Feri, dumáljak, vagy ne, mert te is tudod? Az egyik legerősebb képedet láthatjuk, ha nem a legerősebbet. Itt nincs plen air tájkezdemény, nincs furfangos falusi szomszéd, itt egy vélhetően orvosi rendelő részlete látszik, de mindegy is a helyszín, mert félelmetesen eltalált a színvilág, az a dinamika, ami a zöld és kék táncából létrejön, és úgy lesz drámai a kép, hogy közben alig történik valami. Pici tükröződés a csempén, némi fényjáték, és az üresség, a csend, a befelé kiáltás, a félreforduló fej, hiszen nem nézünk oda, ahol történt az a valami, hanem a falat nézzük és a már használaton kívüli zöld ruhát. Épp az a pillanat, amikor már nem jó, de még nincs kimondva, még csak gondolva van. Köszönöm. Zárójel, Gergőnek. Ha ebből egy centit is vágsz, elveszted ezt a határon billegést, akkor ha elveszed az ablakot, akkor nincs mihez viszonyítani, nincs meg a belső keretrendszere a történetnek, akkor ez a kép egy végállomás képe lesz és nem az oda vezető visszafordíthatatlan úté. (hegyi)
értékelés:    

Egy régebbi képem újragondolva.

Ezektől a fényjátékoktól ez a váza nekem olyan, mintha Öveges professzor műhelyében lennénk. Persze ez vicc, de van ebben valami ilyen 60-as, 70-es évek érzet. Egy nagyon izgalmas játékot indít el Feri, de annyit hozzátennék, hogy ha oldalról irányítottan ezekre a virágroncsokra erősebb fényt adtál volna, akár úgy, hogy hosszabb expozícióval egy nagyon koncentrált fényű lámpával megvilágítod, akkor talán még izgalmasabb lenne a dolog, hogy nem csak a fényhatáron belül látnánk a formákat, hanem azon kívül is. Maga az ötlet nagyon tetszik, végre valami olyat kezdesz el, Feri, amiben nem akarsz megfelelni, hanem a saját érzésedet, a saját gondolatodat hozod. Én ennek nagyon örülök. Ez három csillagos kép, és szeretném, ha ezzel a játékkal még foglalkoznál, látod, itt van egy olyan nyitott ajtó, ami abszolút neked való, szerintem ez izgalmas lehet. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egy nagyon érdekes világ, amit itt mutatsz, számomra a legizgalmasabb a középső kép. Az első egy konvencionális megközelítés, nem tudom, hogy ki ismeri azokat a szigeteket, amiket az arab világban építenek, ilyen mesterséges szigetek, és mindenféle parcellázások folynak a tenger elhódításával, erre a világra hasonlatos az, amit a képen látunk. Nekem ez is izgalmas, és jó meglátás, ugyanakkor a második képnél robban az egész, az egy nagyon szép és lírai megközelítés, függetlenül attól, hogy ebben mennyi a trükk és mennyi a valóság, nem is akarom firtatni, nagyon finom, kevés eszközzel dolgozol. Az a lényeg, hogy a három kép közül azért is a kettes a győzelem, mert ott érzem a legkevésbé azt, hogy elvitt volna a technika téged, elragadott volna téged az, hogy ez a technika mire képes. Ott helyén kezeled az eszközt, az a kép az, ahol már túl voltál azon, hogy hú, ezek a halszemoptikák mire képesek, és az összes szokásos dilit végignézted, hogy hogyan torzul a gyerek feje, hogyan torzul a part, a kutyák, a macskák, a házak, és ennek a tapasztalatnak a feldolgozásával a saját belső gondolati és érzelmi helyzetedet tudtad kivetíteni a fotográfia eszközeivel. Ez a második kép egészen magas szinten szerepel. Ez lenne az az irány. Emlékszel, hogy volt egy képsorod, ahol Pécsen az épületekkel dolgoztál, ott is a perspektívával játszottál, és ez hiányzik azokból a képekből is, amit itt megtaláltál, ez egy nagyon finom, nagyon jó játék. A harmadik kép már ezen túlmegy, ott már a brahi megint elvitt, az megint egy kötelező gyakorlatnak tűnik, hogy volt egy kifelé görbülés, egy befele görbülés, akkor legyen egy S is, mert mi hiányzik még. Hát semmi. Ha számít valamit a véleményem, akkor azt mondom, hogy az első és a harmadik képet nem is használnám, elég a második és tökéletes Keszthelyi hullámok. Nem kell ennél többet mondani. Három csillagot adok a második képre, és a három csillaggal megvan a leckemegoldásom, maximális respektem a második képnek. (hegyi)
értékelés:    

Ezzel a képpel szeretném köszönteni Balla Demetert, és születésnapja alkalmából sok boldogságot, egészséget kívánok.

A feleségem hozta valahonnan ezt a csokrocskát, gondoltam lefotózom, ha már ilyen szépen összeállt a virág ebbe a háromszög kompozícióba. ... hát ez a kattintás egy fél délutánomba került, és a nappali felforgatásába. Háttér-lepedővasalás, asztaltologatás, szóval minden ami egy ilyen képpel jár. Családom tagjai a fotózás vége felé már úgy néztek rám mintha megzakkantam volna (a fotó csak egy kattintás apu minek vacakolsz vele annyit). Szóval kész lett a kép, megnyitottam a fotószerkesztővel és akkor jutott eszembe, hogy van neki is egy hasonló képe. Ami miatt viszont mégiscsak érdemes volt ezt az "utánzást" megcsinálni, az a tanulás. Rájöttem, hogy a jelenlegi eszközeimmel nem tudom megvilágítani szépen a csendéleteimet, és még egy vitatható apróság amit ez után a fotó után nagyon komolyan gondolok; szerintem a jó fotóhoz a fotósnak kiemelkedő képi ízlésének kell lennie. :)

Nagyon örülök annak, hogy Feri úgy utal Demeter egyik képére, nevezetesen a Labdarózsás csendéletre, hogy nem egy didaktikus másolatot kapunk, hanem a Feri-féle értelmezést. Ez kifejezetten jót tesz a képnek is, hogy bátran mer belenyúlni és beletenni orgonaágat, máshogy használni a világítást, az árnyékokat, úgyhogy ez egy nagyon pozitív dolog. A háttérrel kapcsolatban nem teljesen értem, hogy mi történt, de nem is kell nekem érteni, az üzenet abszolút világos, Demeter nagy örömmel fogadta a képet, ez egy jó beállítás, jó meglátás Feritől. Köszönöm szépen. 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

A pécsi Szivárvány gyermekház Szivárvány Musical Stúdió próbájára sikerült bejutnom, ott készültek a felvételek, a Padlás c. musical próbáján.

Feri, ahogy írod, ez egy gyermekszínház. Nem értem, mi szükség van a lágyításra, a szépelgésre, erre a hatvanas éveket idéző manírra? A gyerek egyrészt nem igényli, még ha ez mondjuk egy nyugdíjas színkör előadás lenne, akkor oké, dolgozhat a hiúság és a szemérem, de itt ez oktalan, ráadásul ettől kiüresedik az egész és olyanná válik, mintha csak a burkolatot kapnánk, valami idegen, gyerekre kényszerített felnőttséget, kiveszik belőle a gyerek életteli gesztusa, modoros lesz, és ezt én kerülném. Az unatkozó táncdalfesztivált néző tini, a Domján Editet mímelő kamasz, és a semmibe néző fiatalember így most nekem nem adja ki a történetet, hogy vajon mi lehet az a darab, amihez ilyen pózok kellenek? (hegyi)