4. Fény és árnyék

Ablak

egyre laposabb szögben éri a reggelinapfény az ablakunkat

Mondhatni viszket a tenyerem, hogy Feri visszakapja, amit az én hasonló tónusban elkövetett képemnél kaptam tőle, de be kell valljam, hogy nekem ezzel a tónussal nincs semmi bajom. Mondjuk jobb alul nem tudom, mi az a dolog, talán valami kihalófélben lévő virág, de végülis ez is elmegy, bár nekem a szemem mindig húzza oda le. Szóval persze lehetne finomítgatni, de azt gondolom, hogy kivétel erősítő, hogy ha a hangulat ilyen erővel van jelen, akkor szükséges-e ezt pakolászással és rendezgetéssel javítgatni, vagy akkor elvész vajon az a varázslat, ami pillanatokig van jelen csak? Ki-ki maga döntse el, én elfogadom ezt a verziót. (hegyi) értékelés:    

CIPŐT A CUKRÁSZDÁBÓL!

CIPŐT A CUKRÁSZDÁBÓL!

Flórián-tér, 2011.10.03.

Régi, blőd reklámszöveg volt a cipőt a cipőboltból, a hiánygazdaság vicce, hiszen egyrészt honnan máshonnan, másrészt mintha olyan nagy választék lett volna... de mégis, volt ebben valami báj, ahogy a szocialista ipar termékeit elkezdték reklámozni. Pir.burg. pár.káp. Persze ez csak a verbális felütése a képnek, merthogy ez a kép másról, többről és mélyebben mesél annál, mint egy sima szóvicc. Sándor kiváló megfigyelője annak, ahogy a fények játszanak a képen, és akár a pillanat, akár a tudatos tervezés volt a fő irány, azt kell mondjam, hogy az eredmény magáért beszél. Ezek azok a képek, amiket jóllehet sokan meglátunk, de alig néhány olyan ember van, aki adott pillanatot úgy formálja képpé, ahogy Sándor teszi, határozottan, lendületesen, sallangmentesen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Vázák

Vázák

Csendélet fénnyel és árnyékkal… Őszintén Én, az ilyen képekbe nem nagyon szoktam belelátni. Nekem csendélet, játékos egyvelege az árnyékok adta tér és a fény által sejtetett elemeknek. Lehet ez általában fordítva szokott lenni, a fény adja a teret és az árnyék határol, de valahogy ez nekem most fordítva képződik le. A füstös áttünés, a vázák halovány ragyogása valahogy misztikum (árnyék) és valóság (fény) között tart. Nem erőszakos, stagnál, lebeg, de valami megbújik benne, mélyen. Az ablak és a tükröződő valóság, tudatja velem, hogy ez egy illúzió és törékeny, mint egy váza. Nekem kifejezettem tetszik a fény és árnyék ilyen értelmezése, sokkal mélyebb értelmű, mint egy „matematikai” absztrakt kerítéslécekkel! Részemről 3 csillag. (Szentgyörgyi János)
értékelés:

VERKFOTÓ 3

VERKFOTÓ 3

Budapest, 2012.07.19.

Tulajdonképpen ez egy szociofotó, függetlenül attól, hogy Sándort a nyúlánk árnyékok csigázták fel, de azért ebben erősen benne van a teljes hetvenes évek, a panel, a kőkosár, a kisbolt helyi festése, és ami a legfontosabb, benne van Sándor tesztelőszéke is. Amint látom, a teszt sikerült, a hölgy nézni sem mer, a fiatalember viszont félve látomást lát, hogy akkor most hogy is van ez, ki kivel, és miért, és akkor most végül merre - csoda, ha nem esik majd el a kővirágkosárban. Ilyen az életünk, másodvirágzásukon is túl vannak a lakótelepek és bevallom, a mostani csendeskés beletörődős hangulatuk a hozzám legközelebb álló, mert most lehet a legtöbb finom történetre rátalálni. Ez is ilyen, ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

WERKFOTÓ 1-2WERKFOTÓ 1-2

WERKFOTÓ 1-2
WERKFOTÓ 1-2

Budapest, 2012.05.18.

Tudom én, értem én, de ha lehetek szubjektív, akkor én most azt mondanám, hogy az első képet kérem, a második nekem nem áll össze a fejemben, bár persze lehet mondani, hogy werkfotó, én meg azt mondom, hogy az első nagyon jó térjáték, és mindaz a könnyedség, ami Sándor sajátja ezzel az aranyló színvilággal, ezzel a kicsit fáradó arannyal a perzselő napot, a tikkasztó meleget is eszembe juttatja, a munka utáni pihenés gondolatát, amikor már mint egy levezető gyakorlatként készül még egy kép csak úgy, az ízéért, és megvan, meglesz ez is, hiszen nézzük meg, mennyire jó a szabályos formavilág felbontása, mennyire izgalmas az, ahogy a szélre komponált figurális tömeg helyrebillenti az egész négyzetes rendet. Köszönet érte, nekem most az első kép éri meg a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Fekete fény

Fekete fény

Az az érdekes ebben, Tamás, és attól lesz izgalmas ez a kép, hogy olyan, mintha valamilyen sci-fi novellának lenne ez az illusztrációja attól, hogy inverzbe fordítasz dolgokat, attól, hogy a tónussal játszol. Nem szoktam szeretni a photoshopos manipulációkat, de ez a kép abszolút működik. Nagyon jó, ahogy ez az egész ezzel a furcsa színvilággal létrejön, illusztrációnak tökéletes. Fény és árnyék leckébe is el tudom fogadni, bár az Illusztráció leckébe ez erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Árnyék és fény

Árnyék és fény

Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:    

x

x

Úgy látszik, hogy a képcímadásban nem nagyon fejlődünk, erre is kellene valami figyelmet fordítanod, András, mert én ezt is fontosnak tartom, ha lesz egy harmadik kiállításod, akkor oda már olyan képek kerüljenek, amiknek a címeivel is lehet valamit kezdeni. Ami a kompozíciót illeti, most a képnek a jobb oldalán körülbelül egy téglányi van, ami nekem már nem tartozik a képhez. Jó ez az egész, ahogy ez a kőfal és ez a fa lambériaszerű valami szétnyílik, ettől van az egésznek egy nagyon furcsa ritmusa, és ez egy jó megfigyelés. Ha feszesebb lenne a kép, akkor egy jó ritmus tudna létrejönni a lámpa árnyékával meg azzal a fekete tömeggel, ami a kép bal alsó sarkában van. Ezt a csövet bele lehetne a képbe úgy komponálni, hogy ez ritmusban jó legyen. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Nagyon érdekes ez az egész, mert olyan hatása van annak az árnyéknak, annak a sziluettes portrénak, mintha valamilyen filmhiba, karcolás vagy bemozdulás lenne ott. Nagyon furcsa, az embernek ezt kell fejtegetnie önmagában. Maga a ritmus jó, egyetlen dolgot hozzáteszek: nekem most a kép aljából hiányzik. Ahhoz, hogy ez ritmusban, tömegében helyére kerüljön, most ez alul nekem szűk, még akkor is, ha ott a feketeséget kapnánk. A semminek, az ürességnek is van téralkotó, térmeghatározó szerepe. Az ötlet tetszik, egyébként ez egy három csillagos kép, függetlenül attól, hogy a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Niké

Niké

A győzelem még nincs a markában, de a mozdulat már nagyon ott van, készül nyerni, győzni, nemsokára befut a célba. Nem csak az a mitológiai alak jut eszembe a képről, akire a cím is utal, hanem azok a rövidtávfutók mozdulata is, akik a cél előtt előrefeszítik felsőtestüket, hogy azzal a pár századmásodperccel ők legyenek a győztesek. Tehát nekem a mozdulat jó, bár, mondom, nem feltétlenül Niké jut eszembe róla, mint inkább a cél előtti mozdulat. A háttér és a fény-árnyék játék kissé kuszának tűnik nekem, és olyan, mintha a hölgy alak a növényi árnyakkal versenyezne, mintha fölöttük szeretne győzelmet aratni. Itt sem érzem még a teljes győzelmet, hisz a szemem folyamatosan körbe jár a növényi árnyak, a női alak és a cserépedény között. Ami a Fény és árnyék leckét illeti, szerintem jó megoldás, bár egyszerre látunk a képen fényt, árnyékot, ellenfényben lévő alakot, ettől nekem kissé talán zsúfolt az egész. Két csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Árnyékvirág

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés:

a fényevő

a fényevő

Azt olvastam valahol, hogy aki a sötétséget zabálja, akörül egyre nő a világosság, aki viszont a világosságot habzsolja, akörül esetleg egyre nő a sötétség...

Gime, a leiratod nagyon izgalmas, ezoterikus leirat, a képed annyira nem. Ha nem lenne ez a fallikus forma a hölgy szeméhez odatéve, akkor azt mondom, hogy ez az ellenfényes portré egészen izgalmas lenne. Hogy mi került oda, hogy ez valami növény, aminek a bibéjét látjuk, vagy valami technikai eszköz, mikrofon, vagy mi, nem tudom. Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, gyönyörű lenne ez az arc, ha nem lenne ott az a bigyó, és nézd el nekem, hogy nem akarom jobban megfejteni, mert akkor ki kéne tennem a tizennyolcas karikát. (hegyi)

Másképp

Másképp

Az a kérdés, hogy nem lehetett volna-e találni olyan helyet, ahol ez a lámpa ne legyen ott? Akár vágással is jó lett volna ezt megoldani. Az a ritmus, ami a kockakővel, az árnyékkal, és az oszlopokkal létrejön, az szép, de ez a világítótest elég rondácska, nagyon kilóg ezzel a formával, ez ilyen technikai szükségszerűség, de nem része ennek a kompozíciónak. Ismétlés. (hegyi)

árnyék a lépcsőn

árnyék a lépcsőn

Ez nekem egy mobiltelefonos képi jegyzetnek tűnik egy fotósétán. Nem érzem azt, hogy ez egy átgondolt szerkesztés lenne. Az fontos, hogy az ember rácsodálkozzon ilyen helyzetekre, de önmagában ez lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Ez most nem egy eldöntött helyzet, hogy azok a belső struktúrák érdekelnek-e, amik itt a szegecselt lépcsőnél, meg a lépcsőfokoknál megbújó fűcsomóknál létrejön az én árnyékommal, ami egy szép ritmus lenne, vagy pedig az érdekel, ami a jobb fölső sarokban megjelenik mint formai párhuzam a kövekkel a vízparton. Én most azt mondom, hogy ezt jó lett volna még az exponálás előtt eldönteni, és úgy komponálni ezt az egészet, hogy ez a döntés utána már a nézőben is egyértelmű legyen. Ha érdekel ez a vízparti dolog, és ezt bekapcsolom, akkor valahogy meg kell próbálni közelebb menni, azt az árnyék háromszöget közelebb kellene vinni, vagy összekötni a partszakasszal, és akkor az egy érdekes helyzetet hoz. Így most én nem érzem a szükségességét a kövek megjelenítésének. Gime, ahhoz képest, amiket kapok tőled, a verbálfotók, ez viszonylag előrelépés, megelőlegezek kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Felemás

Felemás

Ez a kép ott ér véget, ahol a haj első hulláma véget ér, utána megint jön egy világosodás a képen, én azt levágnám, az elviszi a figyelmet, elkezdek azzal foglalkozni, hogy mi történik ott, az kinek a haja, és hogyan van ez a törés benne, elkezdek valami olyannal foglalkozni, ami nem a kép mondanivalója. Nagyrészt ez a technikának köszönhető, és annak a szelektív élesítésnek, amit itt használsz, tehát furcsa az ott nekem. Nem örülök ezeknek a bindzsizéseknek. Nézd meg, ha letakarod azt a részt, akkor ez egy nagyon erős, és érdekes portré lenne. Hogy Fény és árnyék lecke, hát elfogadom, tessék azért ezt a leckét kicsit jobban átgondolni, mert itt másról beszélünk. Nem kell egyszerre a fénynek is meg az árnyéknak is rajta lennie a képen ahhoz, hogy ez a lecke teljesítésre kerüljön, de az nem ártana, ha a képi eszközökkel elmesélnéd azt, hogy mit jelent neked a fény vagy az árnyék, milyen érzéseket kelt benned, és erről beszélnél a képeidben. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert így, ahogy most látom ezt a képet, nem tudnék rá csillagot adni, pontosan azért, mert szétverődik a kompozíció. Ha a vágást megcsinálnánk, akkor ez egy három csillagos portré lehetne. (hegyi)