Az utolsó lapok

Az utolsó lapok

Az én nagymamám egy kis faházban a nagy erdőben olvasgatja a kiskönyvét.

A megfigyelés jó, és én azt gondolom, hogy az iránnyal is egyet tudok érteni. Itt most az a helyzet, hogy vagy még közelebb megyünk, és keresünk egy olyan pontot, hogy a környezetből minél kevesebbet kapjunk, és kiemeljük a főszereplőt kisebb mélységélességgel valahogy személyesebbé tesszük ezt az egészet, vagy azt mondjuk, hogy ez egy megfigyelői szempont, és ábrázolom a szociót, ábrázolom a kis háznak a környezetét, akkor távolabb kell menni. Valószínű, hogy ez a természetes fény az ablakon keresztül jött be, akkor ábrázoljam azt, hogy mi van a környezetben, az ágyat, a kis asztalt, az ébresztőórát, a csipketerítőt, a fene tudja még mi volt ott. És azt, hogy közben egy idős hölgy könyvet olvas. És ennek akkor meglenne a maga nyugalma, akár egy kicsit a magánya is, és a csendje is. Most valahol a kettő között vagyunk. Lehet, hogy ha kevésbé mész közel, akkor megkapom ezt az enteriőrt, a „szőnyeg” hiányzik az egész alól. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Szia András! Jó újra látni tőled munkákat, és csókoltatom Nagymamát :)

Számomra ez a kép nagyon szomorú :( Igazából a cím és a kép kettőse az ami nagyon hozza ezt a hangulatot. Szóval, utolsó lapok...

Ez nagyon nagymamás kép, nekem is ilyen emlékeim vannak! :)

Kicsit szűk, a nyugis környezet hiányzik valamennyire - nem volt lehetőség helyezkedni egy valamennyit vele? De a hangulata erős.

Új hozzászólás