Abszolút egyetértek ezzel a megfigyeléssel, ahogy a talán a szőlő termesztő gazdák világában, azt hiszem ezeket kacsoknak hívják ezeket a kis kunkorodó felületeket - majd aki a botanikához ért az megmondja, hogyha ez nem szőlőforma, akkor mik ezek a kiálló kis szerkezetek - mindenesetre itt olyan érzete van az embernek, minthogyha egy kovácsoltvas különleges kapurészeit látná. Nagyon jó pillanatot választ a Mariann, az úgynevezett demerungot, naplementét. Nekem annyi megjegyzésem lenne talán, hogyha jól érzékelem, akkor ott a horizont, vagy egy kerítésfal, valami éppen határolja a lemenő nap fényeit és véleményem szerint még hatásosabb tudna lenni ezeknek a kunkorodó formáknak a megvalósítása, ha egy nagyon picit várt volna és hagyta volna, hogy a napkorong alábukjon ott a sötét takarásnak és már csak a reflexfelületek, ugyanígy az égbolttal megmaradjanak. Mert ugyan nagyon-nagyon jó és nagyon fontos, ahogyan a fény kirobban itt a pici kis fűszálak és ilyen kandikáló kis kacsok között, de lehet, hogy még jobban hangsúlyt kapott volna ezeknek az indáknak a játéka, ha ez a fény nem marad uralkodóan a kép jobboldalán. Más kérdés, hogy akkor a kép baloldalán lévő sötét folt, az épület foltformája hogyan ritmizál ehhez? De úgy gondolom, hogy a kettő disznó megvan a képhez és ugyanúgy várom továbbra is a következő munkáit, mert jó irányba halad. (szőke)
értékelés: