Itt valami technikai játékot látunk, azon kívül, ami a formai megfelelés ezzel a talppal, és ez egy nagyon kedves kép, egy nagyon kedves gesztust kapunk. Én nem nagyon értek egyet a barnítással, nem látom túlságosan értelmét, ez fekete-fehérben tökéletesen működne, ugyanis puhít az egészen, édesít, kilágyít ez a tónus, amit itt kapunk, én nem vagyok ennek híve, ez tőlem nagyon távol áll. Ami felkeltette az érdeklődésemet az, hogy valószínű, hogy itt valami utómunkával érted el, hogy a környezet életlenbe van hozva. Én ennek nem nagyon látom a létjogosultságát, ezt meg lehet oldani a mélységélességgel is, az szerintem elégséges lenne. Ettől a körberajzolástól szellemképessé válik az egész, olyan, mintha bemozdult volna, mintha nem lenne valami jól beállítva, tehát olyan furcsa bizonytalansági érzetet erősít ez bennem. Erre nem biztos, hogy szükség volt, olyan, mintha rá akarnál valamire erősíteni, amit a néző szerintem önmagától is ért. A nagyobbik problémám a nagyujjba való belevágás, az nekem fáj. Zita, meg lehetne ezt ismételni? Szerintem igen, úgyhogy kérnék egy ismétlést. (hegyi)