Kedves Zita, azt kérném, hogy az első három leckével dolgozzunk még, és utána kezdjünk el esetleg a portréval is foglalkozni majd. Én ezt nem tartom portrénak, de jó gyakorlatnak gondolom, hogy akár ezzel a kókuszdióval megszemélyesítünk szereplőket, és a világítást próbálgatjuk, hogy hogyan tudunk egy ilyen gömbformát plasztikussá tenni. Ha most ebből indulunk ki, akkor ha megfigyeled, van egy főfényünk, ami most bal fentről érkezik, ott túl is világítja ezt a tárgyat, így ott nagyon elvesznek a részletek, miközben fontos lenne, hogy megmaradjon ennek a plasztikussága, tehát kicsit soknak tartom ezt a főfényt. A jobb alsó rész pedig ennek az ellenoldala, ahol meg nagyon bebukik az egész, ott viszont egy kis derítéssel jó lett volna visszahozni. Nagyjából az átellenes részek vannak jól megvilágítva, tehát a bal alsó, és a jobb felső rész az, ami helyesen van fényben tartva, de a másik átlónak is rendben kellene lennie. A másik dolog, hogy ha már egy geget alkalmazok, és az ujjakat odateszem fülecskének, akkor miért nincsen a képen belül tartva, ahogy kérdés az is, hogy a gömb forma miért nincsen képhatáron belül tartva, miért van ebbe belevágva, miközben a másik oldalon meg nagyvonalúan hagyunk teret, ez sem egy elvarrt szál. Tanulmányként mindenféleképpen elfogadom, és jó ötletnek tartom. Ha megvan még ez a tárgy, akkor tessék ezzel dolgozni, kérnék akkor egy ismétlést, ha nincs, akkor akár egy másik tárggyal is, egy naranccsal, vagy bármi mással is létre lehet hozni. A lényeg az, hogy gyakoroljunk, erre szeretnélek kérni. (hegyi)
értékelés:

Hangulatos kép, kicsit olyan, mintha egy filmből lenne részlet, egy megfigyelés, ahol a hűtlen asszony után nyomoznak, aki épp bement egy indokolatlan fagyira a cukrászdába, hiszen ősz van, ilyenkor nem fagyizik senki. Szóval a hangulat adott, ha valami hiányzik, az abban keresendő, hogy egy ilyen sztori, amit mondtam, ez csak egy rész történet, vagyis ha egy kvázi nyomozást építek fel, annak kell lennie folytatásának is, önmagában egy képben ez nem áll meg. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon érdekes dolog, mert sokféle asszociációra utal, akár lehetne ez egy turbina is, nem csak egy csigalépcső, sok minden másra is lehet itt érvényes irányt fölfedezni. Ez egy teljesen rendben lévő üzenet, főképp attól, hogy a titokzatossága azáltal nőtt meg, hogy a lépcsőháznak a belső világa a legvilágosabb, és ez ad ennek az egésznek egy olyan húzást, hogy hív ide befelé, a mélységbe engem, be akarok oda valahogy kerülni. Maga a korlát viszont zárja ezt az egészet, tehát kell gondolkodnom, hogy hogyan is tudnék ide bemászni, hogyan tudnám ezt létrehozni, és pont a perspektívajáték az, ami ezt az egészet térben megbolondítja. Szóval nagyon jó meglátás, ösztönösen is nagyon jól szerkesztettél, köszönöm szépen, megvan a három csillag, a leckemegoldásra annyiban várnék én még, hogy az Eltűnő világ egy konkrétabb leletmentés, nem vagyok teljesen meggyőzve, hogy ez a csigalépcső mennyiben a múlté, mennyiben egy lezárt korszak, de a kép abszolút három csillagos. (hegyi)
értékelés:

Itt valami technikai játékot látunk, azon kívül, ami a formai megfelelés ezzel a talppal, és ez egy nagyon kedves kép, egy nagyon kedves gesztust kapunk. Én nem nagyon értek egyet a barnítással, nem látom túlságosan értelmét, ez fekete-fehérben tökéletesen működne, ugyanis puhít az egészen, édesít, kilágyít ez a tónus, amit itt kapunk, én nem vagyok ennek híve, ez tőlem nagyon távol áll. Ami felkeltette az érdeklődésemet az, hogy valószínű, hogy itt valami utómunkával érted el, hogy a környezet életlenbe van hozva. Én ennek nem nagyon látom a létjogosultságát, ezt meg lehet oldani a mélységélességgel is, az szerintem elégséges lenne. Ettől a körberajzolástól szellemképessé válik az egész, olyan, mintha bemozdult volna, mintha nem lenne valami jól beállítva, tehát olyan furcsa bizonytalansági érzetet erősít ez bennem. Erre nem biztos, hogy szükség volt, olyan, mintha rá akarnál valamire erősíteni, amit a néző szerintem önmagától is ért. A nagyobbik problémám a nagyujjba való belevágás, az nekem fáj. Zita, meg lehetne ezt ismételni? Szerintem igen, úgyhogy kérnék egy ismétlést. (hegyi)

Igen, a karácsony hozza ezeket a hangulatokat, a díszeket, magát a folyamatot is, amikor feldíszítjük, és ezek tárgyi objektumként létrejönnek, mint az ünnephez kapcsolható érzelmi kötődések. Most azért annyit hozzá tennék, hogy egy kicsit fátyolos ez az egész, ez technikai dolog. Van rajta egy szürke fátyol, érdemes lenne kontrasztban visszahozni ezt az egészet. A másik, amit mondok, az esztétika. Nagyon sokféle módon díszítünk. Én magam azt mondom, hogy maga dísz önmagában is egy gesztus, és ha már maga a dísz is fel van díszítve, az nekem már átbillen a giccs felé. Itt látunk egy öntött üveg díszt, még az öntésnek a hibáit is látjuk, és erre rákerül egy csillámporos valami, ami így egyben már nekem egy kicsit sok. Miközben van iróniája annak, ahogy ez az öntési hiba ott megjelenik, de nem tudok közel kerülni hozzá. Az lehet, hogy a helyszínen ez a dísz tökéletesen rendben volt, de ha ennyire főszerepet osztunk rá és ennyire közel hozzuk a nézőhöz, akkor bizony a hibák is felerősödnek. Ettől függetlenül az ünnephez kapcsolódik, de technikailag és formában érzek egy kis bizonytalanságot. Olyan fáradt nekem ez az egész ettől a szürkés tónustól. Érdemes ilyenkor a saját érzelmi helyzetünket megkeresni. Nem vagyok benne biztos, hogy te ebbe a díszbe vagy beleszeretve. Nekem gyerekkoromat idézik ezek a karácsonyfadíszek, és mindig megvoltak azok a lieblingek, azok a nagyon kedves, hozzám közelálló díszek, amiket kerestem a fán. Gyerekként ugye nem én díszítettem a fát, hanem a szüleim, és mindig néztem, hogy vajon idén hova került a kismaci, vagy a gombával és szánkóval ábrázolt télapó figura hol lehet. Olykor-olykor eltört egy-egy ilyen dísz, hiába kereste az ember, aztán mikor kiderült, hogy eltört, akkor az elszomorította az embert. Szóval megvolt az érzelmi kötődés. Ebben most ezt nem érzem. Van egy gesztus, amit felrajzolsz, ami magáról az ünnepről szól, de ennél nem jutok beljebb, nem jutok el Zitáig, hogy Zitának ehhez az egészhez milyen érzelmi kötődése van. Ez a kérdés, ezt kell megoldani a képben. Mindig magunkról mesélünk. Tökéletesen mindegy, hogy mit fényképezünk le, az rólunk fog szólni. Kérdezem, hogy mi az üzenete annak, hogy ennyire távolságtartó vagy az ünneppel? Ez is lehet egy üzenet, de akkor az ábrázolásba ezt kapcsold be, hogy távolságtartó vagyok, távolabbról ábrázolom a fát, az egészre adok, mondjuk egy föntről lefelé való ábrázolást, ami kicsinyíti ennek az egésznek az erejét, és akkor már érhető a néző számára, hogy mi az, ami miatt ez ebben a formában került ábrázolásra. Lehet, hogy idén az ünnep nem a legjobb hangulatban ért, vagy fáradt voltál. Most ez nem egyértelmű. Nehéz helyzetben vagyok, mert elmúlt az ünnep, de most értünk ide az elemzésben, viszont szívem szerint visszaadnám ismétlésre. Esetleg megállapodhatunk abban, hogy az idei karácsonykor próbáld meg ezt úgy bekapcsolni, hogy érezhessük, hogy Zitának ehhez mi köze van. (hegyi)

Nem tudom, hogy ez milyen pince, vagy piactér, vagy mi akar lenni, mindenesetre, nagyon szép a struktúra, amit megfigyeltél. Tényleg olyan, mintha ez az egész valami furcsa időutazás egy része lenne: a mérleggel, azzal a kőedénnyel, az asztallal, annak a fiókjával. Lehet, hogy ez egy skanzen, és annak valamilyen bemutatása, erre utal az a vas rondaság, ami a kép bal alsó részén van a kötéllel, ami nem baj, hogy ott van, mert engedi az embert gondolkodni, hogy ez milyen helyszín, de mindenképpen a megfigyelés tökéletes. Én nem hagytam volna le róla az utalást a jelen korra, azért nem, mert nem kell becsapni a nézőt, jó az, hogy ezt így láthatja. Itt van egy jó példa arra, hogy kineveztél magadnak egy horizontot, és ahhoz nagyjából tartod magad. A képnek a bal oldalán lévő kifelé tartó vonalakat ellensúlyozza a zsákok tömege, és a legfölső zsáknak az irányultsága, ez az egész ettől, mint egy hajó, billeg, de kiegyensúlyozódik. Ennek én örülök, és ez egy nagyon jó játék. Fény és árnyék leckébe is el tudom képzelni, bár ez a kép kicsit másról szól, mint a lecke, nekem ez leletmentés is lehetne, vagy enteriőr, de ettől a kép tökéletesen rendben van. A leckemegoldásra még várnék, olvasd el a leckének a leiratát, ott inkább kevésbé tárgyias, mintsem elvont üzeneteket várunk, de azért a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Ez már egy hozzám sokkal közelebb álló kép, megáll a lábán, és nem csak attól izgalmas, hogy egy panoráma kép mit tud létrehozni, egyébként, ha nagyban szemléljük, nagyon érdekes az, hogy még egy fotózó párt is látunk a képen, de kicsiben is valamennyire érzékelhető ez. Egyetlen dolog, amit érdemes lenne megnézned, hogy a kép egyik fele is egyfajta tónusban van, és a kép másik fele is, amit nagyjából pont a kép közepénél váltunk. A kép bal oldali részét körülbelül ugyanabba a tónusterjedelembe kéne hozni, ami a kép jobb oldalára jellemző. Most a kép bal felső része, a középtől balra helyezkedő része nekem túlságosan kilágyul. Érdemes lenne ezt utómunkában kicsit helyrehozni, de az irány jó, tetszik ez a fajta színvilág, úgyhogy köszönöm szépen. Kettő csillagot adok, azért nem hármat, mert érdemes egyben is szemlélni egy elkészült munkát amellett, hogy örülünk annak, hogy létrejött valami, és sikerült ezeket a dolgokat elkapnunk, azért nem árt, ha a tónusokra figyelünk, mert most ezt a képet ez a fajta tónusprobléma olyanná teszi, mintha egy nyers képet látnék, ami még nem lenne utómunkázva. (hegyi)
értékelés: