Elnézést István, olvastam a hozzászólásodat, ami fontos nekem mindig. Kedvemre van, ahogy beszélsz a képekről, éppúgy, ahogy Zsolt értékeléseit is nagyon szeretem olvasni. Köszönöm.
Ez a kép is tisztára olyan, mintha egy baleset előtti pillanatot rekonstruálna, a néző kukkol, nem mer kiállni az utca közepére, csak egy oszlop mögül figyeli, mi a fene fog történni azzal a kézikocsival. Az utca üres, át lehet hajtani, nekifeszülni, hó-rukk, csak hát biztos hogy elég figyelmes volt a hordár, nem fog egy vad motoros berobogni a képbe, nem lesz ebből baj? Erős a hangulat ettől a szerkesztéstől, nem csak egy pillanatot rögzít, de egy élethelyzetet is definiál, a kis falusi vagy kisvárosi helyszínt, ahol a turista csak megfigyelő lehet, ismeretlen minden, nem színdarabszerűen előadott látványosság, egy mindennapi helyzet, ami ismerős, de mégis idegen. (hegyi)
Elnézést István, olvastam a hozzászólásodat, ami fontos nekem mindig. Kedvemre van, ahogy beszélsz a képekről, éppúgy, ahogy Zsolt értékeléseit is nagyon szeretem olvasni. Köszönöm.
A lecke választása nem evidens nekem, holott úgy gondolom hogy értem, hogy a jobb félen lévő statikus tömbviszonylat és a kézikocsis, utcaképes dinamizmus különbség között jelenik meg - mintegy a megkövült tradíciótól a napi élet felé presszionált mozgás, de értem azt is, hogy bármely leckében hasonlóan járhatnék. Tetszik ez a külsőre és belsőre egyaránt figyelés!
A Látszótér Alapítványt
banki átutalással
MagNet Bank
16200120-18524112
vagy PayPalon keresztül
Nem került, vagy nem itt került szóba, hogy a közzétévő alkotó és (mondjuk így) a befogadó néző ugyanarról az alkotásról is mondjuk egészen mást gondoljon, vagy másként közelítsen hozzá, mást szólítson meg, ébresszen fel benne. Ennek szóvátételét (pontosabban kifejezését) én egy közbenső állapotnak gondolom, amely alatti állapot ugyanúgy a csend ahogy a feletti állapot is maga a csend (de persze a két csend között hatalmas különség van). Mégis, azt hiszem, ez a közbenső állapot a maga minden kiszolgáltatottságával egy élet metafora, és így az alkotónak is az egyik legfontosabb közeg. Nem azért, mert meghatározottság van benne valakitől vagy valamiről, hanem csak mert VAN :) Valahogy így érzem, látom, ezt tapasztaltam eddig :)) Örülök Tímea :) és én is köszönöm!