Ez a béka körül belül 20 percig rezzenéstelenül tűrte, hogy alig 5 cm-re kattogtassam tőle a gépem. Ráadásul azt is hogy közben rendezgessem körülötte a terepet még az se zavart hogy arrébb toltam a kővel együtt amin ült.Tökéletes fotómodellként viselkedett, majd miután végeztünk és megköszöntem az együttműködését (tényleg megköszöntem neki) szépen elvonult a tőle csak féllépésre lévő patakba.
A békék ált. jól tűrik a fotózáést, ha nem hadonászol, hanem csendesen, nyugodt mozdulatokkal közelíted meg őket. És mindig van rajtuk valami kosz, vagy levélmaradék. :D
A képsorozat egyben magyarázza az első képet, ahogy aláereszkedsz a békának, de az utolsó kettő már inkább ismétli önmagát -- elég lenne az egyik szerintem: a legutolsó kép lehetne a kettő helyett... Az élesség síkja kicsit előrébb van talán mint kellene, de kellemes a kompozíciója (talán azt a növényi szálat nem hagytam volna befejeződni hanem elvágnám).
A kérdés bennem az, hogy ha ez a becserkészés élménye lenne, és ezért több kép, akkor két kép picit kevéske, mert így csak a mese közepe van benne. Esetleg egy még korábbi képkopcka kellene elé (amikor még állsz és kiszúrod), és egy ahol már nincs béka zárhatja a sort: elkezdődne és befejeződne a történetet...
Őszintén szólva a több kép oka az hogy több szögből is rengeteg kép készült innen jutott eszembe hogy olyan akár egy divat bemutatón ahol a modell kiáll a színpadra és minden irányból készül róla pár fotó.