Munkák | Page 7 | Látszótér

Szűrés

A munka öröme

Kifejezetten GG-nek néhány mozgásos kép, ahol nem sikerült elkerülnöm a konvenciókat.

Éjszakai rohanás

Kifejezetten GG-nek néhány mozgásos kép, ahol nem sikerült elkerülnöm a konvenciókat.

Száguldás

Lelövöm rögtön a poént: Feri ezt Szorgalmiba küldte, én magam emeltem be a 10-es leckébe azért, mert fontosnak tartom azt, hogy mesélhessünk erről a helyzetről a nagy plénum előtt is, és nem csak a hozzászólásokban. Jó a kompozíció, dinamikus, jó az elhelyezés, jók a folthatások, és ez a szín is nagyon izgalmas. Az egész olyanná válik ettől, hogy nem csak a sebesség érzetét kelti az, hogy mozgásban vagyunk, hanem az elhúzó vonalak valóban olyanok, mintha lángolna az egész. Az elvontsága ott van a dolognak, hogy de hát nem vörösbe vitte el Feri, mert elvihette volna arra is, és akkor egy primer helyzetet kapunk, hanem itt a formák feszültsége jön elő azáltal, hogy kékben-zöldben tünedezik ez a kép, és nem a tűz színeiben, miközben a sebesség, a forróság, a lángcsóvák és a nagy tempó ott van. Nekem ettől izgalmas, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Templom

Zadarban fényképeztem ezt a templomot. Feltettem a gépemre a hegesztőüvegből készült szűrőm, és kb 3 percig exponáltam. Ez idő alatt egy turista csoport téblábolt a kép bal oldalán. Reméltem, hogy majd eltünteti a hosszú expó a bámészkodókat, de ember tervez...

Nem tudom, hogy ki az, aki látta a Baraka c. filmet, ami hosszasan, a monotonitást ismétlő képsorokkal, gyorsított, lassított felvételekkel mesélt az emberről, az ember környezetéről, a világról, amiben élünk. Egy epikus mű volt, amit én javaslom, hogy nézze meg, aki nem látta, mert nem csak az volt a lényege ennek a filmnek, hogy mozgással ábrázolt valamit, és a felgyorsított mozgással, ismétlődéssel, elmosódottságokkal operált, hanem az is, hogy a snittek fotografikus szempontból is olyan beállítások voltak, amik kompozícióban nagyon erősek voltak. Ennél a képnél ezt az erőt kicsit hiányolom. Ha megnézzük a kép tömegét, akkor van középen egy nagy épületünk, ami elfoglalja a maga helyét, önmagában ez, ha csak az épületeket nézem, még a helyén is van tömegelhelyezésben, de mindehhez a mérleg serpenyőjébe bedobtuk ezeket az embereket. Ettől elbillent az egyensúly. Ennél a képnél, ha én hozok egy döntést, akkor a képnek a jobb oldalából vágok. Nem kell sokat, de nem kell nagyon tiszteletbe tartani azt az épületet, mert nem az épületről akarok beszélni, hanem arról, ami az előtérben történik, erről a mozgásról, erről a furcsa helyzetről, amikor az idegen vezető a kis csoportjára próbál hatni, és próbál mesélni nekik, azok meg nem bírnak megállni egy helyben. Maga az üzenet jó, a leckemegoldás jó, a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Kápolna

Mindenféle szöveg helyett egy nóta illusztrációként egy video.

Nagyon szép fényviszonyokat talál Feri, ez neki nagyon jól megy, és nagyon izgalmas az, hogy ebben ő ennyire erős, bár néhol azért itt kimeszelődik a fehér, erre kell figyelni, hogy ahol a napfény éri ezt az épületet, ott is azért maradjanak tónusok. Ahogy a súrlófényben látom, ennek az épületnek pont az az izgalmassága, hogy létrejönnek struktúrák, maga az építési mód az, ami ezt létrehozta. Erős a kompozíció, erős az üzenet, egy döntést megért volna a dolog, hogy most mi az, ami engem ebben izgat, a felhők és a ház viszonya, mert akkor a felhőkből többet kell adni, vagy az, hogy magam fölé emelem ezt az épületet, és hagyom tornyosulni magam fölött, mert akkor viszont ennél lényegesen kevesebb ég is elég lenne. Most a kettő között vagyunk valahol. (hegyi)
értékelés:

Apa és lánya

Ezt a képet a nyár elején a Diónál fényképeztem. Valójában a Zsolt hívta föl a látványra a figyelmem. Sokáig vacakoltam, hogy több-e ez a kép egy sima családi emlékképnél, de ahogy telik az idő egyre inkább az a véleményem, hogy e két ember között jóval erősebb a kapcsolat mint egy átlagos apa-lánya kapcsolat.

Igen, ott voltam ennél a szituációnál, hogy mennyire voltam én ebbe beavatkozó tényező, arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy beszéltünk erről a képről ott is. Egy jó megfigyelés, jellemző helyzet, és nagyon erősen szól egy kötelékről két ember között. Én ezt egy jó megfigyelésnek tartom. Egy pillanatkép, amit Feri megcsinált, úgyhogy tényleg jól beszél egy apa-lánya kapcsolatról, abszolút belefér a barátságba is. Színben van valami probléma vele, ez a kékes-lilás-vöröses elszíneződés korrigálandó lenne. (hegyi)
értékelés:

Nyár

Ez a kép akár a mozgás leckébe is mehetne, de szerintem a nyaralást, az önfeledt strandolást jobban kifejezi.

Feri föladta nekem a leckét, jó, hogy a Mácsai-féle világhoz semmi köze nincs ennek a képnek, és én ennek nagyon örülök, hogy Feri mutat olyat is, amit nem gondoltam volna, hogy ő le fog fényképezni. Azért mondom, hogy feladtad a leckét, mert nem tudom, hogy mi az, ami a vízben van, mi az a tereptárgy, innen olyan, mint egy vízilabda kapu, ami fölborult volna, fene tudja, mi akar ez lenni. Egészen őrület, mert itt látunk egy kislányt az úszógumijával vízen járni, közben látunk egy másikat, aki éppen most tanul úszni, és látjuk a harmadik szereplőt, aki minderre fittyet hány, és azt mondja, hogy „nekem ebből az egészből elegem van, hagyjatok békén engem relaxálni”. Mint történeti helyzet abszolút rendben van, a leirathoz túl sok köze nincs, mert én itt önfeledt strandolást nem nagyon vélek fölfedezni, sokkal inkább valamilyen kapcsolati helyzetet látok, amiben mindenki a maga kis történetét játsza. Senkinek semmi köze nincs egymáshoz, három ember, háromféle helyzetet visz, miközben nyilvánvaló, hogy a kompozíció összehozza őket egy családdá, de ha ezt az irányt veszem, mint mesélési irány, akkor ebben mindenkinek a maga kis univerzuma látszik. A kép abszolút rendben van, ezt a részét jól viszi, most az a kérdés, hogy ha ragaszkodik Feri ahhoz a leirathoz, amit írt, akkor ez nulla csillag, ha elfogadja, amit én mondtam, akkor három csillag. Feri, döntsd el, hogy most mennyi csillagot szeretnél. (hegyi)
értékelés:

Krka folyó vízesése

Ilyen hömpölygő vízesést viszonylag egyszerű exponálni, 1/10-ed másodperces záridő kell hozzá.

Öt kép, gyönyörű környezet, zuhog lefelé a víz - csak valahogy mintha nem tudna lefolyni, a végénél a sorozat elkezd egyhelyben toporogni. Az első kép jó felvezetés, megmutatja fentről, miről fog Feri nekünk mesélni. A következő felvétel sajnos rossz fényviszonyok között készült, ezért a háttér szinte kiégett, a téma pedig sötétben maradt, így bár az expozíció szépen megfesti a vizet, de a csillogás, a játékosság nem érvényesül, mert a néző folyamatosan hátra, a fényben lévő terepre figyelget, ott vár történést. A következő kép rendben van, és utána érkezik két kép, amiből az egyik jó csak, dönteni kellett volna, mi az, ami nekem esztétikailag tetszetős, mindkettő elfogadható lenne, de így a bevezetőben megfogalmazott toporgás jön létre. Hiányzik a lezárás, a víznek tulajdonsága ugyanis, hogy egyszer csak csendesül, folyóvá érik, vagy patakká, de mindenképpen a dinamika szerepét átveszi egy más struktúra. A sorozat ráadásul fentről halad lefelé, ez is indokolná, hogy valami nyugalmas képpel keretezzük a történetet. (hegyi)
értékelés:

Az éjszaka vége

Jó a kompozíció, érthető a történet, van egy melankolikus szomorúság ebben az egészben. Akkor érez az ember ilyet, amikor jó vendégségben, átbeszélgetett éjszaka után, reggel fölkel, mert csomagolni kell, mert el kell indulni, és még búcsúpillantást vet a tájra, utoljára, hogy itt kell hagynia. Van egy ilyen élmény nekem ebben. Ilyenek a vasárnap hajnalok, mert van bennük egy fajta búcsúzás, minden egyes vasárnapban megvan egy ilyen élmény, hogy van még egy napunk a hétvégéből, de az már nem lesz olyan. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Noé bárkája

Amikor ezt a korhadó bárkát megláttam a robogó autóból, azonnal ez a lecke jutott eszembe. Másnap lágyabb fényeknél le is fotóztam.

Lírai kép, lírai üzenet, szépen van megfotózva, van benne meló, hogy megtalálja Feri azt az exponálási időt, amikor nem bukik be a háttérhez képest a kép előtere, szépek a felhők, rajzos az egész. Én, szubjektíve, Hegyi Zsolt, nem vagyok megesve az ilyen korhadó hajós fotókért, mert ez így nekem még kevés, így még közhely. Valaminek történnie kellene. Feri, legyél határozott, kérek egy ismétlést. Nem mondom meg, hogy mi történjen, de valamilyen történetbe ezt helyezd be. Így most rátetted erre, hogy ez Noé bárkája, aztán én elfogadom, de nem vagyok tőle letérdelve. Ahogy én látom, így is van ebben meló, mert a leiratból tudjuk, hogy vissza kellett oda menni lefotózni, ha van még mód, ha ez még ott van, ha megoldható, akkor kérnék egy ismétlést úgy, hogy átgondolod, hogy mit akarsz kezdeni ezzel a hajóval, és azt tessék megfotózni. Próbáljuk elkerülni a giccses megoldásokat. Várom az ismétlést. (hegyi)

Kényes egyensúly

Parasztosan egyszerű a fogalmazás: van az épített „vár állott, most kőhalom”, meg van a fácska, és a kettő milyen érdekesen egymásra kerül ennél a dombnál. Azt mondja Feri, hogy kényes az egyensúly a természet és az emberi épített környezet között. Filozófiailag is értem az üzenetet. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, de van egy problémám. A jobb alsó sarokban kilátszik a háttérből valami, az ezt az üzenetet gyengíti. A másik baj az, hogy ezzel a helyzettel én valami elkezdtem volna csinálni, valami mesét elindítok. Most megint olyan területre tévedtem, mivel a helyet nem ismerem, én nem jártam itt, ebből kifolyólag én nem fogom tudni megmondani, hogy mit hova lehet tenni, meg hova nem, csak elvekről tudok beszélni. Ha már elkezdünk egy ilyen didaktikus történetmesélést, tehát összehozzuk ezt a két tárgyat, és úgy komponálunk, hogy ez erősen megmutassa ezt az ellentétpárt, akkor ezt valahogy még egy harmadik valamivel kontextusba kell helyezni. Egymáshoz képest ők jól elvannak, de egymáshoz képest vannak el, ezt mi megfelelő távolságtartásból szemléljük, és pontosan tudjuk azt, hogy az a vár nem fog onnan elmászni, az a fa sem fog nekirontani a várnak, tehát ennek a dinamikája egy picit halott. Vagy odamész a kis ajtóddal, nyitsz rajta egy teret, és kicsit elviszed a szürrealitásba az egészet, vagy fogod a kalapodat, és beledobod a képbe, szóval valami kell, amivel ezt az egészet egy kicsit megbolondítod, megbontod, mert ez az egyensúly most olyan szinten beállt, hogy elalszom rajta. Szép, nem tudok kötözködni azzal, amit látok, kettő csillag, mert az aljánál az a dolog engem zavar. Feri másról szokott beszélni, neki van mondanivalója, ne álljon meg ezeknél a primér közléseknél. Az, aki fölrakta az üres képkeretet a falra, az nekem ne álljon le ennél a szintnél. (hegyi)
értékelés:

Keretek között 2

Ez a kettes verzió, teljesen más az üzenet lényege a két üres kerettel, mint az előző üzenetnél volt. Az egy nagyon nyugalmasan, jól ritmizáló kép, és az üres keret szerepe viszonylag könnyen dekódolható. A mostani képnél térbeli viszonyrendszert alakított ki Feri, és ebben szerepel ő ezzel a portréval. Ha értelmezni szeretném, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ez egy izgalmas kérdés, hogy van egy keret, amin keresztül kinézek, tehát van tér, ahonnan és ahová nézek, és ott van egy másik keret, ami egy falon van, mintha egy vakablak lenne. Ez nekem a bezártságot, az útkeresésben valamiféle lemondást is jelent. Erre rímel az a tekintet, ahogy a portrén Feri szerepel. Az ötletet nagyon jónak tartom, az üzenete nagyon erős. Nem egy vidám üzenet, az biztos, de Feri ezt pontosan érzi, hogy mi miért történik ezen a képen. Azt is jónak tartom, hogy jól választotta meg az öltözéket, tehát nem egy nagyon kontrasztos, fekete inget vett föl, ami túldominálná ezt a szituációt, tehát én ezt egy nagyon jó megoldásnak tartom. Érdekes a két képet összehasonlítani, mert míg az előző inkább a társas viszonyokról mesél, ez inkább az alkotási, gondolkodási helyzetekről. (hegyi)
értékelés:

Szabad?

Egy képi humort látunk, egy ajtót, amin egy figura kopogtat, és mintha egy névnapi köszöntés lenne, vagy anyák napjára menne a kis csokrával, vagy a szomszédasszonyhoz próbálna átmenni, és bekopogtatni, erre utal az cím is, és a gesztus is abszolút jól érthető. Ami ebben az izgalmas, hogy mindezt egy mezőre vitte ki Feri, és maga a gesztus maradt meg, és a képzeletünkre bízza azt, hogy a történetet mi hogyan folytatjuk. Ez egy nagyon jó ötlet, a világítási, fénytani helyzetet is nagyon jól megtalálta Feri, mert olyan, mintha az ajtó mögött élet lenne, mert a fény úgy süt át az üvegen, amit akár fölfoghatnánk egy belső térben a szobabelső világításának. Talán annyit tudnék hozzátenni, hogy a kint és bent érzékeltetésére most a figurát, saját magát használja, mert ugye egy egész alakos portrét látunk, és az alkotó az, aki a külső helyzetben van, és a belső helyzet az maga a nagy mező, üresen. Ezt az ürességet is el tudom fogadni, bár lehet, hogy valamit én a belső tér-élményből is érzékeltettem volna, ha már egy ajtót kivittem erre a mezőre. Egy üres fotel, vagy egy üres asztal, szék, lehet, hogy még hozzárímelt volna ehhez a képhez, és erősítette volna ezt az üzenetet. Ami az egész alakos portré jelleget illeti, én ezt abszolút el tudom fogadni, mint megoldást, egyetlen egy kérdés merül föl bennem, hogy Feri érzelmileg miért ebben a kontextusban ábrázolja saját magát. Ez a várakozó, bebocsájtást kérő dolog jellemző lehet az alkotóra, de az üzenetét érdemes lenne végiggondolni, hogy ez mit jelent. Ezt is el tudom fogadni, érdekes sűrítés, hogy saját magamat, mint egy várakozó ajtó előtt álló idegen ábrázolom, egyedül, kint, magányosan. (hegyi)
értékelés:

Keretek között 1

Beszéltünk mi a Ferivel már arról a képéről, amit beküldött, ahol bizonyos trükkökkel létrehozta a saját maga különböző életkori fotóit, és azokat összerendezte egy képbe. Én nagyon örülök annak, hogy Feri ezt a képet megcsinálta azért, mert sokkal beszédesebb kép. Eszembe jut róla Péreli Zsuzsa gobelin művész is, aki csinált kettős portrét egy házaspárról, ami azért volt érdekes, mert ez egy mindkét oldalán szövött gobelin volt, és az egyik oldalról a férfinak az arcát láttad, és a nőnél csak az elvarrott szálakat, a másik oldalon pedig fordítva. Ez egy nagyon izgalmas párkapcsolati helyzetet mutat. Én azt mondom, hogy ez is, mert az a másik keret üres. Ez nagyon beszédes, ahogy Feri gesztusai is, és az arca is. Nagyon izgalmas, és köszönöm, hogy te ezzel dolgoztál, hajrá tovább, maximális respekt. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Feri ezt a képet Szorgalmiba küldte, én voltam az a gonosz, aki ebbe a leckébe besorolta. Sok vitánk volt Ferivel a csendéletet illetően, és én még mindig várom tőle a klasszikus megoldású csendéletet. Azért tettem ezt a képet ebbe a leckébe, mert szeretnék Ferinek abban segíteni, hogy elindulhasson ezen az úton. Itt már lehet érzékelni a klasszikus csendéletet, még akkor is, ha vitatkoztok azzal, hogy, na de az körte, szőlő, halálfej, meg írótoll. Persze az is klasszikus csendélet, és meg lehet belőle tanulni a klasszikus kompozíciót, de ezt nyugodtan össze lehet állítani mai tárgyakból is. Itt az a timpanonjelleg, ami az ablaknál létrejön azzal a háttérrel, ami ott megtörténik, az üveg és a pohár helyzete, ennek a térbeli elhelyezése, nagyon izgalmas. Én ennek nagyon örülök, hogy Feri ezt elküldte. Gondolom, hogy ő ezt tanulmányként fogja föl, és én is azt mondom, hogy ez az a csendélet témakörében, de jó irány lehet. Abból a fajta megközelítésből, ami a virágcsendéleteire jellemző Ferinek, hogy szeretné kiszolgálni a nézőt abban, hogy a karosszékben hátradőlve megélhesse a saját érzelmeit, ebből most kilépett ennél a képnél, és nem akar megfelelni. Ennek én nagyon örülnék, ha ez erősödne Feriben, és ezt az irányt egy kicsit elkezdené piszkálni. (hegyi)
értékelés: