Sokkal szerethetőbb ez a kép az előzőnél, sokkal személyesebb, sokkal barátságosabb. Én azt mondom, hogy ezen még mindig van amit javítani, mégpedig két dolgot: egyrészt a tónusokat. Most a macskának az egyik szeme és a kis pofija meg a fül előtti része lényegesen világosabb, mint a többi, ezt a kép közepénél utómunkában egy picit visszább lehetne hozni, és akkor térbelibb lenne az egész, most ettől egy kicsit kivasalódik. A másik, hogy azon érdemes elgondolkozni, hogy nem biztos, hogy azt a másik szemét nem akarjuk-e beletenni. A füle nem zavar, hogy nincs benne, mert itt a pofijára megyünk, de az egyik irány az, hogy mind a két szeme legyen meg, a másik az, hogy ha viszont nem, akkor vágjuk le azt a szemet. Az orr mögött ha hozunk egy vágást, akkor megvan a fél szemünk, az orrunk, és nem indul el ez a forma újból. Van egy harmadik dolog, ami nem egy könnyű ügy, mert ezek az állatkák nem mindig barátságosak, ha elkezdjük őket rendezgetni, ezért ez, amit mondani fogok, utómunkában is megoldható, ki lehet ezt retusálni: a szemzugban meghúzódó fehér folt. Emberek vagyunk, nekünk is van csipa a szemünkben reggel, amikor fölébredünk, ez az állatoknál is így van, ez egy természetes folyamat, nincs ezzel semmi baj, de a képen nem biztos, hogy jó ezt megörökíteni. Ez olyan, mint amikor egy ember áll a kamerám elé, akkor is szólok neki, hogy figyelj, igazítsd meg egy kicsit a hajad, mert elfeküdted, hacsak nem az a cél, hogy erre ráerősítsek, vagy ha valami bőrhiba van, akkor azt megpróbáljuk lesminkelni, tehát ez se más, ez is egy portré, úgy kell kezelni. Ez most kettő csillag, de még mindig nyitott ez a lecke számodra, tessék csinálni a képeket. (hegyi)
értékelés: