Gömböcske

Gömböcske

Igen, a karácsony hozza ezeket a hangulatokat, a díszeket, magát a folyamatot is, amikor feldíszítjük, és ezek tárgyi objektumként létrejönnek, mint az ünnephez kapcsolható érzelmi kötődések. Most azért annyit hozzá tennék, hogy egy kicsit fátyolos ez az egész, ez technikai dolog. Van rajta egy szürke fátyol, érdemes lenne kontrasztban visszahozni ezt az egészet. A másik, amit mondok, az esztétika. Nagyon sokféle módon díszítünk. Én magam azt mondom, hogy maga dísz önmagában is egy gesztus, és ha már maga a dísz is fel van díszítve, az nekem már átbillen a giccs felé. Itt látunk egy öntött üveg díszt, még az öntésnek a hibáit is látjuk, és erre rákerül egy csillámporos valami, ami így egyben már nekem egy kicsit sok. Miközben van iróniája annak, ahogy ez az öntési hiba ott megjelenik, de nem tudok közel kerülni hozzá. Az lehet, hogy a helyszínen ez a dísz tökéletesen rendben volt, de ha ennyire főszerepet osztunk rá és ennyire közel hozzuk a nézőhöz, akkor bizony a hibák is felerősödnek. Ettől függetlenül az ünnephez kapcsolódik, de technikailag és formában érzek egy kis bizonytalanságot. Olyan fáradt nekem ez az egész ettől a szürkés tónustól. Érdemes ilyenkor a saját érzelmi helyzetünket megkeresni. Nem vagyok benne biztos, hogy te ebbe a díszbe vagy beleszeretve. Nekem gyerekkoromat idézik ezek a karácsonyfadíszek, és mindig megvoltak azok a lieblingek, azok a nagyon kedves, hozzám közelálló díszek, amiket kerestem a fán. Gyerekként ugye nem én díszítettem a fát, hanem a szüleim, és mindig néztem, hogy vajon idén hova került a kismaci, vagy a gombával és szánkóval ábrázolt télapó figura hol lehet. Olykor-olykor eltört egy-egy ilyen dísz, hiába kereste az ember, aztán mikor kiderült, hogy eltört, akkor az elszomorította az embert. Szóval megvolt az érzelmi kötődés. Ebben most ezt nem érzem. Van egy gesztus, amit felrajzolsz, ami magáról az ünnepről szól, de ennél nem jutok beljebb, nem jutok el Zitáig, hogy Zitának ehhez az egészhez milyen érzelmi kötődése van. Ez a kérdés, ezt kell megoldani a képben. Mindig magunkról mesélünk. Tökéletesen mindegy, hogy mit fényképezünk le, az rólunk fog szólni. Kérdezem, hogy mi az üzenete annak, hogy ennyire távolságtartó vagy az ünneppel? Ez is lehet egy üzenet, de akkor az ábrázolásba ezt kapcsold be, hogy távolságtartó vagyok, távolabbról ábrázolom a fát, az egészre adok, mondjuk egy föntről lefelé való ábrázolást, ami kicsinyíti ennek az egésznek az erejét, és akkor már érhető a néző számára, hogy mi az, ami miatt ez ebben a formában került ábrázolásra. Lehet, hogy idén az ünnep nem a legjobb hangulatban ért, vagy fáradt voltál. Most ez nem egyértelmű. Nehéz helyzetben vagyok, mert elmúlt az ünnep, de most értünk ide az elemzésben, viszont szívem szerint visszaadnám ismétlésre. Esetleg megállapodhatunk abban, hogy az idei karácsonykor próbáld meg ezt úgy bekapcsolni, hogy érezhessük, hogy Zitának ehhez mi köze van. (hegyi)

Új hozzászólás