Ok, csinálok javítást, de semmiképp nem a vidámság felé kanyarítva a dolgot.
Mazsi, a hangulat átélhető, és fontos, de sütiben nem ismerek tréfát, mondhatnám, szóval azt gondolom, hogy akármennyire is függők vagyunk, de nem dobhatjuk a gondosságot félre. A tányér oké, felhívja a figyelmet, megköveteli a magáét. Ez rendben. A villa nem. Részint a nyele, de úgy egészében, nem ad a vidámsághoz, inkább visszavesz belőle a komorsága. A barna asztal sem igazán jó önmagában, ráadásul a tükröződés is egy új ritmust kapcsol be, érdemes lenne megfontolni, hogy egy akármilyen egyszínű terítő egyben az fény problémáit is elfedhetné. A csomagolópapír dinamikája jó ötlet, de kevesebb elég lenne belőle, most súlyos a jelenléte. Kevesebb árnyék, ez a cél. De elmondom a legnagyobb bajom, mert ezek amit mondtam, ezek talán könnyen érthető és megoldható, érdekes játékos kihívások, viszont amit most mondok, azzal jóllehet nem könnyű egyetérteni. Én elhiszem, hogy mondjuk rigójancsit ettél, vagy más csokis finomságot, de ha ennyire lecsupaszodik a tányér, hogy csak a csíkjai, maszatjai maradnak, az így, ha nincs makró közeli helyzet, akkor félreérthetőek és koszos hatást keltenek. Tehát nem azt, hogy de finom volt, hogy megzabáltam, hanem hogy ettünk és nincs, aki mosogasson. Ezen segíthet, ha egyrészt mondjuk krémes a menü, mert az morzsál és az adhat ennek egy valódi fesztelenséget, másrészt kevésbé negatív a lenyomat üzenete. Szóval én ezt úgy adnám vissza, hogy komolyan kérem, hogy ne dobd félre, hanem tessék elmenni a cukiba, megfontolni, mi az, ami nyomként is jól nézhet ki, nem kötelező a krémes, és tessék megrendezni ezt, nem megtalálni véletlenül - és azt mondom a végére, hogy bátran tessék küldeni nem tökéletesre csiszolt dolgokat, mert ha nincs, akkor beszélni sincs miről. A jó képből nehezebb tanulni. És mindennek ellenére ezért jó ez a kép, mert jól lehet vele tanulni, szuper, hogy megmutattad! (hegyi)
Ez részben érthető, hogy az ember egyedül tud a legjobban dolgozni, de ne visszafelé menjünk, hogy lehetne valami rosszabb is, lásd barna tányér. :) Na, tényleg szuper lenne látni egy újraértelmezést ebből, mert az ötlet jó, a hiány jó, mert több síkon mozog.
"magamra fordított idő" összefügg az egyedülléttel. ha más is ott van, már nem tudok magamra figyelni. attól még, mert egyedül vagyok, szeretem megadni a módját a dolgoknak. legalább a tányér legyen szép és jó az estében, ezzel is valami reményt megcsillantva, lesz még tavasz.
lehet ha egy homokszínű semmilyen tányért tett volna oda, még inkább erősítené a negatív hangulatot.
Mivel a süti-boldogságot én hoztam szóba, gondoltam leírom: emlékszem, hogy azon tűnődtem, hogy ez most inkább egyedüllét, vagy olyan "magamra fordított idő" magány. A "magamra fordított idő" magány azért tűnt sokkal erősebbnek, mert egyrészt "mindmegette", másrészt nagyon vidám a tányér, nagyon lezser a gyűrött papír. Ezek persze benyomások, odanézek, és ez jön. Nekem pozitívban van ez a sztori. Hátha tudod használni.
Köszi Zsolt az értékelést. Úgy érzem át ment a kép üzente, mert eszem ágába se volt pozitív, vidám hangulatot kelteni. Miért kell mindennek vidámnak lenni, azért mert süti... és? Ez egy negatív kedd este. Egyedül, magányosan. A süti jó volt, de valóban ennyi, finom volt, egyedül vacsoráztam, mosogassunk... Egy tányér, egy süti, egy villa, egy kedd este, egy hangulat.
Csak ezért, hogy vidám képet hozzak ki ebből, nem szeretném megismételni, mert nem a vidámság volt a célom.
Ja ezt most olvastam, hogy ez negatív öröm akart lenni - értem, elfogadom, lehet ilyet: de akkor erre tessen gyúrni. Mégpedig a fényekkel. Akkor nagyobb kontraszt kell a tányérhoz, mert az vidám, ami nem baj, nem kell mindent elvinni a szomorúba. De a rendetlenséget erősíteni kell, mert egyedül az se számít, ha összemalackodom, nincs kinek megfelelni, talán ez lehetne a kulcs.