami okán ha ebbe bele mernék gondolni, lehet hogy nem mernék már leckét küldeni, hogy na de mit szól hozzá a suli, ha én is beülök a padba. Aztán meg arra jöttem rá, hogy de hát a világ is ilyen, hogy sok mindent már megcsinálnak előttünk, és mégis létezni kell, és akkor az ember ráébred a maga szabadságára.

Dini, ez egy spontán megvalósulás. Ami nem jelenti, hogy nem tudtam volna, mi lesz a képen úgy 90%-ban - a kis pók véletlen. A szöveg séta közben alakult, nem tervezett és betanult szöveg. Hogy a kettő - a kép és a szöveg - támogatja, ellenpontozza vagy kilöki egymást, nem tudom. Az érzésem annyi, hogy a ledke határain belül maradva őszinte.

6 db

Hát én ezzel bajban vagyok Zsolt ezért szigorú leszek...ha nem tudnám hogy te olyat nem csinálsz azt gondolnám hogy ez az a kategória amikor az alkotó szivatja a közönséget...feltételezem ugyanis hogy megnézted mielőtt feltetted így gondolom elégedett voltál vele mint ahogy azt is feltételezem hogy volt valami koncepciód aképi világ üzenetértékét tekintve és azt te viszont is láttad a filmben...na ez nekem nem jön le...a szöveg gyönyörű, szenvedélyes de nem látom a képekkel a kapcsolatot, és ha meg önmagukban nézem a akkor olyan se füle se farka képek...egyébbként meg mit is csinálsz?...gördeszkázol? lesántultál? esetleg mint egy rab valami vasgolyót huzkodsz magad után, és ez fontos a szubjektív kamera miatt mert az identifikálódást provokál a nézőből...akkor mi is vagyok..gördeszka, gipsz esetleg a kolonc vasgolyó....megpróbáltam a környezetből kiindulni akkor meg az gondoltam lehet hogy nem is mész csak egyhelyben jársz de ugye csak nem...és ott van még a testrész választás aminek valahogy kapcsolódnia kéne ha máshoz nem a verbális tartalomhoz... amit látok az térd, meg néha bekukucskálhatok a nadrágodba...miért pont a térdeden keresztül mondod el nekünk a kerted történetét... szóval nem értem... a hangyát nagyon bírtam az optikán:) akor felcsillant valami de.... persze most írtad hogy gyors volt a dolog...akasztják a hóhért:) de mint azt sokszor elmondtátok többek közt nekem is nem kell sietni..koncentráció...összeszedettebben kéne dolgozni:).... főleg ha egy olyan komoly meghívással kínálsz hogy elviszel magaddal sétálni a kertedbe amiről olyan szépen mesélsz szavakkal....más:a kitárulkozásnak van egy befogadható és élvezhető tempója és egy ilyen erős szöveg és tér mellett amit konkrétam magadból ( a térd és a gatyakukucska) mutatsz egyszerre sok és kevés, akár meztelenre is vetkőzhettél volna vagy épp hátat is fordíthattál volna kb
szerintem ismétlés mert ha többnyire így van mindezt magad is tudod (hallottam már tőled ilyneket) és ha nem rohansz érvényesül is ha meg én nem bírtam felfogni valamit ami elrendezi ezt az egészet (és vannak itt 4-5 disznók!!!) akkor az valami (számomra) értelmezhetetlen spec nyelven szólalt meg...most két disznó

Érdekes egy megoldás. Tetszik. Ugyan néha bele lehet szédülni, de jó ötlet. Sok mindent megtudunk az alkotóról, pedig csak a lábát látjuk. :) Tetszik, hogy közben mesél az életéről, a kertjéről, és akinek van egy kis képzelőereje, az a rózsákat is el tudja képzelni. Max c.disznó.

Oké, de szerintem az, hogy te vagy a pedellus ugyanúgy hozzád tartozik, meg még egy csomó minden. Persze nem lehet mindent elmondani, de ebben a közegben (estiskola) szerintem ez kikerülhetetlen. Egy kicsit olyan ez, mint mikor megmutattam anyukámnak valamit, amit csináltam, és marhára zavart, hogy büszke lett rám, mert lehetett volna akármi, akkor is ugyanez lett volna.

az ötletet én akceptálom, csak ez önmagában végig nem elég. Másrészről nekem is úgytűnik hogy a szöveg és a képek széttartanak egy idő után.
disznóságokat meg adjanak azok, akik értenek hozzá ;)

Ja, és még annyit, hogy ez tegnap készült, és egyből vágóasztal, és fel a netre, nem sokat lacafacáztam, hezitálgattam rajta, sőt, az ötlet és a megvalósítás közötti idő a lábraszíjazással telt el.

Egyrészt nagy kösz. Másrészt kérem, és ezt komolyan kérem, hogy ha elkezdem, elkezdi András a leckéket megcsinálni, azt nem az ofő vagy nem a pedi csinálja. HAnem a Zsolt, vagy a Hegyi, kinek mi tetszik (zsoltu meghótt má').

A másik egy technikai nyavaja: a mikrofonzsinór ekkora, nincs mit bővíteni rajta, ennyi, én se voltam boldog és így is csak a mellemig ért. A nadrág meg úgy alakult, hogy csináltam egy filmet hosszú nadrágban is, csak az menés közben rábukott az optikára és így elértem, hogy a gyufa-féle filmezés jött be, sötétség, hangjáték. Na, ennyi hozzáfűzés, és mehet tovább, szedjétek, nyomjátok, jó olvasni.

Szerettyük ezt a filmet,kicsit úgy érzem mintha a cipőfűzőbe befűzött zsebtökör lennék amolyan alsós bugyileső.Vagy mikor a csillagfény diszkóban rugdossák az ember fejét a többi részegesek.A FILM Őszinte,megkapó,a csajokat meg hipnotizálja.Viszont nem túl vidám,ezért egy szürke szellemkiskondásra értékelem.Láttam már olyat a naplóba...

5 db.

Mivel kezdjem? Szerintem a filmet nem Hegyi Zsolt a Pedellus csinálta, hanem ex-zsoltu a tanulótársunk. Az első lecke szavait teljesíti, bemutatkozás arc nélkül de testrésszel és privát környezettel. Tetszik, hogy miközben erről beszél, arról szól. Konkrétan az ezvagyok-tól a saját kerten keresztül eljut egy másik kertig, és közben az első leckén messze túlmenően kinyílik. Ezt (a cím támogatását használva) egy kerti séta közbeni bensőséges beszélgetés töredékeként látom. Mint ilyet, talán gyengítik azok a visszaugrások térben és időben, amikor megmutatja az alkotó a macskát, a rózsát. Ebben tehát ellenkeznék az eddigi "mutass többet a kertből" véleményekkel. Azt viszont osztom, hogy a kamerakezelés (-lábalás) szédítő élményt okozott. Ha kondaméretben kell jellemeznem, akkor az előző két mondat egy-egy kisebb malac lehúzásával jár, tehát 3cd meg egy apró.

Najó.. egyet mégis adnék.

Elég nehéz volt végignézni, mert kiszámíthatatlanul mozog a kamera, és ez első nézetre annyira elvitt, hogy nem is tudtam figyelni a szövegre. Második nézetre csak a szöveget hallgattam meg, és úgy gondolom, hogy a kép és a hang között hatalmas kontraszt van, mely ilyen formában nem állja meg a helyét. Számomra ez a kerti séta egy olyan emberről szól, aki próbálja ésszel feldolgozni a külvilág történéset, de a lelke nyugtalan, amire rá is erősít a kamera. Ha a cél ez volt, akkor sem ezt az eszközt tartom a legmegfelelőbbnek. Elhangzott a közelmúltban itt az estiskolán, hogy a mai kameráknak ugyanúgy előnye a kis méret és a kis súly, mint hátránya, mert olyan beállításokat lehet vele könnyedén találni, amit egy nagyobb kamerával csak komoly előkészületekkel. Egy kicsit úgy érzem, hogy ez most visszájára fordult, mert attól még, hogy a százas szög befér a konektorba, nem fogom beledugni.
Tartalmilag ez egy gesztus értékű film, mely természetesen rengeteg információt tartalmaz a film alanyáról, de mivel ezt a filmet Hegyi Zsolt csinálta, aki az estiskola pedellusa, úgy egy kicsit felületesnek tartom a bemutatkozást.
Szívem szerint én erre nem adnék citromdisznót, és nem is tartom jó dolognak ezt az átlagolós dolgot, mert mi csak tanulók vagyunk.

nekem egy kicsit hosszú a dolog. kb egy, másfél percesre vettem volna, vagy ha így akkor valami szentimentális muzsikát úsztatnék alá. nemtom. ami viszont tényleg zavart az mikrofon madzag. azt biztos eldugtam volna.
4 cd.

Tamás fogalmazása nekem is szimpatikus, azt látom, hogy hintázik az ég, időnként feltűnik az előtérben egy térdkalács dinamónadrággal, ami kissé idegesítő. Én tennék bele néhány statikus snittet. Miközben a kertedről beszélsz, nagy szeretettel, vagyis nem vág össze a szöveg a képpel. Az ötlet viszont, hogy rá szerelted a kamerát a lábadra, nekem nagyon tetszik. A tükrös házifeladatod után, ennél azért többet várok tőled.
ISMÉTLÉS!!
Viszont a kísérletező készségedért, két savanyröfit adnék az ötből akkor is ha nem ismétled meg. -:)-:)

Elemzéshez nekem sincs elég tapasztalatom. De a film címe nem eléggé áll össze a tartalommal, a kertből nagyon kevest látni, a rózsákat sem látom. Talán ha lassabban lépnél, és szintén lassan körbe fordulnál. Vagy úgy, hogy az objektív nem pont függőlegesen, inkább kicsit szögben áll, és többet mutat a körülötted lévő környezetből.
Nem tudom. :o)

Filmet elemezni nem tudok, az első benyomásom az, hogy nekem ez szédülős. Meg picit hipnotikus, de fogalmam sincs, hogy miért.

Azt kérem mindenkitől, hogy mondja el a véleményét, elemezze a leckéimet (Szőke is fogja csinálni a leckéket), és azt szeretnénk, ha mindenki azt is leírná, szerinte hány disznó. Aztán ezt majd ha jön több vélemény, értékelés, összesítjük, elosztjuk és átlagoljuk és az lesz a végeredmény, természetesen lefelé kerekítve. Ezeknék mi most éppúgy beülünk a padba, mint ti.