Örülök annak, hogy Feri elkezd dolgozni ezzel a leckével, és, hogy most más helyet és más irányt mutat nekünk, használja ezt a nagyon erős halszemoptikát az ábrázoláshoz, és ennél a képnél ez abszolút rendben is van, olyan, mintha valamilyen modernkori felhőkarcolót látnánk. Az arab világban most folyik a verseny, hogy ki tud magasabb épületet építeni, és ott vannak ilyen íves formák, tehát ez egy nagyon jó megjegyzés. Amivel nem nagyon tudok mit kezdeni itt is: a kép bal oldalán belógó épületdarab. Nem értem, hogy ez miért kerül a képre, nem indokolja semmi. A szürkét, azt, hogy ez egy szürke, koszos épület, nem biztos, hogy szürkével kell ábrázolni. Ez épp olyan, mint hogy a káoszt nem a káosszal ábrázoljuk. Itt most tónusban ez a kép eléggé furcsa. Valami itt az utómunkánál történt, ugyanis ha megfigyelem az eget, akkor ott elég érdekes, furcsa struktúrák jönnek létre, ami nem az égnek a struktúrája, hanem a képfeldolgozásé. Erre érdemes lenne odafigyelni. Úgy látom, hogy itt történt valami maszkolás is az épület körül, mert szellemképes az egész. Ha maszkolunk, akkor ezt is érdemes végiggondolni, hogy milyen szintig tudunk húzni, és milyen szint az, amivel tudunk dolgozni. Itt elég érdekesen jelenik meg ez a fénykör vonal. Nekem itt most ez a szürke tónus annyira nem jön be, és a belógó ház az, ami miatt ez egy kettő csillagos kép. Gondosabban kellene ezt elkészíteni, Feri. (hegyi)
értékelés:

Nem szeretek nem magyar címet adni, de amikor ezt a képet exponáltam épp ez a dal járt a fejemben: video

Furcsa, izgalmas tónusrendet talált Feri. Ebben a rozsdás színben nagyon sok minden benne van, és nagyon jó az a ritmus, amit a növényekkel is létrehozott. Látom, hogy törekedett arra, hogy azt a fehér vázát eltakarja, nem nagyon értek egyet, hogy az ott van. Erről már többször beszéltünk Ferivel, de akkor most még egyszer elmondom. Ezeknél a helyzeteknél, ha nincsen más színű vázánk, és olyan a felülete a kerámiának, hogy nem fogja a vízfesték, ami utána lemosható, akkor krepp papírból, vagy bármi más papírból egy gyűröttebb formát létrehozva, egy más színnel beborítható lenne. Ez kompenzálható lenne valamennyire, mert most ez nem annyira szép, elviszi a figyelmet arról, ami létrejön. Még egy dologra szeretném Feri figyelmét felhívni: az egy dolog, hogy berendezzük a csendéletet, meg az is fontos, hogy elhelyezzük ezt a lepedőt, de most vegyük el képzeletben a vázát, és nézzük meg, hogy mit látunk a lepedővel. Azt, hogy van egy nagyon erős törés ebben a hullámban, egymásra helyeződtek a rétegek, és ettől létrejön egy ilyen viharos helyzet. Ha levesszük a fő motívumot, akkor maga a háttér nagyon erősen osztja a teret, ez nem válik ennek az előnyére, mert elkezd konkurálni magával a fő motívummal. Nem azt jelenti, hogy a teljesen szépre kifeszített háttér az, ami érvényes, mert nyilvánvaló, hogy az jó, ha az egésznek van egy anyagszerűsége, egy esése, a gyűrődésekkel is létre lehet hozni izgalmas dolgokat, és jelentést lehet neki kölcsönözni, de most ez nekem ellene dolgozik az egésznek, olyan, mintha a hullámok elsodornák mindjárt ezt az egész kompozíciót, és fölborulna tőle. Ezzel érdemes lenne még foglalkozni. Annak örülök, hogy Feri újból nekifogott a kompozíciónak, a csendéletnek, és javaslom, hogy folytassa. Két csendélet leckénk van, van ennek egy ismétlése is majd a jövőre nézvést. Én szeretném, ha most az alap csendéleten jutnánk túl, és most azt javaslom, hogy a virágokat, vázákat, meg az ilyen manifesztumokat felejtse egy kicsit el, és próbáljon meg akár a környezetéből összeszedni, akár piacra menve, vagy a szomszédoktól kérni szőlőt, almát, körtét, sütőtököt, olyan növényeket, amik most jellemzőek az évszakra, és ezekkel berendezni valami csendéletet. Próbáljuk meg most az egyszerűbb verziót megcsinálni, és utána menjünk el efelé az irány felé azért, mert ez működni fog, ha elkezdetek ezzel foglalkozni, a formák- és a tömegelhelyezés adni fogja magát. A gyakorlat maga fogja hozni azt, egy ilyen AHA-élményt fogtok megélni, hogy ja, hát ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű, mekkora egy körte, egy alma, mekkorák a szőlőszemek, ezek egymáshoz való viszonya, a térbeli elhelyezése egy nagyon izgalmas játék. A csendélet nem fut el, azzal lehet vacakolni, ha a család kibírja azt, hogy a kis asztalra komponáltam egy csendéletet, és nem nyúl hozzá, akkor ez akár napokig nézegethető, mozgatható. Természetesen tudomásul véve azt, hogy minden egyes gyümölcsnek, növénynek megvannak az optimális pillanatai, amikor a legjobb formájukat adják, és ezt érdemes akkor exponálni. Ha kérhetem Ferit, akkor még dolgozzunk ezzel a csendélet kérdéssel. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon szerethető az a város.

Hogy ez mitől Épített környezet, azt a jóég tudja, ebbe a leckébe küldted, de ebbe nem tudom értelmezni. A kép nagyon szép és lírai. Nagyon izgalmasak ezek a hullámok, amik itt létrejöttek, amiket esőcseppek okoztak a kamerádon, tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy valamit észrevettél, megfigyeltél, és lefényképeztél. Az egésznek van egy regényes hangulata, illusztrációnak is működhet. Sok mindent el tudnék képzelni, de Épített környezetre ez nekem kevés, ez teljesen másról szól. Egy csillag, Feri, tessék odafigyelni, hogy mit hova küldünk, hogy mire készítünk leckét, még akkor is, ha íróasztalfiókból dolgozunk. (hegyi)
értékelés: