Cím nélkül

Cím nélkül

Hát ez a cím nélkül, én ettől lassan meg fogok őrülni, azt mondom tessék magunkat megerőltetni és adni valami címet. Az nem igaz, hogy nem megy. Amit a képnél nem nagyon értek az az, hogy olyan, mint hogyha ez egy életlen képből lett volna élessé masszírozva. Nem tudom, Feri ez mitől van, ott a levélnél látom ezt igazán kritikusnak. És ez egy kicsit elrontja az összképet. Mindazzal együtt, hogy ráadásul az egész nekem hatásában és érzetében elfordult az óramutató járásával megegyező irányba, de nyilvánvaló, hogy ez a sírköveknél is jelentkező fényektől is van, de talán tényleg nem teljesen függőlegesek azok a függőlegesek, mint ahogy a vízszintes is maga az a kő, amin ez a levél szerepel, ez sem teljesen vízszintes. Azért erre érdemes lenne odafigyelni, a gesztus maga jó, az irány sem rossz, bár nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy ez a levél lenne a legjelentőségteljesebb ahhoz, megörökítésre kerüljön. A megörökítést én szó szerint értem, amikor azt mondom, hogy örökkévalóvá teszünk valamit, azáltal, hogy lefényképezzük. Nyilvánvaló, hogy ez a digitálisnál kevésbé érződik, mint a filmnél, ahol van egy nyersanyag és az a nyersanyag, az materiálisan megfogható. De ettől még a logikája ugyanez marad, megörökítünk valamit, és akkor el kell gondolkodni, hogy biztos ez a beteg levél az, ami ezt jól mutatja? Nem lehetett ott találni valami olyan levelet, ami formájában és színében határozottabb? És esetleg még ki is takarta volna azt a lukat ott az oszlopok között. Én ezt visszaadom Feri ismétlésre. Ezt én nem érzem még kiforrottnak. Szerintem ezt te jobban is meg tudod oldani. (hegyi)

cím nélkül

cím nélkül

Feri, én azt gondolom, hogy ez a csend a Csendéletbe való, ezen vitatkozhatunk, nem fogom áttenni, nem nagyon értem néha a leckebesorolásaitokat. Jó lenne, ha ezt pontosítanánk. Lehet, hogy én bénázok el valamit a leckeleírásoknál, akkor ezt tessék mondani, ha valamit nem értünk, vagy nem értünk vele egyet, nem világos, de a csend szerintem másról szól. A képpel kapcsolatban akkor vagyok korrekt, ha elmondom, hogy erről a képről már beszélgettünk Ferivel, néhány verzióját láttam, és most az egyik legjobb verziót kaptuk meg. Nagyon szépek a tónusok, és örülök annak, hogy Feri egyszerűsít, és megtalált valami olyan helyszínt és helyzetet, ami segítségére van abban, hogy el tudja készíteni a maga beállításait. Jó ez a viaszosvászonhoz hasonlatos terítő, jó a csupasz fal, és szépek a fények is. De mégis, olyan is ez nekem, mintha beszorult volna ebbe a képkeretbe, mintha otthon találtunk volna egy négyzetes képkeretet, és ebbe ollóval körbevágtunk volna egy képet, és abba kellett beleférjen. A levegőjét hiányolom az egésznek, a nagyvonalúságát, hogy ne egy megfigyelés, egy lenyomat legyen, hanem tudjon repülni. Ehhez nekem kicsit kellene még oldalt, fölül, elől, jó lenne, ha ez nagyobb teret kapna. Ami viszont a tónusokat illeti, ahogy ezek a viráglevelek ebben a vázában halódnak, azok a rajzolatok, azok a formák egészen zseniálisak. Az egyik legerősebb üzeneted ez a kép, mindazzal együtt, hogy én nagyobb teret hagytam volna neki, és azzal, hogy én nem ebbe a leckébe sorolnám. (hegyi)
értékelés:

Gyermekkor

Gyermekkor

Attól furcsa ez a kép, azon kívül, hogy a nézőpont izgalmas és robban az egész beállítás, hogy ennek a robbanásnak ellenpontja az a tónusvilág, ami egy lágyított kép tónusvilága. Nagyon érdekesek a fények, nagyon érdekes az egész ettől. Van benne egy nyomorúság, egy vádló póz a babával, a tekintettel. Egy dologban nem vagyok teljesen biztos: el tudom képzelni, hogy ő itt lakik, itt él, és azt is, hogy ez abszolút valós ügy, de mégis van egy olyan érzésem, hogy ez egy beállítás. Persze kell valahogy instruálni a modellt, én mindig azt mondom, hogy instruáljuk is, de most ez nekem olyan, mintha egy színpadot látnék. Nem tudom megmondani igazán, hogy miért, valahogy a hitelessége csorbul a képnek. Lehet, hogy ez az öltözet miatt, vagy attól, hogy ennyire világosra van az egész véve, és ettől túl tisztává válik, nem tudom. Látod, Feri, ez egy jó kérdés, érdemes lenne ezen elgondolkodni, hogy vajon mitől van ez. Valahogy olyan érzetem van, hogy őt ideállítottad, egyébként utána ment haza, és abszolút nem itt lakik, nem ebben a környezetben, és a babához sincs túl sok köze. Valószínű, hogy nem így van, ez csak egy érzet, keresem, hogy mitől van, még egyelőre nem jöttem rá, pedig régóta gondolkodom rajta. Amit üzensz, az tökéletes, úgyhogy megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de erre a leckére még kérnék megoldásokat. (hegyi)
értékelés:    

Örvény

Örvény

Nekem ez öncélú, Feri. Találtál magadnak egy objektívet, ez most újdonság, rá akarod húzni mindenre. Ami az építkezéses képeidnél működött, az itt most nekem nem más, mint egy technikai trüváj, ennyi. Ezt azért mondom nagyon határozottan, mert szeretném, ha azt a dinamikát, amit megtaláltál azoknál a képeknél - ott az elmúlt éveknek a legjobb képeit készítetted magadról a házépítés közben - nem adnád lejjebb, és nem váltanád aprópénzre. Mit kezdjek én most ezzel? Persze, szimbólumok, háromszög, égforma, berobban az égbe, ami még meg is fordul. Ha fél éve fotóznál, akkor azt mondanám, hogy zseniálisan megtaláltad ezt az ügyet, és mennyi mindent bele tudtál sűríteni, de ne haragudj, régebb óta nyomod az ipart, tőled ez kevés. Pontosan tudod azt, hogy ezeknek az elkészítéséhez mi kell. Kell egy objektív, megforgatom egy kicsit, aztán várok vele, hogy kellően hosszút exponáljak, hogy a felhők elmozduljanak, aztán ennyi. A házas képek erősek, az új csendéleteid erősek, szóval van miből merítened. (hegyi)

Tulipánok

Tulipánok

Olyan az egész, mintha egy mozgástanulmány lenne, és ettől válik izgalmassá, hogy gondolom, hogy Feri vásárolta ezeket a virágokat, és lefényképezte. Ha jól megnézzük, azért itt négy egymástól jól elkülöníthető virágról van szó, nem csak a színük, hanem a virágzatuk is más, de mégis olyan, mintha egy virágnak a feltámadásáról, az útrakeléséről szólna. Olyan, mintha ez egy mozgalmi megközelítés lenne, hogy „világ proletárjai egyesüljetek”, és akkor elindulnak. Erős nagyon a ritmus, ennek én örülök. Még azt is jó dolognak tartom, hogy ez a háttér kék. Ez a szín abszolút való ehhez, jól ritmizál ez is, kontrasztossá teszi a képet, és mégsem az az unalmas fekete. Ha ez fekete lenne, akkor nagyon steril lenne, akkor bevittük volna egy műterembe, világíthatjuk akárhogy, de ez egy ilyen helyzet, itt most kaptunk egy kéket. Nekem ez a természeteshez közelebb álló szín. Hogy miért csend, azt nem tudom megmondani, mert annyira semmi csend nincs benne, hogy ez a csendnek tökéletesen az ellentéte. Mozgalmas, robban, hallom, ahogy ezek a kis tulipán úttörők éneklik a maguk dalát, szóval nekem ez semennyire se csend. Feri, tegyük hozzá, hogy csendÉLET, és akkor már rendben van, átteszem abba a leckébe. Akkor megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Virágének

Virágének

Vessetek a mókusok elé, de nekem erről abszolút a női és férfi princípiumok megjelenése jut eszembe, szerintem a tulipánt nem nagyon kell magyarázni, és ezt a mákvirágot se. Aki volt diák, és ült a padban, ha nem volt túl eminens, akkor karcolgatott oda mindenféle dolgokat unalmában. Régen ennek a női verziójára kitaláltuk a Panni szót, én se tudnék most mást mondani, és a másik, fiúsabb vonalra javaslatokat várnék. Nekem ez nagyon ezt a szimbólumrendszert hordozza. Miközben szépen van kidolgozva a fotó, vannak itt azért kuszaságok, a tökéletességtől ez nekem kicsit messze van. A tulipán mellett van ott egy kalászos valami, nem értem, hogy annak milyen szerepe van, nekem az zavaró. Aztán a kép közepénél is van másik ilyen lekókadt bimbószerű valami, azt a második kókadást sem nagyon értem, ez az első erejét elviszi egy kicsit. A két szereplő is olyan, hogy szemérmes a dolog, különállóak. Lehet ez egy helyzetábrázolás is, hogy most épp ott tartunk, hogy nekem már kókad, az asszony meg virul, és nincs köztünk semmi már, de ha ez az üzenet, akkor ezt sikerült közvetíteni. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy itt van egy ereje teljében lévő tulipán, és van egy kókadozó férfiprincípium, és a kettő között nincs összefüggés, olyan kis szomorú. Ebben van valami, de ez már annyira vékony jég egy képelemzésnél, hogy ehhez kellene valamilyen segítség az alkotótól. Talán egy kicsit még egyértelműbb fogalmazás. Ha nem ez az irány, akkor valamit nagyon benéztem, úgyhogy Feri, légy szíves segíts. Ami a kép kompozíciós dolgait illeti, ez nekem egy kettő csillagos kép, mert ezt a kalászt meg a hátteret még kellett volna kicsit igazítani. (hegyi)
értékelés:

Elmosódó látogatás

Elmosódó látogatás

Zavarba hozol ezzel a képpel, hiszen egy régmúlt esemény újraértelmezését kapjuk, az első táborból talán, az osztályfőnöknél, Emesével. Ezen információk tudatában a kép öt csillagos. Benne van mindenünk az elmúlt 5 évből. Azt nem tudom, és olvasva a kommenteket, lehet, hogy más se biztos, hogy vajon a kép ezen háttérinfók nélkül is megáll-e. Én megadom a 3 csillagot, mert rám hatással van, mindazzal együtt, hogy tesztelni kellene, hogy más mit gondol róla. Érintett vagyok, tehát nem tárgyilagos. (hegyi)
értékelés:

Harmatcseppek

Harmatcseppek

Feri, ez szép, játékos, finom, légiesen könnyed és mégis határozott, szóval jó kép, és most leplek meg igazán - csendélet is lehetne. Nem csak a műterem magányában készülhet csendélet, nem sok kéne, hogy ez azzá váljon akár, persze makrónak is jó. Két kis retus: bal oldalon az a karcszerű fehér izé, és a száron szintén van egy fehér izé, az a két izé az nekem elvisz a figyelemből, de ez gyorsan orvosolható. És nem tudok többet mondani, mert jó a kép. Az egyik legjobb Mácsai-kép. (hegyi)
értékelés:    

Az alkotás öröme V

Az alkotás öröme V

Feri, egyetértesz vagy sem, nekem ez a kép a legjobb az eddigi építkezősök közül. Ebben egyesül minden, a tartalom, a forma, a gondolat, az érzelem, szóval kifejezetten üdítő, főleg, hogy nem vetted ki a villanyzsinórt, ez komoly fegyvertény! Gratulálok! (hegyi)
értékelés:    

Az alkotás öröme IV

Az alkotás öröme IV

Tudom, hogy szőrös a szívem, de nekem onnan a pallókról hiányzik egy sörösüveg vagy valami, ami megmozgatná a tekintetem, amivel feleselhetne a fej. Persze így is azt kell mondjam, hogy formailag ez a legizgalmasabb önképed ebben a sorban. van benne valami kétkedő, valami fura feszültség, lehet, hogy ennek oka a sok nyitott tér jelzése is, ahonnan várható valami új szereplő belépése, de mindenesetre jól sikerült önmeghatározás. (hegyi)
értékelés:

Az alkotás öröme III

Az alkotás öröme III

Vallomás erejű ez a kép Feri, és legkevésbé a tárgyszerű leltárról szól, hogy milyen szép az ytong téglafalad, bár szó se róla, ügyes vagy, de a kép másról mesél. Kitartás, magány, sorsszerű fáradt utazás, a kifoszló műselyem ing, a női kalap, és az egész együtt ezzel a kamera elé állással, ahogy legörbült szájjal szorítod magad, nagyon emberi és esendő. Köszönet az őszinteségért. (hegyi)
értékelés:    

Az alkotás öröme II

Az alkotás öröme II

Jó ez Feri, de bevallom, nekem ez most olyan felemás. Mert vagy legyen benne minden és akkor ne vágj, vagy ha vágsz, akkor már vágj határozottan. A kettő között az olyan, hogy elfogyott a karom vagy az állványom. Van ilyen, de akkor a hiányból kreáljunk erényt. (hegyi)

Az alkotás öröme

Az alkotás öröme

Az őrült tervező magányossága. Jó ez Feri, bár az oldalon ez a panoráma nem tud jól érvényesülni, de ennek most van létjogosultsága, mert valóban érdekes a térjátékod, ahogy mint rendező komponálod magad a képre, miközben mint egy görög rom ásatásnál, vagy egy filmforgatási díszletben, a teret is jól mutatod. Köszönet! (hegyi)
értékelés: