Mazsi, én befizetlek ide a Vári cukrászdába, hogy folytasd ezt a melót, mert van értelme, jófelé keresel, sőt, azt mondom, hogy egy projekt irány is lehetne az, hogy mindazt, amihez habos-babos hepi hangulatot társítunk, megmutasd a magány felől közelítve, de akkor ebbe lelkileg és tempójában is bele kellene állni. Azért is mondom ezt, mert tudom, hogy nem csak a képességeid vannak meg hozzá, de a nyitottságod is.
Ez a kép nem sikerült még. Elkezdhetjük boncolni, mi az oka tárgyilag, tehát hogy a fény az asztalon, vagy maga ez a felület, vagy a még mindig nem egyértelmű asszociációkat adó sütimaradékok, de azt gondolom, hogy ha úgymond idegrendszerileg beleállsz ebbe a dologba és meglesz a húzása, akkor ezek össze fognak állni. Kell, hogy az ember a meglévő érzéseiről elgondolkodjon, kiválogassa, mi az, ami lényegi, mert arra kell a képben is erősíteni. Mondom a magam példáit. Dac, keserűség, csakazértis, mindenmindegy, unalom, csakmegneromoljon - szóval most az van, hogy az a jó, hogy visszavettünk a vidámságból, az irány jó, de még jobban kell, hogy ez karcoljon, hogy ne legyen kérdés, mit látunk és miért. Lehet, hogy tányér van, de a gyűrt papíron, vagy lehet, hogy a villa helye, ami túl szabályos most, a két tömeg elhelyezése is fontos kérdés, ahogy az is, mennyi és milyen jelekkel kell jelezni a sütit. Mazsi, ne add fel, várom a folytatást, mert úgy érzem, ez lehet kulcs. Önarckép ez is. (hegyi)
Az a képpár nekem szájbarágós, egy villa, két villa, van virág, nincs virág. Didaktikus. Én kerülném azt a vonalat, mert bár kiszolgálja a nézőt, de fene tudja, hogy ki kell-e szolgálni. Szóval igen, egy kép, és egy ásónyomnyival áss bele magadba. Kinek menne ez jobban nálad?
Köszi Zsolt az értékelést. Igazad lehet. Ahogy elnézem a képet, egyedül talán tényleg nem elég erős, nem érthető. Csináltam egy másikat is és a kettő egymás mellett jobban értelmezhető (http://mikolicsmariann.tumblr.com/post/1... ), de értem mire gondolsz. Egyedül is meg kell állni a helyét a képnek.
Nehezen tudnám eldönteni melyik tetszik jobban... A másik tányér (a kékes) valóban vidámabb darab, ez visszafogottabb. Mindkettőről az látszik, hogy úm. "kényezteted magad", megadod a módját a sütizésnek, ez egyfajta szertartás. Nem tudom miért, de olyan esti, "munka után hazaérek és betolom ezt a sütit" hangulata van.
Érdekes én összetennék ebből egy sorozatot. Még jó is, hogy a keddi vidámabb, még tart a lendület, aztán a hét haladtával már fáradtabb... Péntekre esetleg egy papírból megevett süti? Tudom, ez most szentségtörés volt, csak elszabadult a fantáziám...
A keddi képen picit jobban zárja a kompozíciót a papír, és a tányér is precízebben helyezett, itt egy hangyányit szűknek érzem lent, igaz a becsillanás és a míves villa visszahúz.
Egészségedre Mariann! :)
Nekem tetszik, mert a régi képen lévő tányér számomra túlságosan a vidámságot közvetítette, és mondtad, hogy nem ez volt a célod. Itt kellően távolságtartó hangulat jön át nekem, mondhatni steril, de nem a szó rossz értelmében. Viszont az asztalon visszaverődő fény picit eltereli a figyelmem, valamiért egyből oda nézek.
Okés, értem! Dolgozom rajta :)