4. Fény és árnyék

Játék (javítás)

Játék (javítás)

István, köszönöm, örülök neki, hogy ezt sikerült megcsinálni. Köszönöm, hogy odafigyeltél arra, amit mondtam, szépek a fények, szép az árnyék, jól meg van ez világítva, rendben van. A jövőre nézvést mondok annyit, hogy a vörösekkel digitális technikában meggyűlik az ember baja, mert az érzékelők pont a vörös tartományban a részletgazdagságot megölik, úgyhogy erre tessék majd figyelni, ez egy jó tanács, hogy a vörösek elég furcsán tudnak létrejönni, CCD-t próbáló feladat a vörösekkel mit kezdeni. Ha van olyan köztünk, aki ezt technikailag pontosan el tudja mondani, szívesen venném, hogy mi az oka annak, hogy a vörösekkel a digitális ennyire nem tud mit kezdeni, hogy ennyire árnyalatszegény lesz a vörös tartomány. Itt is csúszunk bele ebbe. Ez nem István hibája, csak engem érdekelne a technikai háttere. Maga az ötlet rendben van, köszönöm. Most ezt a pipát tegyük félre, mert ezt megcsináltad, ebből ennél sokkal többet már nem lehet kihozni. (hegyi)
értékelés:

világítótest

világítótest

Gime, az ötlet jó, még azt is mondhatnám, sikerült egy erotikus lámpát lefotóznod, és a leckét is teljesíti, de két dolgot nem értek. Az egyik, hogy miért kell ehhez ekkora tér üresen körben? Miért nem feszítheti ki a kompozíciót, a teret maga a fény sugarassága? A másik kérdés, ami nem világos, hogy mik azok a vízszinteshez közeli vonalak? Valami szerelék, vagy valami árnyékot vet, nem tudom, de az bontja a formát. Ettől még a kép jó, csak bizonytalanság érzetem van ezek miatt, legfőképp, hogy mi az indoka ennek a kimozdításnak a középpontból, és mihez kell ekkora tér, főleg alul és jobbra, mert ettől olyan távolinak tűnik a dolog, ami épp azt a finomságot gyengíti, ami egyébként ereje lenne ennek a képnek. (hegyi)
értékelés:

színház

színház

Jó, ahogy ettől a függöny fátyol "effekttől" a történet elveszti a konkrétságát, kap egy szakrális irányt, és így engedi a nézőnek, hogy úgy élje át saját élményeit a kép által, hogy közben trükkösen ettől a függöny dologtól azért maga az irány elég jól behatárolható marad. Egyetlen dolog, hogy a fenti részből azokat a csíkokat lehet hogy levágnám, mert így most az egy csipetnyivel több a jóból, az ha mérleg serpenyőjeként tekintem a tömegeket és hatásokat, akkor a realitás serpenyőjébe dob többet. Igen, ha levágjuk, akkor elfordul a kép a nem teljesen középen álló kamera okán kialakuló perspektíva torzulása miatt, de ez meg 1-2 fokos elforgatással helyrehozható. Tetszik, a lecke is megoldott ezzel a fátyol helyzettel. (hegyi)
értékelés:    

Könyvek

Könyvek

Látod Ágnes, itt találtál valamit, ezzel a tükröződéssel a vitrinen, ami transzponálja azokat a ritmusokat, amiket a könyvek hoznak létre, az egészben van valami rajzszerű, valami régi metszet érzet, egy futam a zongorán, ahogy egy elhagyott lakásban végighúzzuk az ujjunkat a porosodó polcokon. Az első 4 könyvet balról vágnánk, akkor feszesebb lenne ez az egész és jobban hangsúlyt kaphatna az üvegfelület. Ha a saját függönyös képeiddel összehasonlítom ezt, itt sokkal finomabb eszközöket használsz, nincs hiányérzetem, hogy magyarázat nélkül maradna bármi. (hegyi)
értékelés:

Vénusz születése

Vénusz születése

Kétségeim vannak, hogy jó leckébe küldöm-e be, egyáltalán leckébe kellene-e küldenem ezt a fotót, mert nem fogalmazódott meg bennem a lecke, csak a gondolat.

A világítás az, ami engem picit mellbe vág, mert egyrészt elvesznek a finomságok, másrészt ahol vannak, ott nagyon élesek a vetett árnyékok. A kávéscsészét valami másra kéne cserélni. Kérnék ismétlést, játsszunk még ezzel. (hegyi)

A kis herceg

A kis herceg

Három réteget kapunk, egyforma súllyal, ezért a nézőnek kéne döntenie, hogy őt mi érdekli ebből, de az nem jó, ha a nézőre bízzuk a dolgokat. Egyik a lemez és a rajta lévő árnyékok, a másik a függöny, a harmadik az ablak. Ez három sáv. Ha picit bamba vagyok, akkor nézem a középsőt, ami a legkevésbé érdekes, mert az van középen. Tehát ha a néző nem tud dönteni a kép alapján, akkor valószínű az alkotó se tudott dönteni, neki mi a fontos, miért készítette a képet, vagyis a megoldás az, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, akkor az magától megoldja a formát és alig kell csiszolni majd rajta a készítésnél. Fény és árnyék, ez a lecke, de nem tudom, hogy mindehhez most hogyan kapcsolódik Illyés Kinga, a Kisherceg, a függöny, az ablak, az árnyék, vagyis fel van dobva a vászonra sok minden, és kép lett belőle, csak nem tudni, mire megy ki a fuvar. (hegyi)

Játék Játék Játék

Játék
Játék
Játék

Bár a legfelső elmenne egy képként is, csatolok hozzá két más fajtát, mert nekem azok is tetszenek.

Kaptunk ebből a pipából már régebben, nagyon örülök annak, hogy ezt István újra elővette. Az új géppel lényeges a minőség különbség, ég és föld a két munka, összehasonlíthatatlanul izgalmasabb és jobb megoldást kaptunk most. Itt kapunk három képet, azt mondja István a leiratnál, hogy a legfelső az, ami neki a liebling, de nekem pedig a második. A legfelső képnél az a probléma, hogy annyira szélre van téve maga a fő figura, hogy túl feszes lesz a kompozíció a képnek azon a részén, ahol maga ez a kis pipa van. Izgalmas, és jó az az árnyékjáték, ami létrejön, ez egy jó megfigyelés, nagyon jót tett ennek a tárgynak az, hogy létrejött ez a játék, de ha ezt a megfejtést akarom nézni, akkor legalább egy-másfél ujjnyi kellene hozzá a kép jobb oldalán és alján, ahhoz, hogy ez utána tömegében indokoltan, jó levegővel meg tudjon állni a lábán. Ezért mondom, hogy tömegelhelyezésében inkább a második kép, ott is létrejön egy érdekes játék, mint közlés az tényszerűbb, de tömegében jobb elhelyezés. A harmadik képről túl sokat nem kívánok mondani, azt nem tartom jó megoldásnak, az egy kísérletnek jó a világítással, de megoldásnak nem jó. István, érdemes lenne ezzel még foglalkozni, mivel neked az első a kedvenced, akkor csináld meg azt újból, nem kell már három kép, próbáld meg az elsőt úgy, hogy nagyobb teret hagysz ennek a figurának, legalább egy ujjnyi alul, egy ujjnyi elől, és akkor nézzük meg, hogy az mit mutat. Kísérletezz még ezzel, érdemes. (hegyi)

Fényjáték

Fényjáték

Fény és árnyék leckének ez nagyon darabos, nem is jó oda, viszont ami felkeltette az érdeklődésem, itt is az arc, a gesztus, tessék megfigyelni azt a koncentrációt, ami megjelenik István gesztusában. Ez fontos, ezért egy csillag jár, mint leckemegoldás, nagyon csiszolatlan ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Ragyogás

Ragyogás

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés:

Kémények

Kémények

Olyan ez, mint egy hajó, jó árnyékjáték, és az tetszik benne igazán, hogy nem csak a lemenő nap és a sziluett az, ami felfedezhető, hanem azért maradtak részletek az árnyékos oldalon lévő tárgyakban is. Jó ritmus, és érdekes az ipari környezet ilyetén ábrázolása, mert épp az ellentét az, ami a fénytani helyzetre még rátesz egy lapáttal, ezért is emlékezetes a kép. Ezek azért is fontos megfigyelések, mert a kép mindig a fénnyel dolgozik, és ezek a fénytani tanulmányok például egy csendéletnél is jól jönnek a későbbiekben. (hegyi)
értékelés:

Lámpa

Lámpa

Tetszik az a színvilág és forma, amit Eszter mutat, amivel nehezebben barátkozom meg, az az alsó gépállás, nem igazán értem, miért volt rá szükség. Elképzeléseim vannak - buliban vagyunk és nehezen állunk fel, mert beszorítottak a sarokba, vagy alul valami randaság van, amit nem akarunk mutatni, szóval sok minden lehet, de igazából emiatt most a bal felső része a képnek furán alakul. A történet így is érthető, de az a helyzet, hogy a belső világ és a külső fal között most olyan nagy a kontraszt, amit nehezen tud az ember átfogni, értelmezni, hogy miért is alakul így. El tudnám képzelni egy tágabb kivágásban persze, de akkor kellene a környezetből több. Szóval ha nem nagy a kérés és megoldható, jó lenne még ezzel foglalkozni, megérné. (hegyi)

Formák (tanulmány)

Formák (tanulmány)

Jó leckemegoldás, de a tömegek és azok aránya most túlhangsúlyozza a középső oszloprészt, miközben a két szélen induló ív rendkívül jó tónus szélsőértéket ad, és ezt mindenképpen erősebben benne kellett volna hagyni a képben. Aztán, hát igen, a függőlegesek se nagyon barátai ennek a kompozíciónak, azzal együtt, hogy tudom, hogy nem csak a függőlegesekkel, hanem a perspektívával is kell kezdeni valamit, épp ez az, ami miatt igényelné a kép azt a 2-3 fokos forgatást. (hegyi)
értékelés:

Fény és árnyék

Fény és árnyék

"A szabad művészetben az alkotó maga is szabad művész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar. Tudja, mit akar: a szubsztanciális tartalomban számára semmi nem lehet homályos és zavaros; nem kell küzdenie az abszolút tartalomért; művészete nem erjedésben lévő valami, amiben majd csak ezután derül ki, mi az értelme. A szabad művész alakító, a szimbolikus művész beleképzelő. A tartalom a szabad rendelkezésére áll; nem kell kinlódva küzdenie érte. A szimbólikus művészet alkotója átfut minden formán, megpróbálkozik mindegyikkel; nem tudja korlátozni magát. A szabad művész viszont eltökélt; technikája kiérlelt." /G.W.F Hegel/

Hegellel nem tudok és nem is akarok vitatkozni, a szabadság nagyon fontos kérdés. A vizuális kifejezésmódoknál a szabadságnál csak egy fontosabb kérdés akad, és ki-ki maga találja meg a maga válaszát, azt, hogy miben meddig megy el, tehát ez a kérdés az, hogy adott kontextusban értelmezhető, érzékelhető és egyedi-e az, amit létrehozunk. Malevich üres négyzetei épp ezt az értelmezési síkot feszegetik, hogy vajon a mű önmaga, vagy a mű és környezete együtt hat a nézőre? Aztán a másik kérdés az akcióművészet területéről jön, amikor is a csimpánz kezébe ecsetet adnak, és ilyenkor vajon ami létrejön, értelmezhető-e művészi szinten, azaz hol bukik le a csimpánz, és én azt mondom, hogy a szándéknál. Ha nincs szándék, akkor hiába áll a véletlen segedelmével össze a kompozíció, de az ok és okozat nem szül új rendet. Magyarán: ha akarom hús, ha akarom hal, szép a narancsvörös négyzet, a nyuszifület mutató kéz is rendben van, bennem mégsem áll ez össze érvényes alkotássá azért, mert nem érzem, hogy így és csak így lehetett ezt megcsinálni, azaz a gesztus erős, de a forma önmagában nem igazolja azt, hogy maradandó, egyedi és koncentrált alkotást kapunk. Ettől még persze megvan a 3 csillag, hiszen merek én Hegellel vitázni? (hegyi)
értékelés:

szellemkép // ghosting szellemkép // ghosting

szellemkép // ghosting
szellemkép // ghosting

Két képet kapunk, két különálló képet, amelyek egyesével is értelmezhetőek lennének, most valami összeköttetést kell elsősorban keressünk, ez a legfontosabb üzenet, de bevallom, én nem találok ilyet. Az, hogy mindkét kép erősen roncsolt tónussal jelenik meg, a színes képnél még elfogadható, hiszen erősíti a kopottas lépcsőház hangulatát, a fekete-fehérnél azonban már olyan tónusvesztést okoz, ami miatt elvesznek fontos részletek is, és épp az az ív hiányzik, ami a színesnél még megmaradt, ez a második kép tehát így mintegy karikatúrája a fentinek. Ha csak a fenti képet kaptuk volna, akkor azt mondanám, hogy nem értek egyet ezekkel a roncsolós technikákkal, bár nagy divat archaizálni, mintha megspórolhatnánk az időt, de elfogadom, Gimének az ízlése efelé mozog, hát ráhagyom. Maga a forma szép, jó ritmus, finom lenne ha hagyná az alkotó, hogy finom lehessen, de mintha ciki lenne bevállalni egy lírai üzenetet, belemászunk könyékig a csuszkákba és elmorzsoljuk a tónust, ezért hát ha összegzést kell vonnom, akkor valószínű, hogy ez az üzenet így, duplikálva, roncsolva egy olyan emléknyom, amivel nem tudunk és nem akarunk szembenézni. (hegyi)
értékelés:

redőny

redőny

Gime, ez a harmadik kép, ahol megint nem fogok tudni mit mondani, mint hogy nagyon jó megfigyelés, nagyon jó háttér, jó alap egy képhez, de önmagában így ez a pilinckázó ritmusjáték nekem kevés. Olyan - hogy más asszociációs mezőt indítsak be - mint egy filmzene felvezető taktusai. Ismerjük, de nem tudjuk fütyülni. Ez egy háttér valamihez. A valami hiányzik róla, amihez. Ismétlés. (hegyi)