Cím nélkül

Feri ezt a képet Szorgalmiba küldte, én voltam az a gonosz, aki ebbe a leckébe besorolta. Sok vitánk volt Ferivel a csendéletet illetően, és én még mindig várom tőle a klasszikus megoldású csendéletet. Azért tettem ezt a képet ebbe a leckébe, mert szeretnék Ferinek abban segíteni, hogy elindulhasson ezen az úton. Itt már lehet érzékelni a klasszikus csendéletet, még akkor is, ha vitatkoztok azzal, hogy, na de az körte, szőlő, halálfej, meg írótoll. Persze az is klasszikus csendélet, és meg lehet belőle tanulni a klasszikus kompozíciót, de ezt nyugodtan össze lehet állítani mai tárgyakból is. Itt az a timpanonjelleg, ami az ablaknál létrejön azzal a háttérrel, ami ott megtörténik, az üveg és a pohár helyzete, ennek a térbeli elhelyezése, nagyon izgalmas. Én ennek nagyon örülök, hogy Feri ezt elküldte. Gondolom, hogy ő ezt tanulmányként fogja föl, és én is azt mondom, hogy ez az a csendélet témakörében, de jó irány lehet. Abból a fajta megközelítésből, ami a virágcsendéleteire jellemző Ferinek, hogy szeretné kiszolgálni a nézőt abban, hogy a karosszékben hátradőlve megélhesse a saját érzelmeit, ebből most kilépett ennél a képnél, és nem akar megfelelni. Ennek én nagyon örülnék, ha ez erősödne Feriben, és ezt az irányt egy kicsit elkezdené piszkálni. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

34
Értékelem!

Na ez nagyon szép! Szerintem, inkább ilyeneket!

25
Értékelem!

Nagyon jó a képen a függőlegesek rendje és változatossága. Jól ellenpontoz az üveg majdnem-organikus formája. Szép ez a fanyar, visszafogott szívilág.

Új hozzászólás