Furcsa, izgalmas tónusrendet talált Feri. Ebben a rozsdás színben nagyon sok minden benne van, és nagyon jó az a ritmus, amit a növényekkel is létrehozott. Látom, hogy törekedett arra, hogy azt a fehér vázát eltakarja, nem nagyon értek egyet, hogy az ott van. Erről már többször beszéltünk Ferivel, de akkor most még egyszer elmondom. Ezeknél a helyzeteknél, ha nincsen más színű vázánk, és olyan a felülete a kerámiának, hogy nem fogja a vízfesték, ami utána lemosható, akkor krepp papírból, vagy bármi más papírból egy gyűröttebb formát létrehozva, egy más színnel beborítható lenne. Ez kompenzálható lenne valamennyire, mert most ez nem annyira szép, elviszi a figyelmet arról, ami létrejön. Még egy dologra szeretném Feri figyelmét felhívni: az egy dolog, hogy berendezzük a csendéletet, meg az is fontos, hogy elhelyezzük ezt a lepedőt, de most vegyük el képzeletben a vázát, és nézzük meg, hogy mit látunk a lepedővel. Azt, hogy van egy nagyon erős törés ebben a hullámban, egymásra helyeződtek a rétegek, és ettől létrejön egy ilyen viharos helyzet. Ha levesszük a fő motívumot, akkor maga a háttér nagyon erősen osztja a teret, ez nem válik ennek az előnyére, mert elkezd konkurálni magával a fő motívummal. Nem azt jelenti, hogy a teljesen szépre kifeszített háttér az, ami érvényes, mert nyilvánvaló, hogy az jó, ha az egésznek van egy anyagszerűsége, egy esése, a gyűrődésekkel is létre lehet hozni izgalmas dolgokat, és jelentést lehet neki kölcsönözni, de most ez nekem ellene dolgozik az egésznek, olyan, mintha a hullámok elsodornák mindjárt ezt az egész kompozíciót, és fölborulna tőle. Ezzel érdemes lenne még foglalkozni. Annak örülök, hogy Feri újból nekifogott a kompozíciónak, a csendéletnek, és javaslom, hogy folytassa. Két csendélet leckénk van, van ennek egy ismétlése is majd a jövőre nézvést. Én szeretném, ha most az alap csendéleten jutnánk túl, és most azt javaslom, hogy a virágokat, vázákat, meg az ilyen manifesztumokat felejtse egy kicsit el, és próbáljon meg akár a környezetéből összeszedni, akár piacra menve, vagy a szomszédoktól kérni szőlőt, almát, körtét, sütőtököt, olyan növényeket, amik most jellemzőek az évszakra, és ezekkel berendezni valami csendéletet. Próbáljuk meg most az egyszerűbb verziót megcsinálni, és utána menjünk el efelé az irány felé azért, mert ez működni fog, ha elkezdetek ezzel foglalkozni, a formák- és a tömegelhelyezés adni fogja magát. A gyakorlat maga fogja hozni azt, egy ilyen AHA-élményt fogtok megélni, hogy ja, hát ez ilyen egyszerű? Igen, ez ilyen egyszerű, mekkora egy körte, egy alma, mekkorák a szőlőszemek, ezek egymáshoz való viszonya, a térbeli elhelyezése egy nagyon izgalmas játék. A csendélet nem fut el, azzal lehet vacakolni, ha a család kibírja azt, hogy a kis asztalra komponáltam egy csendéletet, és nem nyúl hozzá, akkor ez akár napokig nézegethető, mozgatható. Természetesen tudomásul véve azt, hogy minden egyes gyümölcsnek, növénynek megvannak az optimális pillanatai, amikor a legjobb formájukat adják, és ezt érdemes akkor exponálni. Ha kérhetem Ferit, akkor még dolgozzunk ezzel a csendélet kérdéssel. Ismétlés. (hegyi)