4. Fény és árnyék

Megszentelt hely

Megszentelt hely

Győző, egyszerű dolgot mondok, próbáld ki te is, tedd meg, hogy a monitorod elé tartod az ökölbe szorított kezed és letakarod vele a képed alját, kb a közepéig. Figyeld meg, hogy egyből a keresztre kezdesz el fókuszálni, de amint elveszed a kezed, elviszed a tekinteted is, vissza a falra, ahol világosabb. Nos, erre is való az utómunka, hogy a tónusokat az ember helyretegye, mert az egy dolog, hogy mondjuk ebben a templomban a tervező nem épp optimális helyre tette a lámpát, de ez korrigálható. Aztán a másik, hogy mivel nem középen álltál, így a felfelé fordított kamerád a kép tetejénél már egészen kezd kitekeredett, kifordult síkot adni. Vagyis a technika elviszi a néző figyelmét arról, amit mutatni szerettél volna. (hegyi)
értékelés:

Yin és yang

Yin és yang

Félig nyitott kapu. Vagy esetleg félig be van csukva?

Kiváló leckemegoldás, kitűnő ötlet és meglátás, a kivitelezésnél annyit lehetne finomítani még, hogy a sötétben lévő kapu is kapjon annyi tónust, hogy megmaradjanak a részletek. De jó ötlet és megvan a leckemegoldás is. Az utómunkán meg gyakorlattal finomíthatunk. (hegyi)
értékelés:    

Lámpák

Lámpák

Azt nem tudom ebből a képből most eldönteni, hogy valami lámpaboltban vagyunk vagy valamilyen romkocsmában, ahol a tulaj érdekesen válogatta össze a lámpákat. Minden esetre, jó az a meglátás, amit itt Eszter észrevett, izgalmas ez a ritmus is. Én kevésbé vettem volna szűkre azért, mert ha ennyire szűkre veszem, akkor az egymáshoz való viszonyok válnak egyre inkább fontossá, viszont ahhoz túl nagyok a terek a lámpák között. Ezeken a tereken, ahol átlátunk a formák között egyéb olyan dolgokat láthatunk, amik nem szervesen csatlakoznak ehhez a ritmushoz. Emiatt talán szerencsésebb lett volna kicsit tágabbra venni, és akkor belekomponálni a környezetből is azt, ami lényeges. De az ötlet rendben van, a három csillag megvan a leckére. (hegyi)
értékelés:

Fekete kikelet

Fekete kikelet

Egy szép konstrukciót kapunk, a Fény és árnyék leckére én ezt nem tartom annyira evidensnek, de maga a konstrukció jó. Felhívnám a figyelmet a vonalakra, amik a drótokból létrejönnek, az oszlop is érdekes, amit mutat, tehát ezzel a részével nincsen problémám. Ami nekem kicsit kérdéses, az, hogy a tömegelhelyezés hogyan valósul meg. A kép alsó részénél van egy nagy fekete flekk. Ez vagy lehetne még nagyobb, és akkor olyan lenne, mint egy nagy fekete tömegnek a tetején egy keresztforma, egy mementó áll ez a villanyoszlop, vagy pedig legalább egy ujjnyit vágni lehetne ebből, hogy tényleg csak egy vékony bázist adjon ennek az egésznek, amire fölállítjuk ezt a kompozíciót. Most valahol a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés:

Fénybontás

Fénybontás

István, ez egy kitűnő megfigyelés. Meg is ér három csillagot, de azt kérem, hogy ezt valahogy tedd bele a hátizsákodba (más is beteheti), hogy ezzel a technikával igen szépen lehet raszterezni és feldobni egy hátteret, portrénál például, szóval ha már megvan a megfigyelés, akkor ezt érdemes lenne valami olyan kép esetében is használni, ami tartalmában többet adhat. Egyszerűen napsütésben a megfelelő szögből és sebességgel fényképezett vízpermet amit látunk, egyetlen, ami elviszi a figyelmet, a két zöld oszlop. Szóval István azt kellene, hogy ezeket a megfigyeléseket valahogy rögzítsd és később használd fel, mert tulajdonképpen a fotózás felfogható ilyen tanulmány legózásnak is, hogy az egyes ilyen részmegfigyeléseket aztán összerakjuk fejben és adott képnél kamatoztatjuk. (hegyi)
értékelés:

árnyék

árnyék

Ilyen szürkének, ilyen árnyéknak érzem magam.

Mariann, ez egy jó kép lenne, ha eldöntötted volna, hogy most akkor feszültséget akarsz beletenni a függőleges döntésével, vagy lírát és nyugalmat azzal, hogy ezt a finom árnyékjátékot megmutatod. Azáltal, hogy átlós lett az elrendezés, ennek a döntésnek lett kiemelt szerepe, de benne hagytad a bizonytalanságot a képben. Néha a legegyszerűbb formajátékok lehetnek a legerősebb üzenetek, merni kell ezeket átélni és ábrázolni, viszont akármennyire is hatás alá kerülünk egy-egy szituációban, a bennünk lévő fotósnak mindig kontrollálnia kell tudni az érzelmeinket azáltal, hogy formailag úgymond rendet tartunk. Azt kérem, hogy ezt a képet akár itt, akár máshol rendezd meg és ismételd meg, hogy ez a fajta képalkotói tudatosság erősödhessen. Az érzelmek a legfontosabbak minden önkifejezési formánál, de óvatosnak kell abban lenni, hogy az érzelmesség ne váltson át érzelgősségbe. Ismétlés. (hegyi)

Forgatás

Forgatás

Nem tudom mit vettek fel, akár az is lehet, hogy a batátokköztöt, vagy mittudomén.

A leckére tökéletes megoldás, hiszen az árnyékokkal Gábor itt külön történetet ír, vagyis úgy segít rá az eredeti nem túl érdekes csoportosulásra, hogy abból egyértelmű sztoriként emelkedik ki, hogy ki kivel van, melyik csoport mit csinál, és ez mindenképpen izgalmas, mert olyan werkfotó, ami nem a tényszerűsége, hanem a filmes helyzet megismerése miatt fontos. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

éjfél

éjfél

Itt főleg csak árnyék van, dehát végülis éjfél...

Gime, az ötletet értem, itt is a tónusokkal van bajom, hiszen ha állványra kerül a gép és úgy exponálsz, akkor lehet olyan hosszú időt választani, ami többet enged a térből, de nem csak a tér a kérdés, hogy hagyod-e hogy felderengjen valamennyi belőle, hanem az is, hogy a redőnyön átszűrődő holdvilág, vagy utcalámpa fénye most nem tud azzal az erővel megjelenni, ami egyértelművé és visszautasíthatatlanná tenné azt a látványt, aminek útján elindultál. Visszautalok a tónusrendre, azaz amit néhány elemzésnél elmondtam már, hogy azzal, hogy ragaszkodsz ehhez a darkos világhoz, hogy mindenre ráhúzod, tulajdonképpen amellett, hogy modoros vagy, az mellett elveszted a mozgástered is, és magad kényszeríted be magadat valamibe, ami csonkolás, ami tulajdonképpen elvesz belőled és nem ad hozzád. Gondold át, hogy mi a célod ezzel a leszűkített, bekeményített tónussal. Így most a kép bal oldala értelmezhetetlen és felesleges, a redőnyön túli fekete tömeg nem kell, de a kérdés az, hogy elég-e a hangulat és forma ábrázolásához az a néhány csík, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

fénykör

fénykör

Gime, bevallom, nem tudok mit kezdeni a csapongásaiddal. Hol jön egy 100%-os jó kép, ami plakát is lehetne és működik, hol meg valami műalternatív cucc, aminek se füle se farka, nem is értem, minek fotóztad le. Valószínű, hogy az az akadálya, hogy előre tudjunk lépni és ezek a hibaistának is nehezen mondató zsákutcák kiszűrődjenek általad és irányt kapjon a fotózásod, hogy javarészt nem kommunikálsz és nem reagálsz, hanem mégy a magad feje után, és mintha egy faliújság lenne a Látszótér, olykor-olykor feltolsz valamit. Tudod, hogy sokszor kitartottam melletted, hogy de igenis Gimesi tudja, Gimesiben benne van, csak az a fránya korán jött kiállítás, az az oka, hogy szétesett a kép, de kezdem azt hinni, hogy nem veszed te ezt a dolgot komolyan és lehet, hogy a képcsinálás mint esemény fontosabb neked, mint az, hogy létrejöjjön egy Gimesi alkotói folyamat. Nem tudom, de amikor ilyen képet látok tőled, amikor dacosan tolod a szétutómunkázott cuccokat, és amikor mindezt úgy csinálod, hogy abból az jön le nekem, hogy nem nagyon érdekel, ki mit mond vagy gondol veled kapcsolatban, szóval amikor a Gime-féle nyakasságot tapasztalom, akkor elgondolkodom azon, hogy valóban mi is a helyzet, mert jóllehet csak annyiról van szó, hogy még nem veszed a fotózást komolyan mert még nem találtad meg azt a mestert magadnak, aki ezt a műművészkedős dolgot kikapálja belőled és rádöbbentsen, hogy vissza kell menned a kályhához és megkeresni magadban azt a szakmai alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy fejlődhess. Jó lenne, ha reagálnál, hogy egyáltalán érdekel-e az, amit dumálok, hogy fárasszam-e magam vele, vagy fogadjam el, hogy Gime néha feltűnik, dob valamit valamelyik leckére, aztán ahogy jött, megy is tovább, állandó rohanásban, úgy csinálva, mintha volna célja ennek a futkorászásnak. Bocs, hogy ennyire személyesre vettem ezt most, de egyszer jó lenne ezt a dolgot őszintén átbeszélni, hogy neked is és nekem is világos legyen a helyzet. Ez meg itt... hát Gime, ez semmi. (hegyi)

Játék (javítás)

Játék (javítás)

István, köszönöm, örülök neki, hogy ezt sikerült megcsinálni. Köszönöm, hogy odafigyeltél arra, amit mondtam, szépek a fények, szép az árnyék, jól meg van ez világítva, rendben van. A jövőre nézvést mondok annyit, hogy a vörösekkel digitális technikában meggyűlik az ember baja, mert az érzékelők pont a vörös tartományban a részletgazdagságot megölik, úgyhogy erre tessék majd figyelni, ez egy jó tanács, hogy a vörösek elég furcsán tudnak létrejönni, CCD-t próbáló feladat a vörösekkel mit kezdeni. Ha van olyan köztünk, aki ezt technikailag pontosan el tudja mondani, szívesen venném, hogy mi az oka annak, hogy a vörösekkel a digitális ennyire nem tud mit kezdeni, hogy ennyire árnyalatszegény lesz a vörös tartomány. Itt is csúszunk bele ebbe. Ez nem István hibája, csak engem érdekelne a technikai háttere. Maga az ötlet rendben van, köszönöm. Most ezt a pipát tegyük félre, mert ezt megcsináltad, ebből ennél sokkal többet már nem lehet kihozni. (hegyi)
értékelés:

világítótest

világítótest

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

színház

színház

Jó, ahogy ettől a függöny fátyol "effekttől" a történet elveszti a konkrétságát, kap egy szakrális irányt, és így engedi a nézőnek, hogy úgy élje át saját élményeit a kép által, hogy közben trükkösen ettől a függöny dologtól azért maga az irány elég jól behatárolható marad. Egyetlen dolog, hogy a fenti részből azokat a csíkokat lehet hogy levágnám, mert így most az egy csipetnyivel több a jóból, az ha mérleg serpenyőjeként tekintem a tömegeket és hatásokat, akkor a realitás serpenyőjébe dob többet. Igen, ha levágjuk, akkor elfordul a kép a nem teljesen középen álló kamera okán kialakuló perspektíva torzulása miatt, de ez meg 1-2 fokos elforgatással helyrehozható. Tetszik, a lecke is megoldott ezzel a fátyol helyzettel. (hegyi)
értékelés:    

Könyvek

Könyvek

Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:

Vénusz születése

Vénusz születése

Kétségeim vannak, hogy jó leckébe küldöm-e be, egyáltalán leckébe kellene-e küldenem ezt a fotót, mert nem fogalmazódott meg bennem a lecke, csak a gondolat.

A világítás az, ami engem picit mellbe vág, mert egyrészt elvesznek a finomságok, másrészt ahol vannak, ott nagyon élesek a vetett árnyékok. A kávéscsészét valami másra kéne cserélni. Kérnék ismétlést, játsszunk még ezzel. (hegyi)

A kis herceg

A kis herceg

Három réteget kapunk, egyforma súllyal, ezért a nézőnek kéne döntenie, hogy őt mi érdekli ebből, de az nem jó, ha a nézőre bízzuk a dolgokat. Egyik a lemez és a rajta lévő árnyékok, a másik a függöny, a harmadik az ablak. Ez három sáv. Ha picit bamba vagyok, akkor nézem a középsőt, ami a legkevésbé érdekes, mert az van középen. Tehát ha a néző nem tud dönteni a kép alapján, akkor valószínű az alkotó se tudott dönteni, neki mi a fontos, miért készítette a képet, vagyis a megoldás az, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, akkor az magától megoldja a formát és alig kell csiszolni majd rajta a készítésnél. Fény és árnyék, ez a lecke, de nem tudom, hogy mindehhez most hogyan kapcsolódik Illyés Kinga, a Kisherceg, a függöny, az ablak, az árnyék, vagyis fel van dobva a vászonra sok minden, és kép lett belőle, csak nem tudni, mire megy ki a fuvar. (hegyi)