4. Fény és árnyék

Padlás szállás

A képen a kettőzést az eredeti deszka fal elé felszerelt üveg okozta, szerintem remek ötlete volt a panzió vezetőnek. És még nekem is jól jött.

Talán egy kis perspektíva korrekció ráférne a képre, de azt kell mondjam, hogy nagyon hangulatos kép lett, ez az üveg dolog egész meglepő, persze logikus, de nem gondoltam, hogy ilyen van ezeknek a faragásoknak a túloldalán. Köszönet érte, hogy begyűjtötted ezt a képet. (hegyi)
értékelés:

szt. péter bazilika

Viki, ez nekem hibátlan kép, az utóbbi idők legerősebb képe tőled, sőt, globálisan is nagyon erős és finom. Könnyed, nem csinált, nem kitalált póz, nem valaminek a kényszeres követése, hanem egy pillanat rögzítése úgy, hogy az örökkévaló lehessen. Gratulálok! A lányon a fény és annak ellenpontja a falon kiváló és jó, hogy a többi figura csak árnyalakként van jelen, de jelen van, mert így lesz a kontraszt gondolatában is erős. (hegyi)
értékelés:

redőnylyukon keresztül.

Minden szuper és érthető, de nem értek egyet a képkivágással, azzal, hogy nagyon szépen kidekázva van a feketével keretezve a lyuk, mert hát ha ez redőny, akkor kell ott még lenni ilyeneknek. Jó lenne még adni formailag is a lyukakból, meg azért, hogy a nézőben egyértelmű legyen hogy mi a helyzet, és ne kelljen magyarázni, és bízni benne, hogy elhiszi. A fa képe gyönyörű, egészen finom, mint egy száz éves fénykép, csak miért épp ilyen és ekkora a keretezése? (hegyi)
értékelés:

Hid

Jó ez a ritmus, ahogy a híd alatti híd megjelenik, szürreális helyzet és valóban benne van nem csak az építészet humora, de a múlt és jelen párhuzama is, ahogy a kicsi és régi viszonyul a nagy behemóthoz. Jó meglátás, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

egyre laposabb szögben éri a reggelinapfény az ablakunkat

Mondhatni viszket a tenyerem, hogy Feri visszakapja, amit az én hasonló tónusban elkövetett képemnél kaptam tőle, de be kell valljam, hogy nekem ezzel a tónussal nincs semmi bajom. Mondjuk jobb alul nem tudom, mi az a dolog, talán valami kihalófélben lévő virág, de végülis ez is elmegy, bár nekem a szemem mindig húzza oda le. Szóval persze lehetne finomítgatni, de azt gondolom, hogy kivétel erősítő, hogy ha a hangulat ilyen erővel van jelen, akkor szükséges-e ezt pakolászással és rendezgetéssel javítgatni, vagy akkor elvész vajon az a varázslat, ami pillanatokig van jelen csak? Ki-ki maga döntse el, én elfogadom ezt a verziót. (hegyi) értékelés:

CIPŐT A CUKRÁSZDÁBÓL!

Flórián-tér, 2011.10.03.

Régi, blőd reklámszöveg volt a cipőt a cipőboltból, a hiánygazdaság vicce, hiszen egyrészt honnan máshonnan, másrészt mintha olyan nagy választék lett volna... de mégis, volt ebben valami báj, ahogy a szocialista ipar termékeit elkezdték reklámozni. Pir.burg. pár.káp. Persze ez csak a verbális felütése a képnek, merthogy ez a kép másról, többről és mélyebben mesél annál, mint egy sima szóvicc. Sándor kiváló megfigyelője annak, ahogy a fények játszanak a képen, és akár a pillanat, akár a tudatos tervezés volt a fő irány, azt kell mondjam, hogy az eredmény magáért beszél. Ezek azok a képek, amiket jóllehet sokan meglátunk, de alig néhány olyan ember van, aki adott pillanatot úgy formálja képpé, ahogy Sándor teszi, határozottan, lendületesen, sallangmentesen. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:

Vázák

Csendélet fénnyel és árnyékkal… Őszintén Én, az ilyen képekbe nem nagyon szoktam belelátni. Nekem csendélet, játékos egyvelege az árnyékok adta tér és a fény által sejtetett elemeknek. Lehet ez általában fordítva szokott lenni, a fény adja a teret és az árnyék határol, de valahogy ez nekem most fordítva képződik le. A füstös áttünés, a vázák halovány ragyogása valahogy misztikum (árnyék) és valóság (fény) között tart. Nem erőszakos, stagnál, lebeg, de valami megbújik benne, mélyen. Az ablak és a tükröződő valóság, tudatja velem, hogy ez egy illúzió és törékeny, mint egy váza. Nekem kifejezettem tetszik a fény és árnyék ilyen értelmezése, sokkal mélyebb értelmű, mint egy „matematikai” absztrakt kerítéslécekkel! Részemről 3 csillag. (Szentgyörgyi János)
értékelés:

VERKFOTÓ 3

Budapest, 2012.07.19.

Tulajdonképpen ez egy szociofotó, függetlenül attól, hogy Sándort a nyúlánk árnyékok csigázták fel, de azért ebben erősen benne van a teljes hetvenes évek, a panel, a kőkosár, a kisbolt helyi festése, és ami a legfontosabb, benne van Sándor tesztelőszéke is. Amint látom, a teszt sikerült, a hölgy nézni sem mer, a fiatalember viszont félve látomást lát, hogy akkor most hogy is van ez, ki kivel, és miért, és akkor most végül merre - csoda, ha nem esik majd el a kővirágkosárban. Ilyen az életünk, másodvirágzásukon is túl vannak a lakótelepek és bevallom, a mostani csendeskés beletörődős hangulatuk a hozzám legközelebb álló, mert most lehet a legtöbb finom történetre rátalálni. Ez is ilyen, ez a kép. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

WERKFOTÓ 1-2

Budapest, 2012.05.18.

Tudom én, értem én, de ha lehetek szubjektív, akkor én most azt mondanám, hogy az első képet kérem, a második nekem nem áll össze a fejemben, bár persze lehet mondani, hogy werkfotó, én meg azt mondom, hogy az első nagyon jó térjáték, és mindaz a könnyedség, ami Sándor sajátja ezzel az aranyló színvilággal, ezzel a kicsit fáradó arannyal a perzselő napot, a tikkasztó meleget is eszembe juttatja, a munka utáni pihenés gondolatát, amikor már mint egy levezető gyakorlatként készül még egy kép csak úgy, az ízéért, és megvan, meglesz ez is, hiszen nézzük meg, mennyire jó a szabályos formavilág felbontása, mennyire izgalmas az, ahogy a szélre komponált figurális tömeg helyrebillenti az egész négyzetes rendet. Köszönet érte, nekem most az első kép éri meg a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Fekete fény

Az az érdekes ebben, Tamás, és attól lesz izgalmas ez a kép, hogy olyan, mintha valamilyen sci-fi novellának lenne ez az illusztrációja attól, hogy inverzbe fordítasz dolgokat, attól, hogy a tónussal játszol. Nem szoktam szeretni a photoshopos manipulációkat, de ez a kép abszolút működik. Nagyon jó, ahogy ez az egész ezzel a furcsa színvilággal létrejön, illusztrációnak tökéletes. Fény és árnyék leckébe is el tudom fogadni, bár az Illusztráció leckébe ez erősebb lenne nekem. (hegyi)
értékelés:

Árnyék és fény

Megleptetek egy kicsit, olvastam a kommentárokat, ezek szerint hosszú időbe telt míg leesett valakinek, hogy ez egy negatív fotó, egy színes negatívot látunk tulajdonképpen. Ez nem baj, csak csodálom, hogy ez nem volt egyértelmű. Ami a képet illeti, a megfigyelés jó, és ha visszaforgatjuk, márpedig én megtettem, hogy visszaforgattam pozitívba, egyértelmű, hogy ez a kép úgy nem egy nagy durranás, ez ettől a moszatzöld színtől és ettől a tónusváltástól válik izgalmassá. Nagyon tetszik ez a ritmus, ez a dinamikus robbanás, ami itt létrejött. Itt minden egyes vonalnak szerepe van, és nagyon jó a megfejtés, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:

Úgy látszik, hogy a képcímadásban nem nagyon fejlődünk, erre is kellene valami figyelmet fordítanod, András, mert én ezt is fontosnak tartom, ha lesz egy harmadik kiállításod, akkor oda már olyan képek kerüljenek, amiknek a címeivel is lehet valamit kezdeni. Ami a kompozíciót illeti, most a képnek a jobb oldalán körülbelül egy téglányi van, ami nekem már nem tartozik a képhez. Jó ez az egész, ahogy ez a kőfal és ez a fa lambériaszerű valami szétnyílik, ettől van az egésznek egy nagyon furcsa ritmusa, és ez egy jó megfigyelés. Ha feszesebb lenne a kép, akkor egy jó ritmus tudna létrejönni a lámpa árnyékával meg azzal a fekete tömeggel, ami a kép bal alsó sarkában van. Ezt a csövet bele lehetne a képbe úgy komponálni, hogy ez ritmusban jó legyen. Most ez nem történik meg. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Nagyon érdekes ez az egész, mert olyan hatása van annak az árnyéknak, annak a sziluettes portrénak, mintha valamilyen filmhiba, karcolás vagy bemozdulás lenne ott. Nagyon furcsa, az embernek ezt kell fejtegetnie önmagában. Maga a ritmus jó, egyetlen dolgot hozzáteszek: nekem most a kép aljából hiányzik. Ahhoz, hogy ez ritmusban, tömegében helyére kerüljön, most ez alul nekem szűk, még akkor is, ha ott a feketeséget kapnánk. A semminek, az ürességnek is van téralkotó, térmeghatározó szerepe. Az ötlet tetszik, egyébként ez egy három csillagos kép, függetlenül attól, hogy a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Niké

A győzelem még nincs a markában, de a mozdulat már nagyon ott van, készül nyerni, győzni, nemsokára befut a célba. Nem csak az a mitológiai alak jut eszembe a képről, akire a cím is utal, hanem azok a rövidtávfutók mozdulata is, akik a cél előtt előrefeszítik felsőtestüket, hogy azzal a pár századmásodperccel ők legyenek a győztesek. Tehát nekem a mozdulat jó, bár, mondom, nem feltétlenül Niké jut eszembe róla, mint inkább a cél előtti mozdulat. A háttér és a fény-árnyék játék kissé kuszának tűnik nekem, és olyan, mintha a hölgy alak a növényi árnyakkal versenyezne, mintha fölöttük szeretne győzelmet aratni. Itt sem érzem még a teljes győzelmet, hisz a szemem folyamatosan körbe jár a növényi árnyak, a női alak és a cserépedény között. Ami a Fény és árnyék leckét illeti, szerintem jó megoldás, bár egyszerre látunk a képen fényt, árnyékot, ellenfényben lévő alakot, ettől nekem kissé talán zsúfolt az egész. Két csillagot adományozok. (Bartos Ágnes)
értékelés:

Árnyékvirág

Jó ez a megfigyelés, jó ez a kék és ez a fáradt vöröses szín. Mint ritmus, nekem ez tetszik, jók ezek az áttűnések, amik párhuzamba állíthatók a terítőn létrejövő virágmintákkal, valószínű, hogy az valami függöny lehet, ami hasonló mintát hordoz, mint ez a terítő, de jól ritmizál ezzel a felülettel. Kicsit szűknek érzem lefelé a képet, miközben gyönyörű ez a kék forma és ezek a növényi szárak, de a kék formát én hagytam volna jobban kifutni a lenti részben. (hegyi)
értékelés: