Cím nélkül

Cím nélkül

Ez a kép is tisztára olyan, mintha egy baleset előtti pillanatot rekonstruálna, a néző kukkol, nem mer kiállni az utca közepére, csak egy oszlop mögül figyeli, mi a fene fog történni azzal a kézikocsival. Az utca üres, át lehet hajtani, nekifeszülni, hó-rukk, csak hát biztos hogy elég figyelmes volt a hordár, nem fog egy vad motoros berobogni a képbe, nem lesz ebből baj? Erős a hangulat ettől a szerkesztéstől, nem csak egy pillanatot rögzít, de egy élethelyzetet is definiál, a kis falusi vagy kisvárosi helyszínt, ahol a turista csak megfigyelő lehet, ismeretlen minden, nem színdarabszerűen előadott látványosság, egy mindennapi helyzet, ami ismerős, de mégis idegen. (hegyi)

Cím nélkül

Cím nélkül

Jó ez a kvázi képeslap hangulat, az elvadult kék éggel, tengerrel, és ebből az érzetből egyrészt a motoros az, aki kizökkent, másrészt az, ahogy a kompozíció, mintha a a fotós is egy motoron utazna, és a nagy sebesség hátrahőköltette volna, felfelé mozdul, az eget kémleli inkább. Ez ad feszültséget is, vajon mi jön a kanyaron túl, vajon elesünk-e a nagy sebességtől. Miközben Timi, mert rövidet exponál, a mozgás érzetét primer módon elveszi tőlünk. Ravasz! (hegyi)

Képcsarnokban

Képcsarnokban

Én kedvelem ezt az akciófotóból emelt képi konstrukciót, mindegy nekem, hogy hordós vagy hogy skucból készülve a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem a Szépművészetinél, mert hogy az eredeti alkotás szándékát megfejeli a fotós attitűd, és azon túl, hogy dokumentál is, persze, de mindezt úgy teszi, hogy egy új alkotás jön létre a figurák által, mintegy kiterjesztett értelmezési kör, és ez fontos, mert esztétikai minőségben történt meg. Timi, kérek még, tessék szeretni és küldeni a képeket. (hegyi)

Móni repül

Móni repül

Móni, ha hunyorítok, tényleg repül, egészen a korlátig, aztán felkenődik a plafonra, szegény szegény Móni, de jól van, nem esett baja, pihen. Nagy mesemondó vagy Timi, csak hát sűrűbben látnám a meséid. Ugye nem hanyagolsz ennyire, hogy így kiéhezzek? (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Nagyon szeretem azt a könnyedséget, amivel Timi a képeit rajzolja. Nem elírás, mert ez a fotó engem emlékeztet a rajzolás élményére. Kicsit olyan is, mint egy titkos napló egyik oldala. Szeretem a mesédet, kérek meg belőle! (hegyi)

Leltár másképp

Leltár másképp

Hogy konkrétan mi az, ami a látványt megtöri, azt nem tudom, nekem folyamatosan egy olyan érzetet ad, mintha valami lövésnek a roncsolódása, robbanás, vagy valami törés lenne a képen, a váll és a könyök között az előtérben. Van ennek az egésznek egy olyan üzenete ezáltal, hogy a valóságot úgy megközelíteni, hogy ezen az úton valamilyen akadályt, valamilyen roncsolást hozunk létre. Ha a személyes ábrázolást nézem, akkor azt mondom, hogy ez egy nagyon szép akt, még azt is mondhatnám, hogy ez egy táncos kép, nagyon szép ritmussal. Ugyanakkor életlenben van tartva, és valószínű, hogy ez a tükröződés miatt is van, de mindezzel együtt megint azt mondom, hogy egy olyan megmutatkozás, és ilyen értelemben az előző kép folytatása, amiben az ember úgymond kényszerűen leltároz, kényszerűen vet számot a helyzetével, a sorsával, az életével. Ebben ott van ez a kék tüll, a falon megjelenő kép részlete, és mindez kisodródik a szélre, mindez kihullik ebből a koordinátarendszerből, és a helyére bekerül maga ez a kép. Ha nem lenne ez az előtérben lévő, még egyszer mondom, nekem inkább a robbanáshoz hasonló jelzés, ami valószínű egyébként egy ventilátor lehet, de ebben a formában tulajdonképpen mindegy, hogy micsoda, ha nem lenne ez a takarás, akkor is izgalmas lehetne ez a kép. De ezzel együtt valósul meg valami olyan üzenet, aminek van egy másodlagos értelme, hogy a szembenézést nehezíti valami. A szemlélődést és a szembenézést akadályozza, gátolja valami. Ez kihelyeződik a külső térbe, ugyanakkor ahhoz meg eléggé absztrakt lesz, és elvont, hogy ne a konkrét tárggyal kezdjek el foglalkozni. Ha a kép együttes hatását nézem, akkor nagyon érdekes az a szeletelési forma, ahogy Tímea dolgozik. (hegyi)
értékelés:    

Leltár

Leltár

A kép jól láthatóan egy függőleges osztással dolgozik, egy hármas tagolással. Van egy előterünk a villanykapcsolóval, van egy, talán kicsit távolabb húzódó középrészünk a kép jobb oldalán lévő fallal, vagy ajtóval, és van maga a témánk, ami nagyjából középre van rendezve, ahol a szereplő megjelenik. Ha azonban jobban megfigyeljük, akkor ez a rész is ketté van osztva, ez a belső ritmus. És az egészben az az izgalmas, hogy miközben a függőleges osztás behatárolja magát a teret, és a megfigyelői státuszba helyezi a nézőt, majdnem azt mondtam, hogy van ebben egy pici vojeur szerep is, mindeközben a belső tér kettes felosztása is érdekes. Ha jól látom ugyanis, akkor van egy felső rész, amiben egy szoknya, egy blúz, tehát, valamiképpen ábrázolt vidámság, - és mintegy szögre akasztott nőiség - található, és előtte van a főszereplő, aki karba tett kézzel takarja magát, ugyanakkor ebben a pózban legfőképp nem csak a szemérmesség van, hanem egyfajta szembenézés, vagy egyfajta vád is a képbe került. Tehát ez az ábrázolás nem csak primer módban osztja fel a teret, hanem ad egy érzelmi osztást is, és ez így együtt hozza azt a élményt, hogy valami titokba, valami különlegesbe kerülünk beavatásra. Itt nem csak arról van szó, hogy a test tulajdonképpen aktként értékelhető, mert ennek a szerepe nem az akté, hanem annak az érdekes kettősségé, ami kitárulkozás is, de mégis inkább mondható kényszerűségnek. Egy kényszerű kitárulkozásnak. Megmutatom magam, hogy látva láss, hogy lásd a sorsom, hogy lásd, a helyzetem. És ez az, ami ennek a képnek nagyon nagy erénye, hogy mondhatóan egyszerű eszközökkel - hiszen ez egy lakásbelső lehet -, oldott meg egy olyan problematikát, hogy hogyan lehet mesélni egy belső történetet úgy, hogy mindeközben nem válik az egész triviálisan hétköznapivá, hanem mégis kapunk egy olyan áttételes üzenetet, amivel a nézőnek maga kell, hogy megküzdjön. Nagyon örülök ennek, hogy ezt a képet megkaphattuk, és azt mondom Tímeának, hogy hajrá, tovább, én várnám a többi munkát is. Tudom, hogy nem egy egyszerű dolog a hétköznapokból kiszakítani időt, viszont, ha másért nem is, nekünk okulásra fontosak ezek a képi megfogalmazások! (hegyi)
értékelés:    

kirándulás

kirándulás

Maximálisan tudok azonosulni Endrével, aki a maga endreségét és ezt a Columbo-kabátot teljes mellszélességgel vállalva van jelen nem csak a képen, hanem ebben a kirándulásos szituációban is. Valószínű, hogyha velem akarna valaki kirándulni, menni, hasonlóan ténferegnék én is. Vannak, akik erre felkészülnek, felveszik a hátizsákot és a túracipőt, és van, aki ugyanabban a városi szerelésben megy kirándulni is. Én is ezt a tábort erősítem, Endre, veled vagyok. A kép az azért izgalmas, mert van egy párhuzam, van a normális, aki nagykabátban van, és van a bolond, aki viszonylag téli időben is rövidnadrágban, pólóban van és kirándul. Nyilvánvalóan ez az egész képnek a humora, és én nagyon kedvelem Tímea humorát. Van ebbe irónia, az ahogy lehagyja a főszereplőnek a fejét, mert a feje lényeges, vagy az, hogy most pipázik, hanem az a sutaság, ahogy a két lábát tartja, ahogy ez az egész itt létrejön. Jól látható az elesettség, a tanácstalanság, hogy hogy a túróba kerültem én ide, inkább ülnék otthon és faragnám a kamerához a lencséket, de hát a barátok és a hangulat kedvéért kijöttem ide a tájba. Nagyon beszédes, mesés kép. Tímea, nehogy arra menjen ki a játék, hogy új képek nem jönnek, mert letudunk egy leckét. Kérlek, hogy vedd figyelembe, hogy amikor megvan egy leckemegoldás, az nem jelenti azt, hogy oda nem jöhet több kép. Valamint szeretném felhívni a figyelmedet az adósságodra, az első három leckére. Tudom, hogy te is a megúszósok csapatát erősíted, de én nem fogom ezt hagyni. Szigorú vagyok és igazságtalan, úgyhogy az első három leckét tessék megoldani. (hegyi)
értékelés:    

Ősz

Ősz

Nem biztos, hogy jól meg tudom fogalmazni, hogy mi történik a képen. Olyan, mintha egy gyerek valami csúzlival akarna lőni, de hát aztán lehet, hogy valami egészen másról van szó. Nem is biztos, hogy meg kell fejteni, mert a hatása olyan, mintha egy szobor lenne. Nagyon izgalmas az egész kép, mert van egy olyan perspektívafordítás benne, amitől nem tudjuk, hogy mi van fönt, mi van lent, mi van kint, mi van bent, melyik síkon vagyunk. Ezt nagyon jó érzékkel fogta meg Tímea. Abban nem vagyok biztos, hogy ez az évszakok lecke, nekem sokkal inkább a víz leckére lenne egy jó ritmus, de elfogadom a döntést, van ebben az évszakokra utaló jelzés is rendesen. A vízben úszó levelek és a vízen tükröződő felhők játéka együtt olyan, mintha egy szendvics negatívot kapnánk, nagyon izgalmas a kép. Nem nagyon tudok mást mondani, van olyan, hogy valami úgy jó, ahogy van, és akkor nehezen tudok róla hosszan mesélni, mert ez egy jó kép. (hegyi)
értékelés:    

Nagycsarnok

Nagycsarnok

Régi időkben, ezelőtt 10-15 évvel, előszeretettel jártam a nagycsarnokba. Bevallom férfiasan, hogy nekem ezek a csarnokfelújítások, átalakítástok, a piacok megszűnése nem annyira baráti dolog. Hozzám egyébként a nagycsarnok sem áll közel. Egyrészt színeiben borzalmas, másrészt az egésznek van egy ilyen nem jól belakható érzete. Valahogy olyan skanzen jellegű hangulatot hoz. Mintha egy filmfogatáson lennénk egy B kategóriás rendezőnél. De hát ez egy építészeti és belsőépítészeti problematika, nem Tímea képéről szól, csak az érzelmi viszonyomat próbálom vele érzékeltetni a képpel kapcsolatban azért, hogy elmondhassam, hogy sikerült Tímeának egy olyan helyet és helyzetet megfigyelnie, ami egy jó kimetszés ebből a rendszerből, ami jól ritmizálódik is. Rögtön mondom a problémámat is. Én a kép jobb oldalából egy ujjnyit minimum vágnék. Ha megfigyeljük, van egy földszinti, egy első emeleti és egy második emeleti részünk, több ilyen terasszerűen ábrázolódik ez az egész formai játék. Ez nyilván a perspektívából adódik, mert nem több szintet kapunk, csak mintha szinteltolást érzékelnénk. És a lépcső mellett, azok a gyönyörű fények és formák, amik kirajzolják és ritmusban tartják ezt az egészet, újból elindul valami, és az a rész nekem már egyre zavaróbb. Tehát én ebből a sötét tömegből vágnék, ritmikailag helyre hozná az egészet, és jobban fókuszálnánk a bácsira, aki napfürdőzik és várakozik a kis szatyrával, és ami vele kapcsolatban létrejön. Nagyon érdekes azt megfigyelni, hogy miképp jelöli ki Tímea a vízszinteseit és függőlegeseit. Erről beszéltem néhány képelemzéssel ezelőtt, hogy bonyolultabb helyzetekben a tömegelhelyezés felülírhatja a valós vízszinteseket és függőlegeseket, itt is van egy ilyen érzet, hogy húzódik az egész tömeg jobbra, lehet, hogy ezt egy kis csalással fél foknyi forgatással vissza lehetne billenteni. Jó ritmus és jó megfigyelés, de a vágási problematika miatt, mivel a tömegelhelyezést érinti ez a vágás, nem csak a fényfoltokat, mert túlságosan nagy most a kép jobb oldalán a sötét fekete tömeg, én ezt kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés:

Ha orvoshoz mentek, jó ha figyeltek, hogy az ún. ambuláns lapot kérjétek el. A betegjogok erőteljes megnyirbálása, hogy ezt már csak a beteg kérésére kötelező kiadni. Az ambuláns lapon van rajta, hogy melyik orvos, mikor, mit gondolt az akkori állapotodról, milyen gyógyszert, milyen terápiát javasolt, hová küldött esetleg tovább. Ha ez nincs, igazolni sem tudod, hogy ott jártál. Ez az érem egyik oldala.
   Az Állami Egészségügyi Központban voltam sajnos komoly betegség miatt műtéten. Valamilyen okból szükségem van a teljes betegdokumentációra. Az összes papírt gyűjtöttem, mivel mindig kérik az előzményeket, ha másik intézménybe megyek, oda vinnem kell magammal az összes addigi leletet. A lényeg, hogy egyetlen egy papír hiányzott, egyetlen egy lelet. Ahhoz, hogy egy ki nem adott ambuláns lapot megkapjak 2012 decemberében, a következőt kellett tennem az ÁEK-ban. Írásos kérvényt kellett benyújtanom az Orvosszakmai Irodában. Ez egy ügyfélszolgálat. A tarifa a következő: 1-30 oldal között a leletek papíralapú átadása 3.800 Ft. Sikoly! Ha így kéred, 30 napon belül készül el. Önnön szívem markolászása. Azonnali kiadásra nincs lehetőség. Káromkodás. Van lehetőség sürgősségi eljárásra. Ez azt jelenti, hogy 3 munkanapon belül kinyomtatják neked a leletet, de ezért további 2.080 Ft-ot kell fizetned. Mivel egy beteg ritkán tud egy hónapot várni egy leletre, lett légyen azért, mert egy másik orvossal szeretné megvizsgáltatni magát, vagy akár igazolnia kell, hogy ott járt, ezért gondoljatok bele, hogy 1 oldalas leletért is minimum 6880 Ft-ot kell fizetni. Ha a leleteid száma meghaladná a 30 oldalt, úgy az alapáron felül oldalanként 106 Ft-ért nyomtatják azt ki.
   No. Nem hiszem, hogy kommentálni kéne ezt. A lényeg: orvostól úgy ki nem jövünk, hogy ambuláns lapot ne kérnénk. Ha nincs papír, szüljön egyet. Ha bedöglött a nyomtató, nyomtasson a nővérke egy másik rendelőben, de addig ki nem jövünk, míg ingyen, azonnal nem kapunk egy ambuláns lapot. Azt aztán szépen beszkenneljük vagy lefényképezzük, és egy dossziéba tesszük, amit bármikor megtalálhatunk.

Kápolna Lefkimiben

Kápolna Lefkimiben

A semmi közepén állt ez a pici kápolna, körülötte pedig épült az új turistaparadicsom.

Az egy őrület, amit itt létrehoztál, hogy a kápolna kis tetejéről ide letetted az orrunk elé a keresztet. Ez nagyon dinamikus és nagyon hatásos. Az a zsinór, ami keresztülhúzódik a képen, őrület, attól van az egésznek humora. Örülök neki, hogy ezt a humort itt bekapcsoltad. Azért izgalmas, hogy dől a horizont, mert közben ezzel a kereszttel visszafordítod az egészet. Tehát kiegyensúlyoztad azt, ami történik, és ezt így is kell csinálni. Ha ezt másképp csinálod, és vízszintesre hozod a horizontot, akkor már elfordul a kereszt, és nem ugyanazt a hatást kapjuk. Jó ez a kiégett tónus, mert rájátszik arra, ami fényben létrejön, és rájátszik arra, ami időben létrejön, arra a pusztulásra, ami ennél a kápolnánál látszik. Köszönöm, ez leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Cím nélkül

Cím nélkül

Érdekes ez a kép, bár bevallom, hogy hozzám annyira nem áll közel, mert van egy szedett-vedettsége a környezetnek. Annyi minden belóg itt, annyi mindenre kell figyeljek, az eldobott cigarettacsikkektől kezdve a kiskorlátig, a nagy korlátig, a háttérben lévő házig, a kőkorlátig itt a jobb alsó sarokban. Szóval minden másra kell figyeljek, miközben maga a főalakok és ráadásul az általuk létrehozott árnyékok fantasztikusak. De nekem ebből elég lenne megkapnom a modelleket, az árnyékokat meg mondjuk a háttérben lévő házakat. Túl sok a jóból az a minden, amit itt kapunk. Bocsánat, hogy ez mondom, de ennél a képnél nekem az ugrik be, amit Rober Capa mondott: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Kicsit közelebb kellett volna menni, nagyon távolról oldotttad ezt meg. Ebben nyilván van egy objektív választás is, ahogy látom, ez egy nagy látószögű objektív. Lehet, hogy ezt egy normál objektívvel meg lehetett volna csinálni. Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy ez normál objektívet kívánt volna, és akkor ez az egyik legjobb képed lenne. Ez most kettő csillag, mert izgalmas, csak az én ízlésemnek nem elég jó, a keretnél lévő dolgok nem kereteznek. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Cím nélkül

Az egész kép attól válik izgalmassá, hogy ad egy eszméletlen erős dinamikát Tímea a modellek méretével. Azzal, hogy van két főszereplőnk, de őket nem csak premierplánban mutatja, hogy csak ők lennének rajta és egy érzelmi kapcsolatot hozna, hanem ki tudunk kacsintani mellette, ki tudunk figyelni, hogy van ott egy kör, aki ezt az egészet figyeli. És ettől lesz drámája, hogy létrejön egy kapcsolati helyzet, de van egy viszonyrendszer is, ami azzal a két és fél, három és fél emberrel jön létre, akik a képen rajta vannak. És ettől furcsa ez az egész. Nem tudom, hogy ez mennyire a teljes képkocka, remélem, hogy esetleg valamennyi a kép aljából még lehetne. Én ezt nagyon félve mondom, hogy jó lett volna ott egy kicsivel többet kapnunk. Mert a csuklónál én hiányolok valamit. Tehát hogy ott jó lett volna, hogy ha valamennyivel több létre tud jönni. De a lényeg az abszolút megvan a vállra helyezett kézzel, a férfi tekintetével, azzal a büszke tartással, amit ő mutat, és hiába ő most ebben a beállításban az alacsonyabb, de mégis a nőben van elfogadás, mintha ők egy táncba fognának, mintha ők egy személyes interakciót végeznének, egy egészen elképzelhetetlen helyzetben, mert hogy senki nem folytatja ezt, vagy senki nem ismétli ezt a képen. Tehát nem egy házibulit látunk, ahol több pár táncol és ahonnan őket kimetszettük, hanem a többiek ott csípőre tett kézzel figyelik, hogy akkor ezek most mit csinálnak. Van ebben némi szemérmesség is, a távolságtartás miatt, de mindenféleképpen nagyon személyes az a szemkontaktus, amit látunk. Úgyhogy én megadom rá a 3 csillagot, a leckemegoldás is megvan, de Timi én azt mondom, hogy egyrészt használjuk a 700 pixelt, másrészt kompozícióban nekem ezt most egy picit az aljánál billeg. De annyira erős maga az üzenet, hogy ezt most fölülírja ezt a hibát. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

10 évvel ezelőtt

10 évvel ezelőtt

Mint látható, eresztette a fényt a gépem. Hoztam is ajándékot, meg nem is. Nem csináltam új képet magamról. Nem túl szellemes, és nem túl eredeti egy fényképezőgépes önarckép, de ezt találtam.

A leirat megmagyarázza, hogy mi az a folt a bal felső sarokban, de engem ez a folt kevésbé érdekel. Értem én azt, hogy meghagyunk dolgokat olyannak, amilyenek, de azért ezek elég szépen meggyógyíthatóak laborban is, számítógépen is, lehet, hogy megérné, hogy ne vigye el a figyelmet, ugyanis maga a kép rendkívüli módon személyes, érzékeny és ebben is van valami szívfacsaró. Nem tudom, hogy miért érzem ezt most, ez nem egy mai portré. Aki ismeri Tímeát, az tudja, hogy most más az a forma, amit mutat, ezzel én is szembesülök, amikor belenézek a tükörbe, és ez az izgalmas benne, talán ettől kicsit fájdalmas is, hogy mennyire más hévvel, vágyakkal és várakozással tekintettünk a jövőbe, aztán a fene tudja, hogy ebből mi maradt meg. Nem tudom, hogy ez a helyszín és ez a fényképezőgép megvan-e még, de lehet, hogy érdemes lenne megismételni ezt a képet ma úgy, hogy törekedj arra, hogy ugyanez a beállítás jöjjön létre. A nézőnek ez egy nagyon érdekes tanulság és tanulmány lehetne. A kép, ha önmagában nézem, mint kettes leckét, akkor egy abszolút tökéletes megoldás, nagyon jó önportré, és az elhivatottság meg a megszállottság ott van benne. Az az érdekes, hogy a gesztusain az embernek nagyon jól érződik az, hogy valamihez rutinnal és biztonsággal nyúl-e hozzá vagy sem. Itt látszik, hogy te ezt a fényképezőgépet valószínűleg nagyon szeretted, és régóta használtad, mert biztonsággal és szeretettel érinted meg, miközben nem azzal vagy elfoglalva, hogy hol az az exponáló gomb, meg hogy mit tekergessek rajta. Ez egy nagyon érdekes dolog, hogy látszik a képen, hogy attól függetlenül, hogy őt szereted és fontos, de nem ő a főszereplő. Jó pár esetben lehet azt észrevenni fotósoknál fényképezős helyzetben, hogy olyan nagyon elvan a maga kis technikai kütyüjével, hogy csak az lesz a fontos. Ez is érdekes dolog, hogy maga a fényképező gép nem csak a fényképezésre jó, hanem azért is jó ha az ember azon keresztül nézi a világot, mert van ebben az egészben valamilyen bújkálás, és a fényképezőgép egy jó álca, mögéje jól el lehet bújni. Ezt van, aki bevallja, van, aki nem. Itt pedig egyértelmű, hogy a gép csak tisztelettel használt eszköz. (hegyi)
értékelés: