Feri szakmai és technikai ismereteihez most itt egy ellenfényben fényképezett munkánál nem is szólnék hozzá, mert úgy gondolom, hogy amiket itt összeszerkeszt azok nagyon jól működnek, és azt is gondolom, hogy mindaz, ami most a Feri munkáiban megjelenik, egy új ízt, egy új utat sejtet. Ha csak visszagondolunk – itt a többieknek is mondanám -, vagy visszalapoztok a tavaly nyár környéki Mácsai-féle munkákra, én úgy érzem, hogy a fény útja. Ez nyilván ezzel az egy fényforrásos megoldással itt megjelenik, hiszen nagyon egyszerűen lefordítva a sötétségben egyfelől érkező fényben az emberi alak elindul a fény felé című történetet látjuk. Én ezt komolyan is szeretném venni és azt érzem, hogy mostanában a Mácsai-féle képek abból a mély fájdalomból, befelé fordulásból elindultak egy új úton. Én ennek nagyon örülök, és annak is, hogy most talán már egyre több képben újra modellekkel vagy modellel is dolgozik. Tehát véleményem szerint a vasárnnap hajnalra megvan a három disznó. (szőke)
értékelés:

A pécsi magasház.

Mácsai Feri mostanában nyilván más irányú elfoglaltságai miatt kevésbé van fényképekkel jelen az oldalunkon, bár ő egy nagyon is rendszeres tagja az Estiskolának a képei által. Nagy öröm, hogy azt Estiskola rádióban folyamatosan itt van közöttünk és nagyon örülök, hogy Feri újra küldött képet. Valószínűleg valamilyen számítógépes segítséggel az épületfotónál egy egész archaikus hangulatot hoz létre, amely nyilván utal valamilyen módon a régi fényképészeti eljárásokra, a 35-ös rollfilmekre, ahol ugye az optika, a manuális technika hiányosságai vagy öregedése miatt a régi fényképeken sokszor látjuk azt, hogy a képek szélei besötétednek. Én higgadt, jó ritmusképlettel rendelkező képnek gondolom Feri most beküldött munkáját és azt is gondolom, hogy a három disznót a kép mindenféleképp megéri és ez csak a zárójeles megjegyzésem, hogy még erősebb lenne, ha Feri létállapotából, mostani létállapotából, legyen az Feri válla, kalapja, kabátszéle, bármi, megjelent volna ezen a képen. Ez csak az én szubjektív szájam íze, hogy úgy mondjam, tehát a halászlé önmagában fogyasztható, én egy picit több erős paprikát használtam volna bele, de hát ez csak az én magánvéleményem. Abban a sejtésben merem ezt mondani, amikor halászlevet készítünk egy házibulira mindig azt mondjuk, hogy a gyerekek miatt nem mertük beletenni azt, amit még szerettünk volna, ugyanakkor emiatt mindig van magunkban egy buli után egy kicsit hiányérzet, hogy de azért erősen jobb lett volna. De én nagyon köszönöm ezt a képet és várom a további munkáidat Feri. (szőke)
értékelés:

Azt nagyon köszönöm Ferinek, hogy nem adja fel a csendélet házi feladatot és hogy neki magának, saját magának fontos az, hogy a csendélet filozófiájával tudjon foglalkozni, vagyis ezen keresztül saját magával. Igen, ez egy csendélet, igen, ez egy sokat érlelt munka, igen, ez a csendélet tele van érzelmekkel és érzékiséggel. Tudom én, hogy az egyik alma rohadt, tudom én, hogy a másikon is vannak foltok, tudom én azt is, hogy csak véletlen, hogy két alma van itt, azt is tudom, hogy ezeknek az almáknak csak véletlenül pont olyan a formájuk, a sziluettjük amilyen, mégis azt mondanám, hogy a kép színdramaturgiájában, ahol a háttér egy porpasztellszerű teljesen különálló felület, amiről leugrik a vérvörös almaforma, testformák érzéki domborulatokkal, hogy mind ez az egész olyan, mint egy plakát, egy dinamikus agitatív üzenet, összességében mégis azt mondom, hogy ezek a vidám színek, ezek az erőteljes vérbő színek, ezek nagyon is érzelmekről jeleznek, nagyon is ott van benne az a szemérmes üzenetrendszer, amely a Feri belső története. Cselesen, de meglepően azt gondolom, hogy ott van benne minden, ami a Feri jó pillanataiban kell, hogy ott legyen, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Hát azért mindannyian emlékszünk arra, hogy mi volt a Márti leckéje, és itt egy nagyon konkrét tételmondat elhangzott, ez a ’mindenki csinálja azt, amit akar’, és ennek egy áttételes megoldása van itt, már ha elfogadjuk, hogy ez az úriember itt ez most azt csinálja, amit akar, és nem azt, ami történik vele. Egy nagyon érdekes helyzetet látunk, egy úriember egy utcán, valami lakótelepi vagy városi helyzetben, és ebben a helyzetben van ez a sombrerós úr, akire vagy rá vannak dobálva, vagy valahogy oda melléestek ilyen füzetek, nem teljesen világos számomra, hogy itt mi történt, nem látszik igazán jól, de mintha egy kukából mászna ki. Tudnék itt utalni a Haris Lacira, mint akciófotográfusra, merthogy neki is volt egy ilyen korszaka, vagy a Szemadán-vonal – tehát ha ez egy akcionista vonal, akkor az egy képből nem biztos, hogy kiderül számomra a történet, hogy miről akar ez itt most mesélni. A képkivágásból adódóan nem egyértelmű, hogy valaki a második emeltről kidobálta ezeket a mappákat, ez a szerencsétlen turista meg pont itt akarta megkötni a cipőjét, és rádobálták ezeket a mappákat, vagy tényleg egy kukából mászik elő, vagy ő egy ilyen futár, aki viszi a dokumentumait és leejtette, és most szedi össze... vagy éppen egy tankönyvből jógázik valaki az utcán – tehát ebből nagyon sokfelé el tudnánk indulni, de nem tudom a megfejtést. Úgyhogy itt a Ferihez fordulok segítségért, és ezt nem disznózom le, hanem a Feritől várom, hogy erre valamit mondjon. Ha azon a vonalon indulok el, hogy ez egy kukából előmászó dél-amerikai turista, én ezt el tudom fogadni, de akkor viszont a kompozíciónál kellene úgy módosítani, hogy ez valóban egyértelmű legyen és a történet is elinduljon, hogy tudja a néző, hogy ez az ember valaki által ki lett dobva az irataival együtt, vagy ez az ember épphogy kidobta az iratokat és a nagy keresésben elfáradt. A cím az előbbire akar utalni, de akkor nem igazán érthető hogy miért van a sombrero a hátán, ahogy a póz is picit mesterkélt, hatásosabb lehetne ha kevesebb lógna ki belőle így előrehajolva, mert ez teszi kétértelművé az indítékokat. Amit nem igazán értek, hogy mindennek mi köze Márti leckéjéhez, mert persze tudnék valami nagyon elvont kapcsolódást keresni, de én ezt a kapcsolódást erőltetettnek gondolom. A technikából látva azt érzem, hogy ez nem egy mai kép, azt is gondolom, hogy Feri technikailag és mondanivalóban is ma már jóval előrébb tart, képei számomra ezt bizonyítják. Szorgalminak el tudom fogadni ezt a munkát, ha kapok segítséget Feritől, azt megköszönöm, de én ezt most átteszem szorgalmiba. (hegyi)
értékelés:

Ez egy nagyon szép és kedves megfigyelés; én talán egy picit fölfelé billentettem volna a kamerát, a vízfodrozódások miatt, ott elindul valami látom a fönti történetben, és azt jó lenne látni, ha az a fodrozódás ott az befejeződhetett volna, és talán egy picit nekem szűk ott a jobb oldalon, ahová ezek a kis állatok úsznak, tehát ott nagyon közel van a fal; ez az ékforma, ez a dinamika a vízben, az úszás, amit létrehoz, ez kívánná, ha lenne még ott folytatása, nem kellene ott nagyon sok, tényleg csak egy félujjnyi és rendben van a kompozíció. (hegyi)
értékelés:

Egy túlórás éjszakából, hazafelé ez a látvány fogadott, egyébként vasárnap hajnalban aludni szoktam, és nem mutatna valami jól egy szürke négyzet a képernyőn. :)

Nem akarom magam túl sokszor ismételni, de ezt fontos elmondani; én örülök ennek a képnek, nagyon szeretem ezt a képet, de azt a Feri döntse ezt el, hogy mennyire oldja meg ezt a vasárnap hajnal feladatot; az, hogy vasárnap hajnalban lett fényképezve még nem biztos, hogy a vasárnap hajnal leckére való. Lehet megoldás a vasárnap hajnalra, ha nekem a vasárnap hajnal ezt jelenti. Ez nem következik a leiratból sem, hiszen azt írja a Feri, hogy vasárnap hajnalban aludni szokott. Tehát ezeknél a leckéknél én azt kérem, hogy menjünk magunkba befelé, és hozzunk elő emlékeket és érzéseket, és próbáljuk meg ezeket a napszakokat ezekből az érzésekből táplálkozva ábrázolni.
   Egy nagyon érdekes és szép fényjátékot látunk itt, amit a Feri itt megfigyelt, nyilván ilyenkor hajnalban, reggel, főleg így ősszel a köd, a pára és a porszemcsék által is módosítják a színeket, vagy akár az is, hogy ezeken a fákon ahogyan átszűrődik a fény ez nyilván módosítja a színeket. Én azt mondom, hogy ez egy nagyon szép látvány, picit eszembejut róla Bódy Gábor Nárcisz és Psziché c. filmje, abban is voltak ilyen hasonló helyzetek. A Ferinek volt már ez a kishidas képe, aminél mondtam, hogy oké, oké, de nem tudom a Ferin keresztül értelmezni, úgyhogy ezt átteszem a szorgalmiba, és a vasárnap hajnalra kérek egy megoldást. (hegyi)
értékelés:

Ugye néhány képpel ezelőtt volt egy megoldás, a vasárnap hajnali leckére, amiben már szerepelt egy pókháló, és én ott mondtam, hogy a természetfotósok ezt lényegesen attraktívabban meg tudják oldani, de ott a főszereplő a pókháló. Hát itt most erre látunk egy példát. Itt a pókháló maga a főszereplő, a rajta elhelyezkedő, gyöngysorként csillogó harmatcseppek, és ez nagyon szép, főként az a szép benne, mint voltak régen ezek az üvegszálas lámpák, egy borzalmas találmány volt egyébként, de az volt ilyen, hogy így színjátszósan váltották a színüket, és az egyik bevásárlóközpont is ilyen mostanában, hogy ilyen színjátszós éjszaka, nagyon látványos megoldás. Ennél a képnél ez a fajta színjátszás nagyon jót tesz ennek a formának. Még akár a karácsonyi készülődésre is utal nekem a forma, az Andrássy úton szoktak lenni ilyenkor ilyen gyöngysorok. Ugyanakkor ugye ez a fő motívum, ami éles, és a képnek van egy másik síkja, ami életlenben van tartva, ami valami elszáradt virágfüzér lehet, ahonnan egyébként a fény is érkezik ebbe a kompozícióba. Az mondjuk érdekes kérdés, hogy amikor ez a kompozíció megszületett, akkor a döntés, hogy ez szerepeljen benne az is megszületett – gondolom ebben az is közrejátszott, hogy ez a csillogás a pókhálóformán ez így tudott megjelenni – de számomra kérdéses, hogy ha születik egy olyan döntés, hogy rajta legyen a képen, ahogyan pár képpel ezelőtt is mondtam, válasszuk ketté az előteret és a hátteret, akkor a háttér életlen kompozíciója a baloldalon szerepeltet valamit, míg a jobboldalon üres. Úgyhogy ez a képen nekem egy picit furcsa. Ott valahogy nekem nem annyira rendezett. Szerintem ha a pókháló érdekel engem, akkor ez ott a háttérben zavar, vagy ha fontosnak tartom a kapcsolódásokat, akkor ezeknek a kapcsolódásoknak valamilyen szinten meg kell történnie a jobboldalon is. (hegyi)
értékelés: