Nem tudok mit írni. A kísérlet sikerült, a beteg meghalt. (hegyi)

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Nem nagyon értem, miért kell ennek ennyire kopognia, ennyire keménykednie, a labdarózsa játékosságát, finom csipkézetét és egyáltalán, azt a világot, amit képvisel, átforgatod valami drámává, de nem kapok hozzá több infót, hogy miért történik ez. Olyan, mintha a saját érzelmeid ellen akarnál dolgozni, mintha drámázás nélkül nem lenne fotó, vagy nem lenne bizonyosságod. A váza, a letottyadt darabok az asztalon, a kontraszt, ez sok. Javaslom neked Mapplethorpe csendéleteit, abban is van határozottság, de nem megy ellene a formáknak, hanem erősíti azokat. (hegyi)

Nem leszek népszerű, de fene egye, azt gondolom, hogy ez a kép maszatolás. Kiviszel a határba egy nőt, lefotózod valahogy, aztán addig roncsolod a képet, amíg elő nem állítasz valami elvontat, kellően borongót. Minden, mint egy állatorvosi lónál, ott van a képen, erős szemcsézés, borongó felhő, meghajló horizont, vignettálás, van alak, aki nem felismerhető, kimaszkolva az arcát is. Na de ilyen elven Kölcsey is lehetne az idézet, szellemalak, megállék, düledékeiden.
   Feri, nem tudom, hogy fogom tudni leírni azt, ami nehezen verbalizálható, az ízlést és a mértéket. Van egy horpadt völgyed, ismerjük a képeidről. Embléma. Sok mindenre alkalmas. Akár arra is, hogy az őszi ködös esőben megtalálj hangulatokat. Bármit megtehetsz, ha van gondolatod. Ha van előre valami, ami mentén nekiindulsz a fotografálásnak - előre, mert ez nem egy rácsodálkozó tájkép vagy egy adott pillanatot bemutató szoció. Az, hogy állítsunk ki egy embert a tájba egy lepedővel, mert olyan még nem volt, és majd lesz valami, az nem elég, az csak a forma. Ha nincs belső motor és a forma vezet, akkor abból ilyen maszatolás születik, és tudom, mert magam is átestem rajta, hogy utólag otthon minél többet bindzsizik az ember a szerkesztőben, annál jobban húzza be a dolog magával, annál újabb dolgokra képes rátalálni, hogy jajj, ez is jó, ez is ad hozzá, fú, akkor még a szemcsét is felnyomom, na, még lejjebb a középtónusokkal... de a helyzet az, hogy ha a kép, ami az alap, értelmetlen, tartalmilag nincs kitalálva, azt megette a fene, azt lehet farigcsálni a képszerkesztőben, de nem lesz belőle maradandó dolog. Elnézésed kérem, de mivel erről a kérdéskörről beszéltünk már, azért mertem ennyire szókimondó lenni Feri, mert azt gondolom, hogy az akadály nem a technika, nem a szakmai készség, hanem az, hogy mi van a fejben kép készítés előtt. Ha erős gondolat van, ha erős érzelem, akkor az meg fog születni. Gondolom ezt a képet is ronggyá dicsérték már mások, én mégis leírom: kevesebb vignetta, kevesebb attrakció szerintem több lenne. Ez a kép formailag hoz mindent, ami a Mácsai képein ott szokott lenni, de ahogy ezeket a rétegeket hántjuk lefelé, mint a hagymánál, a rétegekkel együtt tűnik el a tartalom. Biztonsági játék ez, nincs tét. Forma van, de a formai elemekből nem fog tartalom születni. Állj ki te az esőben a mezőre egy lepedővel, még gépet se kell vigyél, elég egy tükör, és abban benne lesz, amit keresel, vagy amit tapasztalásként már modellel transzponálni tudsz. (hegyi)

Ezt a képet majdnem négy éve már megkaptuk. Remélem, hogy az összes anno szorgalmiba küldött képed nem töltöd fel újra. Nem az én világom ez, persze tudom, cukor a népnek, ki is szolgálja a közízlést, de ennél több számomra nincs benne, sajnálom. A tömegelhelyezés jó, a tónusok is, de formailag nincs, ami kompenzálja a ködből (és esetleg a technikai rásegítésből is) adódó elkentséget. Maszatolás ez számomra, miközben ha akarsz, tudsz drámázni, ellenpontozni is, a parkolós képed példa rá, de nem nagyon értem, miért érdekel ennyire, hogy a nép nagy tömegeinek kedvezz. (hegyi)

Szeretném, ha ezt a képet Feri te elemeznéd le. Ugyanis ha egy képsorba kerül tölteléknek, hangulati kötésnek, ott ez elmegy, de nekem ez önállóan nem áll meg a lábán, nem kép. Szerinted miért jó, miért érdemes a publikálásra? (hegyi)

Ezt már láttuk Feri, uszkve másfél éve már beküldted a fiókból. Kedves gyerekek, szétkaszabolt kompozícióban, ami akár erősítheti is az ő összetartozásukat, bár vannak kétségeim azt illetően, hogy ez lett volna a cél a jobb felső áttöréssel. Tudod, hogy nem vagyok élességhajhász, de ha már van, akkor lehetne a fejen is, ha már az ingre sikerült. A barátságról nincs rajta szó, gyerekek. Kedvesek. (hegyi)