4. Fény és árnyék

Niké

Niké

A győzelem még nincs a markában, de a mozdulat már nagyon ott van, készül nyerni, győzni, nemsokára befut a célba. Nem csak az a mitológiai alak jut eszembe a képről, akire a cím is utal, hanem azok a rövidtávfutók mozdulata is, akik a cél előtt előrefeszítik felsőtestüket, hogy azzal a pár századmásodperccel ők legyenek a győztesek. Tehát nekem a mozdulat jó, bár, mondom, nem feltétlenül Niké jut eszembe róla, mint inkább a cél előtti mozdulat. A háttér és a fény-árnyék játék kissé kuszának tűnik nekem, és olyan, mintha a hölgy alak a növényi árnyakkal versenyezne, mintha fölöttük szeretne győzelmet aratni. Itt sem érzem még a teljes győzelmet, hisz a szemem folyamatosan körbe jár a növényi árnyak, a női alak és a cserépedény között. Ami a Fény és árnyék leckét illeti, szerintem jó megoldás, bár egyszerre látunk a képen fényt, árnyékot, ellenfényben lévő alakot, ettől nekem kissé talán zsúfolt az egész. Két csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Árnyékvirág

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés:

a fényevő

a fényevő

Azt olvastam valahol, hogy aki a sötétséget zabálja, akörül egyre nő a világosság, aki viszont a világosságot habzsolja, akörül esetleg egyre nő a sötétség...

Gime, a leiratod nagyon izgalmas, ezoterikus leirat, a képed annyira nem. Ha nem lenne ez a fallikus forma a hölgy szeméhez odatéve, akkor azt mondom, hogy ez az ellenfényes portré egészen izgalmas lenne. Hogy mi került oda, hogy ez valami növény, aminek a bibéjét látjuk, vagy valami technikai eszköz, mikrofon, vagy mi, nem tudom. Én most ezzel nem tudok mit kezdeni, gyönyörű lenne ez az arc, ha nem lenne ott az a bigyó, és nézd el nekem, hogy nem akarom jobban megfejteni, mert akkor ki kéne tennem a tizennyolcas karikát. (hegyi)

Másképp

Másképp

Az a kérdés, hogy nem lehetett volna-e találni olyan helyet, ahol ez a lámpa ne legyen ott? Akár vágással is jó lett volna ezt megoldani. Az a ritmus, ami a kockakővel, az árnyékkal, és az oszlopokkal létrejön, az szép, de ez a világítótest elég rondácska, nagyon kilóg ezzel a formával, ez ilyen technikai szükségszerűség, de nem része ennek a kompozíciónak. Ismétlés. (hegyi)

árnyék a lépcsőn

árnyék a lépcsőn

Ez nekem egy mobiltelefonos képi jegyzetnek tűnik egy fotósétán. Nem érzem azt, hogy ez egy átgondolt szerkesztés lenne. Az fontos, hogy az ember rácsodálkozzon ilyen helyzetekre, de önmagában ez lehet, hogy kevés a boldogsághoz. Ez most nem egy eldöntött helyzet, hogy azok a belső struktúrák érdekelnek-e, amik itt a szegecselt lépcsőnél, meg a lépcsőfokoknál megbújó fűcsomóknál létrejön az én árnyékommal, ami egy szép ritmus lenne, vagy pedig az érdekel, ami a jobb fölső sarokban megjelenik mint formai párhuzam a kövekkel a vízparton. Én most azt mondom, hogy ezt jó lett volna még az exponálás előtt eldönteni, és úgy komponálni ezt az egészet, hogy ez a döntés utána már a nézőben is egyértelmű legyen. Ha érdekel ez a vízparti dolog, és ezt bekapcsolom, akkor valahogy meg kell próbálni közelebb menni, azt az árnyék háromszöget közelebb kellene vinni, vagy összekötni a partszakasszal, és akkor az egy érdekes helyzetet hoz. Így most én nem érzem a szükségességét a kövek megjelenítésének. Gime, ahhoz képest, amiket kapok tőled, a verbálfotók, ez viszonylag előrelépés, megelőlegezek kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Felemás

Felemás

Ez a kép ott ér véget, ahol a haj első hulláma véget ér, utána megint jön egy világosodás a képen, én azt levágnám, az elviszi a figyelmet, elkezdek azzal foglalkozni, hogy mi történik ott, az kinek a haja, és hogyan van ez a törés benne, elkezdek valami olyannal foglalkozni, ami nem a kép mondanivalója. Nagyrészt ez a technikának köszönhető, és annak a szelektív élesítésnek, amit itt használsz, tehát furcsa az ott nekem. Nem örülök ezeknek a bindzsizéseknek. Nézd meg, ha letakarod azt a részt, akkor ez egy nagyon erős, és érdekes portré lenne. Hogy Fény és árnyék lecke, hát elfogadom, tessék azért ezt a leckét kicsit jobban átgondolni, mert itt másról beszélünk. Nem kell egyszerre a fénynek is meg az árnyéknak is rajta lennie a képen ahhoz, hogy ez a lecke teljesítésre kerüljön, de az nem ártana, ha a képi eszközökkel elmesélnéd azt, hogy mit jelent neked a fény vagy az árnyék, milyen érzéseket kelt benned, és erről beszélnél a képeidben. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert így, ahogy most látom ezt a képet, nem tudnék rá csillagot adni, pontosan azért, mert szétverődik a kompozíció. Ha a vágást megcsinálnánk, akkor ez egy három csillagos portré lehetne. (hegyi)

Megszentelt hely

Megszentelt hely

Győző, egyszerű dolgot mondok, próbáld ki te is, tedd meg, hogy a monitorod elé tartod az ökölbe szorított kezed és letakarod vele a képed alját, kb a közepéig. Figyeld meg, hogy egyből a keresztre kezdesz el fókuszálni, de amint elveszed a kezed, elviszed a tekinteted is, vissza a falra, ahol világosabb. Nos, erre is való az utómunka, hogy a tónusokat az ember helyretegye, mert az egy dolog, hogy mondjuk ebben a templomban a tervező nem épp optimális helyre tette a lámpát, de ez korrigálható. Aztán a másik, hogy mivel nem középen álltál, így a felfelé fordított kamerád a kép tetejénél már egészen kezd kitekeredett, kifordult síkot adni. Vagyis a technika elviszi a néző figyelmét arról, amit mutatni szerettél volna. (hegyi)
értékelés:

Yin és yang

Yin és yang

Félig nyitott kapu. Vagy esetleg félig be van csukva?

Kiváló leckemegoldás, kitűnő ötlet és meglátás, a kivitelezésnél annyit lehetne finomítani még, hogy a sötétben lévő kapu is kapjon annyi tónust, hogy megmaradjanak a részletek. De jó ötlet és megvan a leckemegoldás is. Az utómunkán meg gyakorlattal finomíthatunk. (hegyi)
értékelés:    

Lámpák

Lámpák

Azt nem tudom ebből a képből most eldönteni, hogy valami lámpaboltban vagyunk vagy valamilyen romkocsmában, ahol a tulaj érdekesen válogatta össze a lámpákat. Minden esetre, jó az a meglátás, amit itt Eszter észrevett, izgalmas ez a ritmus is. Én kevésbé vettem volna szűkre azért, mert ha ennyire szűkre veszem, akkor az egymáshoz való viszonyok válnak egyre inkább fontossá, viszont ahhoz túl nagyok a terek a lámpák között. Ezeken a tereken, ahol átlátunk a formák között egyéb olyan dolgokat láthatunk, amik nem szervesen csatlakoznak ehhez a ritmushoz. Emiatt talán szerencsésebb lett volna kicsit tágabbra venni, és akkor belekomponálni a környezetből is azt, ami lényeges. De az ötlet rendben van, a három csillag megvan a leckére. (hegyi)
értékelés:

Fekete kikelet

Fekete kikelet

Egy szép konstrukciót kapunk, a Fény és árnyék leckére én ezt nem tartom annyira evidensnek, de maga a konstrukció jó. Felhívnám a figyelmet a vonalakra, amik a drótokból létrejönnek, az oszlop is érdekes, amit mutat, tehát ezzel a részével nincsen problémám. Ami nekem kicsit kérdéses, az, hogy a tömegelhelyezés hogyan valósul meg. A kép alsó részénél van egy nagy fekete flekk. Ez vagy lehetne még nagyobb, és akkor olyan lenne, mint egy nagy fekete tömegnek a tetején egy keresztforma, egy mementó áll ez a villanyoszlop, vagy pedig legalább egy ujjnyit vágni lehetne ebből, hogy tényleg csak egy vékony bázist adjon ennek az egésznek, amire fölállítjuk ezt a kompozíciót. Most valahol a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Fénybontás

Fénybontás

István, ez egy kitűnő megfigyelés. Meg is ér három csillagot, de azt kérem, hogy ezt valahogy tedd bele a hátizsákodba (más is beteheti), hogy ezzel a technikával igen szépen lehet raszterezni és feldobni egy hátteret, portrénál például, szóval ha már megvan a megfigyelés, akkor ezt érdemes lenne valami olyan kép esetében is használni, ami tartalmában többet adhat. Egyszerűen napsütésben a megfelelő szögből és sebességgel fényképezett vízpermet amit látunk, egyetlen, ami elviszi a figyelmet, a két zöld oszlop. Szóval István azt kellene, hogy ezeket a megfigyeléseket valahogy rögzítsd és később használd fel, mert tulajdonképpen a fotózás felfogható ilyen tanulmány legózásnak is, hogy az egyes ilyen részmegfigyeléseket aztán összerakjuk fejben és adott képnél kamatoztatjuk. (hegyi)
értékelés:

árnyék

árnyék

Ilyen szürkének, ilyen árnyéknak érzem magam.

Mariann, ez egy jó kép lenne, ha eldöntötted volna, hogy most akkor feszültséget akarsz beletenni a függőleges döntésével, vagy lírát és nyugalmat azzal, hogy ezt a finom árnyékjátékot megmutatod. Azáltal, hogy átlós lett az elrendezés, ennek a döntésnek lett kiemelt szerepe, de benne hagytad a bizonytalanságot a képben. Néha a legegyszerűbb formajátékok lehetnek a legerősebb üzenetek, merni kell ezeket átélni és ábrázolni, viszont akármennyire is hatás alá kerülünk egy-egy szituációban, a bennünk lévő fotósnak mindig kontrollálnia kell tudni az érzelmeinket azáltal, hogy formailag úgymond rendet tartunk. Azt kérem, hogy ezt a képet akár itt, akár máshol rendezd meg és ismételd meg, hogy ez a fajta képalkotói tudatosság erősödhessen. Az érzelmek a legfontosabbak minden önkifejezési formánál, de óvatosnak kell abban lenni, hogy az érzelmesség ne váltson át érzelgősségbe. Ismétlés. (hegyi)

Forgatás

Forgatás

Nem tudom mit vettek fel, akár az is lehet, hogy a batátokköztöt, vagy mittudomén.

A leckére tökéletes megoldás, hiszen az árnyékokkal Gábor itt külön történetet ír, vagyis úgy segít rá az eredeti nem túl érdekes csoportosulásra, hogy abból egyértelmű sztoriként emelkedik ki, hogy ki kivel van, melyik csoport mit csinál, és ez mindenképpen izgalmas, mert olyan werkfotó, ami nem a tényszerűsége, hanem a filmes helyzet megismerése miatt fontos. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

éjfél

éjfél

Itt főleg csak árnyék van, dehát végülis éjfél...

Gime, az ötletet értem, itt is a tónusokkal van bajom, hiszen ha állványra kerül a gép és úgy exponálsz, akkor lehet olyan hosszú időt választani, ami többet enged a térből, de nem csak a tér a kérdés, hogy hagyod-e hogy felderengjen valamennyi belőle, hanem az is, hogy a redőnyön átszűrődő holdvilág, vagy utcalámpa fénye most nem tud azzal az erővel megjelenni, ami egyértelművé és visszautasíthatatlanná tenné azt a látványt, aminek útján elindultál. Visszautalok a tónusrendre, azaz amit néhány elemzésnél elmondtam már, hogy azzal, hogy ragaszkodsz ehhez a darkos világhoz, hogy mindenre ráhúzod, tulajdonképpen amellett, hogy modoros vagy, az mellett elveszted a mozgástered is, és magad kényszeríted be magadat valamibe, ami csonkolás, ami tulajdonképpen elvesz belőled és nem ad hozzád. Gondold át, hogy mi a célod ezzel a leszűkített, bekeményített tónussal. Így most a kép bal oldala értelmezhetetlen és felesleges, a redőnyön túli fekete tömeg nem kell, de a kérdés az, hogy elég-e a hangulat és forma ábrázolásához az a néhány csík, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

fénykör

fénykör

Gime, bevallom, nem tudok mit kezdeni a csapongásaiddal. Hol jön egy 100%-os jó kép, ami plakát is lehetne és működik, hol meg valami műalternatív cucc, aminek se füle se farka, nem is értem, minek fotóztad le. Valószínű, hogy az az akadálya, hogy előre tudjunk lépni és ezek a hibaistának is nehezen mondató zsákutcák kiszűrődjenek általad és irányt kapjon a fotózásod, hogy javarészt nem kommunikálsz és nem reagálsz, hanem mégy a magad feje után, és mintha egy faliújság lenne a Látszótér, olykor-olykor feltolsz valamit. Tudod, hogy sokszor kitartottam melletted, hogy de igenis Gimesi tudja, Gimesiben benne van, csak az a fránya korán jött kiállítás, az az oka, hogy szétesett a kép, de kezdem azt hinni, hogy nem veszed te ezt a dolgot komolyan és lehet, hogy a képcsinálás mint esemény fontosabb neked, mint az, hogy létrejöjjön egy Gimesi alkotói folyamat. Nem tudom, de amikor ilyen képet látok tőled, amikor dacosan tolod a szétutómunkázott cuccokat, és amikor mindezt úgy csinálod, hogy abból az jön le nekem, hogy nem nagyon érdekel, ki mit mond vagy gondol veled kapcsolatban, szóval amikor a Gime-féle nyakasságot tapasztalom, akkor elgondolkodom azon, hogy valóban mi is a helyzet, mert jóllehet csak annyiról van szó, hogy még nem veszed a fotózást komolyan mert még nem találtad meg azt a mestert magadnak, aki ezt a műművészkedős dolgot kikapálja belőled és rádöbbentsen, hogy vissza kell menned a kályhához és megkeresni magadban azt a szakmai alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhess. Jó lenne, ha reagálnál, hogy egyáltalán érdekel-e az, amit dumálok, hogy fárasszam-e magam vele, vagy fogadjam el, hogy Gime néha feltűnik, dob valamit valamelyik leckére, aztán ahogy jött, megy is tovább, állandó rohanásban, úgy csinálva, mintha volna célja ennek a futkorászásnak. Bocs, hogy ennyire személyesre vettem ezt most, de egyszer jó lenne ezt a dolgot őszintén átbeszélni, hogy neked is és nekem is világos legyen a helyzet. Ez meg itt... hát Gime, ez semmi. (hegyi)