Gondolkodom, mennyire lehetek szigorú egy-egy leckénél, hiszen a kép jó, tetszik, dinamikus is, bár én a bal kezet is mutattam volna, úgy lenne az igazi, ha ott fenn is lennének ujjak, és akkor egy igen erős dinamikus háromszög lenne a kalap és a két kéz között, most a jobb szélen kifut a dolog - szóval Feri, ez jó, jó, de nem tudom, hogy mennyiben Mácsai Feri első leckéje? Vagyis hogy ugye a bemutatkozás az bemutatkozás, és így mivel önmegmutatás, saját magunk személyiségét mutatjuk, és nem valami álruhát, nem tudom, valóban mennyire ilyen Feri, mint amit itt látunk. Nem vitázni akarok ezen, elfogadom, ha ő azt mondja, ez is benne lakik, de a kérdés egyelőre még kérdés. Más. Ha ilyen határozottan nyúlunk a színekhez, ott nem lehet bizonytalannak lenni. Engem a kék pulcsi zavar. Két okból. Az egyik, hogy a kalap, a rózsaszín lepel és a gesztus, mint egy falusi májkeldzsekszon, igen erős és túlrajzolt. Ehhez a pulcsi konkrét mintái nekem nem odavalóak. Színben pedig egy mély zöld kellene, mert a rózsaszín rendben, a sárga is, a kék ott a háttérben - és ez miatt a kék újbóli ismétlése zavart kelt, összevonódik a háttérrel, ugyanaz a színrend, ezt én biztos hogy más színnel oldottam volna meg. Igen, szőrözés, de hát kérem, Feri dobta a labdát magasra. :) (hegyi)
értékelés:

Szeretem ezt a képet, Balla Holdfénynél című képe jut eszembe róla, mintegy annak az inverze ez a kép nekem. Egy icipicit talán lehetne kevésbé szűkre vágott, hogy nagyobb térben érvényesüljenek a formák, de ez így is jó kép. Ha majd még foglalkozik Feri ilyes csendéletekkel, azt javaslom, hogy amit most megfigyelt, és utólag, úgymond laborban korrigált, azt majd a világítással is próbálja ki, néhány asztali lámpa, kevés sztaniolpapír, karton és be lehet egy igen izgalmas fényhelyzetet rendezni. Az külön tetszik, hogy a ferde almácskákat a maguk punnyadt valójában mint két hegymászót, a gép döntésével a háttér lejtővé varázslásával megmozgatja. Azért a végére annyit, hogy de jó lenne, ha az almák élesek lennének ott is, ahol most nem... (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon izgalmas megfejtést látunk a vágy leckére - Feri, kicsit szigorúbbnak kell lenned magaddal. Az első kép izgalmas, az ellefény miatt a modell csak sziluettben látszódik, és innen a történet még akármerre is indulhatna, mondjuk a modell, a vágy megtestesítője megágyaz a réten. Vagy felölti csoda lepedőjét és elrepül az égbe. Sok minden irányt vehetne a mese. A második kép is jó, egy tánc, egy játék, incselkedés, szép és anyagszerű a textil is... de van egy harmadik kép. És azt kell mondjam Feri, hogy ez a kép felülírja az első kettőt, itt a lepedő is szép, a modell se égett be nagyon (kicsit azért egy kis derítőlap nem árt ilyenkor), szóval itt amit el akarsz mondani, az mind megvan - igenám, de akkor miért kell az első két kép? Erre mondom, hogy szigorúnak kell lennie a fotósnak, mert mindkét képen vannak szép momentumok, és ha nem készül ez a harmadik el, akkor oké, ez van, nézzük azokat. De így a harmadik kiütéssel győz. Ha a harmadik képet nézem, ami három csillagos, akkor ott egyetlen megjegyzésem van, kicsit kompozícióban én elmozgattam volna középről balra, hogy a mozdulatnak nagyobb tere maradjon. (hegyi)
értékelés:

Részlet Batsányi János: A látó című verséből

Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"

Láttam én már ezt a képet, ha jól emlékszem, véleményem is volt, amit most itt is megosztok veletek. Nekem ez a kép két félre szakad. Az egyik a modell, a vak öregember, a másik a lámpás. A kettő között semmiféle kapcsolódás nem érzékelhető, mivel az utómunka, ami szolarizáláshoz hasonlatos, teljesen összemossa a hátteret és a modell karját. Nem érzem ezt indokoltnak, hogy miért kell eltagadni, hogy a modell tartja azt a lámpást? Igen, értem, kell, hogy hangsúlyt kapjanak a szemüveg és a lámpás fehérjei, de azt gondolom, hogy most ez így szájbarágsra sikerült, ha Feri hagyja, hogy a háttérből maradjon valamennyi, az nem vont volna le a kép közlésének erejéből, sőt, kevésbé lenne kiabáló az utómunka. Azt is mondhatom, hogy ha ez egy kora esti időben elkészül úgy, hogy a lámpás valóban világít, a szemüveg mögő kerül két picike ledlámpa vagy más fényforrás, amitől az is világít, akkor az épp elég, és akkor szinte alig kell rásegíteni utómunkával a képre. Érdemes lenne ezzel játszani még Feri, ha megvan a szemüveg és a lámpás, mivel maga az ötlet jó, és ér annyit, hogy kicsit még forgasd, rágd a megoldását. Hogy ez mennyiben önportré, persze kérdés lehet, az iróniája érezhetően mácsais, szóval én elfogadom, de fentiek miatt kettő malac, és várnám a variációkat, az ismétlését ennek a beállításnak. (hegyi)
értékelés:

Az oroszok és a finnek ismerik ezt a fajta erotikát. Szinte látom magam előtt, ahogy Alla Pugacsova fölugrik onnan a székről és egy ragyogó, fehér csípő-bugyiban a Harlekin című számot elénekli. Őrületesen ért a Mácsai ahhoz, hogy amíg ugyanebből a képből egy másik variációt pár képpel ezelőtt megnézünk, és ad egy fülledt hangulatot, addig mindezt akár távolságtartással is tudja kezelni, ahol már látjuk, hogy nem is hajópadló, hanem régi metlaki műkő csempék és vasradiátorok régi történeteiben a táncosnő a tánc előtt eltakarja magát. Talán annyi megjegyzésem lenne, hogy nagyon izgalmas, ahogy a kalap takarja az arcot, egy picit a kazettákat, a stációkat, amely kiemeli ezt az előteret itt a hátsó ablakokra gondolok, egy picit a modellt lehetett volna egy ilyen ellenfényes ablakkazetta felé elmozdítani és keveset azzal a fehér fátyolszerű anyaggal dolgozni, vagy valami pici él-fénnyel, vagy valamilyen kis pont fénypászmával megküldeni, ahol a test formái ugye csak sejlenek, és ahol ez a vékony, parányi kis fehérnemű a csípőtaréjnál ott egy ilyen kis ívet hoz. Avval kontrasztba hozná, ezzel a vágykeltő erotikával a szociót, a 70-es éveket, vagy a 60-as éveket, a vasbetont és a gyárépület kultúrtermét, amely disco is volt. De a három disznó így is megvan, és nagyon drukkolok, hogy a Feri ugyanezen az úton haladjon csak tovább. (szőke)
értékelés: