Az a helyzet, hogy a megközelítéssel egyetértek, és ez nagyon mai gondolat, de valami hiányzik nekem a képről ahhoz, hogy csatlakozzon a zenéhez ez a tárgy. Nagyon egyszerű, amit mondok, valahonnan ebből a zene kijön, és nem onnan, amit most mutatsz. Az a fülhallgatós alkatrész, ami távolabb van, a sötétben van tartva, és ettől nem látszik az a rész, ahol kijön belőle a hang, a másik meg oldalról van fotózva, ott meg azért nem látszik. Pont azt a részét, amitől fülhallgatóvá válik, amitől ebből a zene kijön, nem mutattad meg. Az ötlet maga jó, van ebben valami eredendően személyes a fényekkel és a tapinthatósággal, de erre azért érdemes lenne odafigyelni. A háttér jó hogy életlenben van hagyva, és ezt egy jó megfigyelés. Ha tárgyak vannak a háttérben, az mindenképpen létrehoz képhatáron belül egy viszonyrendszert. A képhatár a te döntésed, te vagy az, aki mint egy képkeretet feltartottad az ollódat és ezzel te metszetted ki a valóságból ezt a mennyiséget. Igen ám, csak akkor te komponáltad bele azt a talán billentyűzetet vagy újságot. Ha ezt a döntést meghoztad, akkor két dologra hívnám fel a figyelmedet. Egyrészt nem árt, ha valamilyen szinten, az életlenség mellett, valamilyen szinten beazonosíthatóak maradnak ezek a tárgyak. Másrészt ezek létrehoznak egy virtuális horizontot. Lehet, hogy ez a horizont nem a valóság, de mindenféleképpen horizontként fog a képben szerepelni, és ez most erősen dől. Erre rájátszik még a fülhallgatónak a kivezetése is, az is ugyanebbe az irányba dől, tehát magyarán mondva el van fordulva az egész kép. Ezekre nem árt odafigyelni. Visszaadom ismétlésre, és kérem, hogy gondold végig, hogy mi az, amit mutatni akarsz. A két fülhallgató oké, mint főszereplő, ezen nem kell változtatni, de a hozzáálláson, ahogy ezt a képet elkészítetted, igen, mert a fülhallgató egyik szárának sem a jellegzetes formáját mutattad meg, a háttér pedig nem kapcsolódik a történethez. Kérek ismétlést. (hegyi)