Ez a kép akár a mozgás leckébe is mehetne, de szerintem a nyaralást, az önfeledt strandolást jobban kifejezi.

Feri föladta nekem a leckét, jó, hogy a Mácsai-féle világhoz semmi köze nincs ennek a képnek, és én ennek nagyon örülök, hogy Feri mutat olyat is, amit nem gondoltam volna, hogy ő le fog fényképezni. Azért mondom, hogy feladtad a leckét, mert nem tudom, hogy mi az, ami a vízben van, mi az a tereptárgy, innen olyan, mint egy vízilabda kapu, ami fölborult volna, fene tudja, mi akar ez lenni. Egészen őrület, mert itt látunk egy kislányt az úszógumijával vízen járni, közben látunk egy másikat, aki éppen most tanul úszni, és látjuk a harmadik szereplőt, aki minderre fittyet hány, és azt mondja, hogy „nekem ebből az egészből elegem van, hagyjatok békén engem relaxálni”. Mint történeti helyzet abszolút rendben van, a leirathoz túl sok köze nincs, mert én itt önfeledt strandolást nem nagyon vélek fölfedezni, sokkal inkább valamilyen kapcsolati helyzetet látok, amiben mindenki a maga kis történetét játsza. Senkinek semmi köze nincs egymáshoz, három ember, háromféle helyzetet visz, miközben nyilvánvaló, hogy a kompozíció összehozza őket egy családdá, de ha ezt az irányt veszem, mint mesélési irány, akkor ebben mindenkinek a maga kis univerzuma látszik. A kép abszolút rendben van, ezt a részét jól viszi, most az a kérdés, hogy ha ragaszkodik Feri ahhoz a leirathoz, amit írt, akkor ez nulla csillag, ha elfogadja, amit én mondtam, akkor három csillag. Feri, döntsd el, hogy most mennyi csillagot szeretnél. (hegyi)
értékelés: