A kép jól láthatóan egy függőleges osztással dolgozik, egy hármas tagolással. Van egy előterünk a villanykapcsolóval, van egy, talán kicsit távolabb húzódó középrészünk a kép jobb oldalán lévő fallal, vagy ajtóval, és van maga a témánk, ami nagyjából középre van rendezve, ahol a szereplő megjelenik. Ha azonban jobban megfigyeljük, akkor ez a rész is ketté van osztva, ez a belső ritmus. És az egészben az az izgalmas, hogy miközben a függőleges osztás behatárolja magát a teret, és a megfigyelői státuszba helyezi a nézőt, majdnem azt mondtam, hogy van ebben egy pici vojeur szerep is, mindeközben a belső tér kettes felosztása is érdekes. Ha jól látom ugyanis, akkor van egy felső rész, amiben egy szoknya, egy blúz, tehát, valamiképpen ábrázolt vidámság, - és mintegy szögre akasztott nőiség - található, és előtte van a főszereplő, aki karba tett kézzel takarja magát, ugyanakkor ebben a pózban legfőképp nem csak a szemérmesség van, hanem egyfajta szembenézés, vagy egyfajta vád is a képbe került. Tehát ez az ábrázolás nem csak primer módban osztja fel a teret, hanem ad egy érzelmi osztást is, és ez így együtt hozza azt a élményt, hogy valami titokba, valami különlegesbe kerülünk beavatásra. Itt nem csak arról van szó, hogy a test tulajdonképpen aktként értékelhető, mert ennek a szerepe nem az akté, hanem annak az érdekes kettősségé, ami kitárulkozás is, de mégis inkább mondható kényszerűségnek. Egy kényszerű kitárulkozásnak. Megmutatom magam, hogy látva láss, hogy lásd a sorsom, hogy lásd, a helyzetem. És ez az, ami ennek a képnek nagyon nagy erénye, hogy mondhatóan egyszerű eszközökkel - hiszen ez egy lakásbelső lehet -, oldott meg egy olyan problematikát, hogy hogyan lehet mesélni egy belső történetet úgy, hogy mindeközben nem válik az egész triviálisan hétköznapivá, hanem mégis kapunk egy olyan áttételes üzenetet, amivel a nézőnek maga kell, hogy megküzdjön. Nagyon örülök ennek, hogy ezt a képet megkaphattuk, és azt mondom Tímeának, hogy hajrá, tovább, én várnám a többi munkát is. Tudom, hogy nem egy egyszerű dolog a hétköznapokból kiszakítani időt, viszont, ha másért nem is, nekünk okulásra fontosak ezek a képi megfogalmazások! (hegyi)
értékelés: