Hogy nektek is könnyebben menjen, bemutatkozom én is, íme a Pedellus.
Hát így valahogy. Igen. 7 év. De mi az a panda?
Hogy nektek is könnyebben menjen, bemutatkozom én is, íme a Pedellus.
Kedves Pedellus! Nagyon örülök, hogy ennyi idő után elkészítetted az első házi feladatodat. Annak is örülök, hogy mozgóképet látunk és hogy ehhez külön hangokat is használtál. A 70-es évek végén az amatőrfilm mozgalomban a beszélgetéseken általában azt mondták, hogy ha egy-egy filmnél baj van a képek kapcsolódásával, akkor a legegyszerűbb megoldás, hogy alárakunk egy zenét, az majd összehúzza. A film zenei anyaga (Manu Chao) erőteljesen sugall egy nagyon jól érzékelhető hangulatot. Mivel nem értünk franciául, de szövegeket is hallunk, az az érzése is lehet az embernek, hogy az idegen nyelvű szöveg megfejtése lehet a képeken látható szomorúságnak. Érzékeltem, hogy sokal régebbi és mostani portrék keverednek egymással, a film drámája az öregedésben rejlik. Ha nem az estiskola.hu oldalon látnám ezt a filmet, azt mondhatnám, hogy nagyon örülök ennek az őszinte üzenetnek. De az Estiskola PEDELLUSA nem teheti meg, hogy egy ilyen jó kis közösség épülésében ilyen depressziót sugározzon. Ezt a félelmet az is erősíti, hogy például a Szőke üzeneteiben a Szőkének is állandóan savanyú a pofája. Le kell ülnünk át kell beszélni a vezetőségnek ezt a szemléletet, mert egyszerűen nem vehetik észre a diákok meg az ide látogatók, hogy szomorúak vagyunk és félünk attól, hogy megöregedtünk. Az Estiksola nevében visszautasítom, hogy másoljad a Szőkét, mert egy hét múlva ott fogunk tartani, hogy a diákok rengeteg képet küldenek és mindenki sírni fog. A legszörnyűbb az, hogy valószínűleg a spontán idelátogatók magyarországi és külföldi köreiben öngyilkosságokat fog generálni ez az oldal. Elkötelezett élharcosának kell maradni az Estiskolának a nevetésre. Azért csak egy csoffadt disznót kap a vizsgaanyag, mert jelen pillanatban úgy érzem - és ezt a vezetőség nevében kell kimondanom - kígyót melengettünk a keblünkön. Most kezdem csak látni, hogy a szervezetbe idegen szemléletű, látszólag kedves emberek férkőztek be. Amennyiben egy héten belül nem látunk egy vidám filmet tőled, el fog uralkodni a tagok között a depresszió. Ezt nem engedhetjük meg. Abbahagyom most az írást, mert sírnom kell. (- szőke -)
utóirat: ha nem hivatalosan kellene írnom, azt kellene, hogy mondjam, nagyon elérzékenyültem a múlt lebegő fátyolos, melankólikus hangulatán. Igen, most kint esik az eső, őszi hangulat van, február. Mivel hivatalosan írok, ezt azonban nem tehetem. (szőke) értékelés:
Merci Monsieur Aureliano,
szigorúság, ez érdekes, mert maximum Bobby kutyával vagyok szigorú, de igazságtalan is, azonban a koncentráltság igaz - ami nem azonos azzal, amikor az ember tudatos és összeszedett és így vezényli az életét, hanem inkább amikor űrrepülőgépet vezet segédmotoros kerékpár jogosítvánnyal. Valahogy ez az igaz.
Tulajdonképpen ez a film vett rá, hogy én is készítsek valamit, nekem tetszett, és most, hogy tudom, mivel jár az elkészítés, méginkább értékelem, mégpedig így:
Én nem depressziót, hanem koncentrálást látok a filmben, egyrészt az alkotásra, másrészt az életre, szigorúságot is látok, amit jól ellenpontoz a zene könnyedsége, amit jól ellenpontoz(na) a szöveg, ha érteném, de más Manu Chao szövegeket értek, és azok nagyonis súlyosak* mint ahogy az élet is az, ha komolyan vesszük, és úgy érezzük, élni csak akkor érdemes, ha a fejünkben megalkotott ítéleteknek és szabályoknak, amit másoktól szigorúan számonkérünk, magunk is megfelelünk, ami néha nagyon nehéz, és sokszor arra csábít, hogy a szabályokon módosítsunk, ami könnyebbnek tűnik, és nehéz eldönteni, mert csak ez az egy agyunk van, amit egyszerre használunk szabály alkotásra és betartásra is, hogy mikor tévedtünk, amikor szabályt alkottunk, vagy amikor éltünk.
*(pl. az "I can get no, satisfaction" zenéjére azt énekli, hogy: "No tengo calefacción", ami azt jelenti, hogy nincs fűtés nálam, ami mégiscsak más probléma)
Kata, valószínű egyrészt valamit nem jól mondtunk neked, másrészt nem biztos, hogy jól értettél, harmadrészt meg is bántódtál talán azon, hogy harmadik próbálkozásra is azt mondjuk, hogy gyere közelebb.
A személyesség egy fontos dolog. Fontosabb, mint a tökéletes kép. A személyesség nem intimitás - Márti nem azért kapott ötöst a lábaira, mert intim, hanem mert atmoszférájában behozza a személyes Márti-teret is. Főképp filmesek használják előszeretettel az atmoszféra ("atmo") kifejezést. Ez a környezet érzékelhető megmutatása. Nem titok, hisz semmi se az, hogy az Estiskolában miért az az első lépés, hogy mutasd magad, mutatkozz be - de ne arccal. Ez a net, és nem mindenkinek megy könnyen. Érthető, de ritkán indokolt. A te esetedben egyrészt küzdesz technikailag, másrészt küzdesz magaddal, a saját elfogadásoddal, harmadrészt küzdesz a környezeteddel, az 'atmo'-val. Együtt. Egyiket leteheted, mert láthatod, hogy a technika nem fontos opció. Márti technikailag nem hibátlan, míg mondjuk Gyula az. És mégis. Aztán ha ezt letetted, akkor jöhet az a lépés, hogy az 'atmo'-t elfogadd annak, ami. A környezeted. Olyan. Ismerd meg és használd. Mutasd. És ha ezek mennek, akkor elő fogsz jönni a képen.
Mondok valamit. Ez a film, amit csináltam magamról, nem jó film - nem azért, amiért Szőke szerint nem az, nem ért hozzá - hanem azért, mert én alapvetően elvéreztem és elmerültem a technikában. Felvenni 2 perc volt. Megvágni, zenét választani, küzdeni a szoftverrel 5 óra. És az ötödik órában már egészen biztos voltam, hogy ha akkor kezdtem volna, másképp forgatom. De addigra már 5 óra munka benne volt, nem dobtam ki. Én vagyok a képen?
Jó kérdés.
Nem fogom megválaszolni.
Zsolt, azért az első sztenderdben van egy kis csúsztatás: igaz, azt mondtátok, hogy legyen egy protré arc nélkül, de azt is mondtátok, hogy legyen benne egy testrész. Bevallom, nekem őstulok amatőrnek ez hatalmas problema volt. Szükségeltetett egy olyan kimódolt testtartás, amibe majdnem belegebedtem, mert az az állvány, amit a minap vásároltam a gégéjénél azonnal eltört. Vagy szükségelthetett volna hozzá valaki, aki lekapja az én beállított, kierőszakolt, a felfogásommal ellenkező kitekert testtartásomat. (Ha a családomból bárkit erre megkérek, asziszi, hogy a nagyinak elment az esze.) Ehhez jött még egy hirtelen traumatikus vagy annak gondolt esemény, amitől semmi derűs dolog nem jutott eszembe. Hát ezeket így összerakva, tényleg elmondhatjuk, hogy nem sikerült a valódi Katát közel hozni.
Azt írtam, és gondolom, hogy a feladat alapvetően sztenderd. 1-es: csinálj egy portrét magadról arc nélkül 2-es: arccal. Erre mindenki küldi a saját elképzelését. Hiába mondja egyik a másiknak, hogy mit csináljon, hisz a bemutatkozás személyes. Ez az egyik, amitől a sztenderdből egyedi lesz. A másik, hogy amikor az első leckéd leadod, kapsz egy személyes értékelést. Onnantól már saját utat jársz - ha előtte nem.
Katalin, nálad a pont! :)
..de erre majd azt mondják, hogy nem csak natúrban kérik, hanem kitárulkozva, őszintén, saját magadat adva. Pedig többféleképpen lehet magunkról beszélni:)
tündérem,
hogy a végén hogy van vágva, azt a manu chaonak mondd. Egyébiránt ha a nárciszta önmagába szerelmes de nem szereti viszont magát, simán lehet öngyi. Ha pedig rám vonatkoztatjuk az amúgy általam nem értelmezett, csak dallamában tetsző szöveget, úgy el kell mondjam, hogy igen. Általában szerelmes vagyok permanensen, csak ritkán szeretnek vissza. Olyankor megijedek. Most is ijedt vagyok.
laan írja, hogy "nem feltétlenül csak az számít *önarckép, portré*-nak, ahol jól kivehető az arc, ..." sőt, továbbmegyek, azt hiszem, ha a feladat az, hogy magunkról 'beszéljünk', akkor erre a natúr önarckép a legkevésbé alkalmas... vagy mégis...
Mmzell fée nagyon értékeli az aláfestést, csak nem nagyon érti. Ugyanis a "je suis fou de toi" vagy arra utal, hogy a bemutatkozó alanyunk szerelmes, ebben az esetben viszont nem jelenik meg szerelmének tárgya, vagy arra, amit inkább sejteni lehet a képek alapján, hogy ti. nárcisztikus hajlamait óhajtotta imigyen kifejezni. Utóbbival csak az a bibi, hogy ha jól fejtettem meg a verbális kódot, valami olyasmiről énekel a pasi, hogy mivel nem lehetsz enyém, legszívesebben öngyi lennék, ami a nárcizmusra vetítve egy kis logikai bukfenc... :-)))
Továbbá mmzell fée fájlalja, hogy az utolsó "de toi" kissé hirtelen vágódott le a végéről. :-)
Nakérem. A zene Manu Chao, ahogy azt Szőke írta - nem volt nehéz rájönnie, hisz tőle vettem kölcsön a cédét. És mivel egyenrangú személy a pedellus is az iskolában az osztályfőnökkel, én meg azt mondom, hogy mostantól ti is értékeljétek a Szőke filmjeit a blogjában. Mert könnyű neki, ha őt senki se osztályozza.
Egyébként nem is haragszom, meg nem is vagyok depressziós se - vagyis amíg nem értékelt Szőke, addig nem voltam - csak koncentráltam. Első filmes első filmje. Majd még fogjátok mondani az unokáknak, hogy bezzeg ott voltatok, amikor a Hegyi az első filmjét vetítette... majd még.
... elolvastam, amit írtam, és hozzáteszem, hogy az Estiskolában ámulva látom, hogy mennyi embernek adogatod a katonákat ...
érdekes, ahogyan magadat látod ... amikor én először megláttalak a vonaton, bár nem tudtam ki vagy, de Demeter mellett ültél, azt láttam, hogy akkurátusan szeled a szalonnát és a kenyeret, hozzá a paprikát, kockás konyharuha a térdeden, bicska a kezedben, és adogatod Demeternek is. Azóa hét év telt el, de ezt a képet még nem írta felül semmi.
Kedves Pedellusúr. Csak halkan és félve jegyezném meg, hogy nem feltétlenül csak az számít *önarckép, portré*-nak, ahol jól kivehető az arc , szem , fül, száj, inger:)
Tudja Pedellusúr, hogy mér mondom.
Milyen sok jó kis szelfi egy filmben! HBD Látszóter!