Univerzum

Véleményem szerint a hiba házi feladatra elküldött kép nem a hibával foglalkozik – hála a jó Istennek! – hanem makro felvételekkel, fénytani jelenségekkel, és mint ilyen én egy nagyon jó és átgondolt vállalkozásnak érzem. Már csak azért is, mert már egy jó ideje a makro fotográfiával Mariann jó mélyre beásta magát. És én ezt nem is szeretném kibillenteni. Nyilván ez valamikor majd kapcsolódni fog az ő oeuvre-ben a másik nagy úttal, az emberi test felfedezésével, megfigyeléseivel. Remélem, hogy ez a két irány – itt Taliándörögdön két ilyen kis utcánk van, a Rákóczi utca meg a Petőfi utca, régi nevén Ásó utca és Féső utca, ami a templom előtt aztán egyesül a Fő utcába – ugyanúgy remélem, hogy ez a két út, ez előbb-utóbb, mint ahogy itt a faluban a Fő utca is egyesíti az alsó és fölső utcát, egyesülni fognak. Most ennek a kutatómunkáját látjuk, vagy annak egy részállomását. És a képet most nem elsősorban a 32-es lecke hiba kategóriájában mondanám jónak, hanem ebben a folyamatos elmélyülésben, ami ha megnézitek, a mostani utolsó időszaknak a munkáit jelenti Mariann szempontjából. Tehát ez a kép jó. A címet is helyénvalónak tartom. Azt nem tudom jól kapcsolni, hogy a hibával miért is függne össze ez a kép? Ebben a képben nincs hibázás, ez a kép nem elrontása valaminek, hanem nagyon is jó összegzése. Ez három disznó, de nem a hiba házi feladatra. (szőke)
értékelés:

Báb

Tulajdonképpen valamilyen filmrészlet is lehetne, ha kellően jókedvűek humorosak és lennénk, akár azt mondhatnánk, hogy a 60-as évek végén nagyon híres Balázs Béla Filmstúdió Kedd című filmjéből is lehetne, ne adj Isten, egy részlet, ez a barnás-fekete tónusban tartott monokróm kép. Ráadásul a fekete-fehér keret, amivel mi mindig harcolunk és mindig azt mondjuk, hogy nem kell külön megerősíteni ezeket a munkákat, itt most a fekete-fehér keret is azt sugallja, hogy olyan ez, minthogyha egy filmkocka, egy mozgóképi filmkocka kivágását látnánk. Jól elkészített szép megfigyelés és jó arányokkal dolgozó képet látunk itt. Az számomra kérdéses, hogy a cím az vajon mit jelent, mert erre a képre ránézve nekem nem elsősorban a báb fogalma jut eszembe. Egy szép és tisztelettel elkészített munkát lehet látni egy emberi arcról. Picit van a stílusában - talán ha meg tudjátok nézni, egy korai Polanski film, a Kés a vízben, amely még Lengyelországban készült – picit van erre az időszakra utaló érzékisége, bája, visszatekintése ennek a képnek. Az, hogy mindenféleképp manifesztálódik a kép modellje, azt esetleg a kameraszint kezelése is okozhatja, mert a kamera horizontja, az mindenféleképp az itt látható emberi arc alá helyezkedik el és így tulajdonképpen bennünket arra késztet, hogy felnézzünk a modellünkre. Én evvel a képpel abszolút egyetértek, szeretem, elfogadom, hogy a 22-es lecke hétfő délutánra érkezett, nem tudom ugyan, hogy mért, de ezt nem biztos, hogy itt kritizálni kellene. Azt nem tudom hozzácsatolni, hogy a báb fogalom az mit takar, de mint kép én gondolom, hogy helyén van ez az alkotás és a három disznó megvan erre a képre. Itt csak annyi zárójeles megjegyzésem lenne, hogy néha tényleg érdemes a címekkel is játszani, gondolkozni, az is ugyanolyan segítség lehet a néző számára, vagy ugyanolyan vonalvezetés, ami a kép belső üzenetéhez érkeztet bennünket. Most csak hirtelen egy olyan megközelítés jutott eszembe, hogy, ugye nem oly régen én is küldtem be saját képet és ott hosszú és parázs vita zajlott, annak a képnek is a címválasztásánál. És természetesen azt most is szeretném mondani, hogy a saját magam, mint alkotó által beküldött képeknél is ez nagyon fontos, hogy ugyanilyen kritikusan, vagy ugyanilyen összehasonlító módon végezzétek el, vagy végezzük el, vagy mondjuk ki azokat a helyzeteket, hogyha számunkra, mint néző, mint befogadó számára nem érthetőek az alkotó üzenetei. Hiszen nem egymással kell nekünk vitatkoznunk, vagy nem egymással kell nekünk megharcolnunk, hanem a külvilág vizuális üzeneteinek, vagy akusztikai üzeneteinek a megértése miatt hoztuk létre ezt az oldalt, és éppen az talán a hosszútávra ennek az oldalnak az erénye, hogy felkészít, segíthet mindannyiunk, együtt, akik itt vagyunk, a közös beszélgetéseinkkel abban, abban a káoszban, ami a körülöttünk lévő világban akár vizuális szinten is jelen van. (szőke)
értékelés:

Csepp

Egy különleges mozgásban lévő helyzet exponálását látjuk itt. Egy egész külön világ az ilyen makró felvételekkel, vagy ilyen mozgásfelvételekkel foglalkozó műfaj. Nagyon hálás dolog, sok-sok türelmet igényel. Ennél a képnél valami ilyesmit látunk. És úgy sejtem, hogyha az ember hosszú időt szán az ilyen kis „fizikai kísérletekre”, akkor érdemes megint a fény szerepét, a fény segítségét behívni ezeknél a kísérleteknél. Ha picit inkább, mint térképészek próbáljuk fölülnézetben vizsgálni ezt a helyzetet és nem fotográfusként, vagy fényképészként, akkor elképzelhető, hogy azt mondhatjuk, hogy ezek a talán vízcseppek térbeli elhelyezkedésben rögzítődtek kamerához közel, kamerához távolabb. Jól látható egy háttér, egy lakótelepi környezet elmosódottan, talán egy erkélykorlát, de mindezek nem kellő színvilágban ölelik körbe itt ezt a mozgáshoz kapcsolódó eseményt. Túl sok minden van a képen, ami – bocsánat, hogy így mondom – bezavarja ezt a különleges folyamatot. Ehhez pedig semmi mást nem kellene csinálni, ha majd még foglalkozik az alkotó ezekkel a megfigyelésekkel, mint egy másik fényértékben, egy másik helyzetben akár este próbálja lefényképezni mindazt amit itt lehet látni. Feltételezhető, hogy ezek a pici csíkocskák éppen a szórt fényből adódóan, a nappali fényből adódóan átvilágítják, megvilágítják a kamera felé ezeket a mozgásokat és így láthatjuk, mint karcolatokat. Ha ez a fény természetesen nem lenne, akkor nem válna láthatóvá itt a kamera közelében ez a játékrajzolat. Viszont ha ez a fény valamilyen módon, akár mesterségesen egy teraszlámpával, bármi mással hasonlóan az erkélyen kívülről lenne megvilágítva, míg a háttér az kevésbé lenne dinamikus, akkor nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az eseménysor, ami most egy picit elveszik, síkra redukálódik. Olyan mintha egy fénykép sérüléseit, egy analóg fénykép sérüléseit látnánk karcolatait a felületén. De az irányt én jónak tartom és remélem, hogy a rezonancia házi feladatban a Mariann ezzel fog még kísérletezni, akár egy másik helyszínen. Egy disznót tudnék adni erre a képre. (szőke)
értékelés:

Természetes szecesszió

Abszolút egyetértek ezzel a megfigyeléssel, ahogy a talán a szőlő termesztő gazdák világában, azt hiszem ezeket kacsoknak hívják ezeket a kis kunkorodó felületeket - majd aki a botanikához ért az megmondja, hogyha ez nem szőlőforma, akkor mik ezek a kiálló kis szerkezetek - mindenesetre itt olyan érzete van az embernek, minthogyha egy kovácsoltvas különleges kapurészeit látná. Nagyon jó pillanatot választ a Mariann, az úgynevezett demerungot, naplementét. Nekem annyi megjegyzésem lenne talán, hogyha jól érzékelem, akkor ott a horizont, vagy egy kerítésfal, valami éppen határolja a lemenő nap fényeit és véleményem szerint még hatásosabb tudna lenni ezeknek a kunkorodó formáknak a megvalósítása, ha egy nagyon picit várt volna és hagyta volna, hogy a napkorong alábukjon ott a sötét takarásnak és már csak a reflexfelületek, ugyanígy az égbolttal megmaradjanak. Mert ugyan nagyon-nagyon jó és nagyon fontos, ahogyan a fény kirobban itt a pici kis fűszálak és ilyen kandikáló kis kacsok között, de lehet, hogy még jobban hangsúlyt kapott volna ezeknek az indáknak a játéka, ha ez a fény nem marad uralkodóan a kép jobboldalán. Más kérdés, hogy akkor a kép baloldalán lévő sötét folt, az épület foltformája hogyan ritmizál ehhez? De úgy gondolom, hogy a kettő disznó megvan a képhez és ugyanúgy várom továbbra is a következő munkáit, mert jó irányba halad. (szőke)
értékelés: