Zita, itt az a baj, hogy a függőlegesnek függőlegesnek kéne lennie. Tudom, ez az én hárklim, de nem nagyon értem, hogy a templomtorony miért dől. Ezek azért fontos dolgok, mert egy ennyire kevés képelemmel dolgozó képnél agyoncsapja az egészet, ha valami nem pontos. Márpedig ez itt pontatlan. A viszonyrendszer rendben van. Én azt mondom, hogy azon kívül, hogy kiegyenesítem a tornyot, kihagynám a cseréprészt, mert semmi másnak nincsen helye, csak a növénynek és a templomtoronynak. Minden más már esetleges és hibaként jelenik meg a képen ebben az arányrendszerben és képkivágásban. Én azt kérem tőled, hogy a tanulás és az elsajátítás okán ismételd meg. (hegyi)

Ezt a képet én fekete-fehérben szeretném. Több okból nem értek egyet a színezéssel, legfőképp azért, mert idegen, hideg és távolságtartó. Ez nem a szépia egyébként, ez egy zöldes szín, és pont attól a kék mennyiségtől, ami ehhez kellett, hogy elmozduljon a sárgából, hideg. A póz az fantasztikusan rendben van, nagyon izgalmas. De azt hiszem, hogy én ezt a képet vissza fogom adni ismétlésre. Ismételd meg azért, mert én azt hiszem, hogy magad megmutatásában az a líra, ami most itt létrejött, az még lehetne jobb. A színezésen kívül elmondom, hogy mi az, amit végiggondolkodnék. Az egyik az, hogy a lábfejed nagyon hiányzik, nagyon kár, hogy azt csonkoltad. Az, hogy a fejedből vágtál, az nem probléma, mert megvan a hajad, megvan az arc, megvannak a vállak, tehát azt ott el tudom fogadni. A lábakat én befejeztem volna, ugyanis gyönyörűek, ahogy kulcsolódnak a kezeid és lábaid is, és ezt a kulcsolódást nem lett volna szabad levágni. A cipő fantasztikus, nagyon tetszik. A pokróc... ha volna valami egyszínű lepedő, amire ráülj, az sokkal jobb lenne, mert a pokróc mintái zaklatottá teszik a képet, zaklatottabbá annál, ami most itt előnyös lenne. Én azt kérném, hogy ha lehet, akkor ezek figyelembevételével ismételd meg ezt a képet. Annak nagyon örülök, hogy a ruhából nem sokat látunk, mert nem viszi el a figyelmet. Talán ott a válladnál a vállpántot vagy hajjal takard ki, vagy félmeztelenül, mert akkor sem látszódna kis semmilyen intim részed, mert maga a tested takar. A lábaid takarnak, a karjaid takarnak, minden takar, és ez ebben a képben a fantasztikus, hogy a nőiességnek friss és manírtól mentes megjelenése, miközben ott van benne a magány és a fajdalom. Egészen üdítőleg hat ez az egész. Jó a világítás, és örülök neki, hogy a világítás ilyen kemény, mert nem kell ezt ellírázni. Amire még felhívnám a figyelmedet, az a szemüveg. Én tudom, hogy a szemüvegeseknek ez fontos, én is kezdek ebbe a csapatba tartozni, de a képnek ez nem biztos, hogy része. Szétvágja az arcodat. Úgyhogy a fotó erejéig azt érdemes levenni. Összefoglalva: ezt a képet érdemes lenne megismételni úgy, hogy rajta legyen a lábad, a háttér homogénebb legyen, a cipő kell, fontos, és vagy a hajaddal takard ki azt a fölsőt vagy a fénykép erejéig meg kéne talán ettől szabadulni, vagy beljebb húzni, a lényeg, hogy a kis mintázatos széle ne legyen ott. Ettől eltekintve az egyik legerősebb bemutatkozás, jó leckemegoldás és megvan a 3 csillag is, de kérném az ismétlést. Fontos lenne, hogy ezt most ne hagyd félbe. (hegyi)
értékelés:

Nagyon különös színű szemed van, ahogy én látom. Ha ebben nincs semmi trükk, akkor ez egészen elképesztő. Azt hiszem ezzel a tekintettel tudsz varázsolni. Érdekes, hogy miért nézel ennyire felfelé. Nem ránk nézel, hanem fölénk. Ez azért furcsa, mert ilyet akkor csinál az ember, amikor valaki a személyes terébe annyira belemászik, hogy nem tud ellene mit tenni, mert esetleg tiszteli, szereti, de nem esik neki jól az, hogy olyan közel van, és menekülni már máshogy nem tud, ezért nem rá néz, hanem fölé, mellé, keresi a kiutat. Ezt az élményt hozza nekem ez. Jó első leckemegoldás. (hegyi)
értékelés: