Zadarban fényképeztem ezt a templomot. Feltettem a gépemre a hegesztőüvegből készült szűrőm, és kb 3 percig exponáltam. Ez idő alatt egy turista csoport téblábolt a kép bal oldalán. Reméltem, hogy majd eltünteti a hosszú expó a bámészkodókat, de ember tervez...

Nem tudom, hogy ki az, aki látta a Baraka c. filmet, ami hosszasan, a monotonitást ismétlő képsorokkal, gyorsított, lassított felvételekkel mesélt az emberről, az ember környezetéről, a világról, amiben élünk. Egy epikus mű volt, amit én javaslom, hogy nézze meg, aki nem látta, mert nem csak az volt a lényege ennek a filmnek, hogy mozgással ábrázolt valamit, és a felgyorsított mozgással, ismétlődéssel, elmosódottságokkal operált, hanem az is, hogy a snittek fotografikus szempontból is olyan beállítások voltak, amik kompozícióban nagyon erősek voltak. Ennél a képnél ezt az erőt kicsit hiányolom. Ha megnézzük a kép tömegét, akkor van középen egy nagy épületünk, ami elfoglalja a maga helyét, önmagában ez, ha csak az épületeket nézem, még a helyén is van tömegelhelyezésben, de mindehhez a mérleg serpenyőjébe bedobtuk ezeket az embereket. Ettől elbillent az egyensúly. Ennél a képnél, ha én hozok egy döntést, akkor a képnek a jobb oldalából vágok. Nem kell sokat, de nem kell nagyon tiszteletbe tartani azt az épületet, mert nem az épületről akarok beszélni, hanem arról, ami az előtérben történik, erről a mozgásról, erről a furcsa helyzetről, amikor az idegen vezető a kis csoportjára próbál hatni, és próbál mesélni nekik, azok meg nem bírnak megállni egy helyben. Maga az üzenet jó, a leckemegoldás jó, a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés: