Én a következőt szeretném mondani. Tudom, hogy megint a felhők, de végre, és bárcsak adná az ég, hogy ezzel a Mácsai Ferenccel tudjak sokszor kommunikálni, végre a Feri, FERI. Lehet, hogy vissza kell lapozni, hogy miért a Velvet Undergroundot mondom mondjuk a padló viszonylatában, de az biztos, hogy az ötös lecke vágy kategóriájára végre megérkezett hozzánk Mácsai Ferenc. Az a Mácsai Ferenc, aki férfi is. Akinek érzelmei vannak, mint végül kiderül, hogy igenis nagyonis tud ő érezni. Borzasztó fontosnak tartom azt, hogy színekkel kezd beszélni és ezek a színek nagyon tudatosak. Nagyon tudatos a türkizzöld és ez a mélybordó sötétek kapcsolódása, a félig átsejlő fátyol, ahogy a női alakot csak részeiben látjuk. Igen, a Krúdy-féle vágy, az a sejlés, sejtés jelenik itt meg, és egy bizonyíték, hogy nagyon is tud a Mácsai életörömmel is alkotni és ezért mondtam azt, hogy nem érdekel engem, hogy be vannak kollázsolva oda azok a felhők, és Fellini mozijában vagyok, mert végre élvezi a dolgokat, végre nem búsong, hanem végre elkezd ritmika működni benne, úgyhogy én remélem, hogy jó ideig ezt a Mácsait és ezt a fajta világot is láthatjuk. (szőke)
értékelés: