Azt nagyon köszönöm Ferinek, hogy nem adja fel a csendélet házi feladatot és hogy neki magának, saját magának fontos az, hogy a csendélet filozófiájával tudjon foglalkozni, vagyis ezen keresztül saját magával. Igen, ez egy csendélet, igen, ez egy sokat érlelt munka, igen, ez a csendélet tele van érzelmekkel és érzékiséggel. Tudom én, hogy az egyik alma rohadt, tudom én, hogy a másikon is vannak foltok, tudom én azt is, hogy csak véletlen, hogy két alma van itt, azt is tudom, hogy ezeknek az almáknak csak véletlenül pont olyan a formájuk, a sziluettjük amilyen, mégis azt mondanám, hogy a kép színdramaturgiájában, ahol a háttér egy porpasztellszerű teljesen különálló felület, amiről leugrik a vérvörös almaforma, testformák érzéki domborulatokkal, hogy mind ez az egész olyan, mint egy plakát, egy dinamikus agitatív üzenet, összességében mégis azt mondom, hogy ezek a vidám színek, ezek az erőteljes vérbő színek, ezek nagyon is érzelmekről jeleznek, nagyon is ott van benne az a szemérmes üzenetrendszer, amely a Feri belső története. Cselesen, de meglepően azt gondolom, hogy ott van benne minden, ami a Feri jó pillanataiban kell, hogy ott legyen, ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:
jóska, az természetes, hogy minden szabályt fel lehet rúgni. ne értsd félre: a csendéletnél, ha a gyümölcs alapvetően harmóniát mutat és egészséges, csak mondjuk van rajta egy kosz, az rossz. de semmi akadálya, hogy punnyadt gyümölcsöt rendezz be. a kérdés, hogy a kompozíció rendben van-e - ha igen, mindegy, ha mesélni tudsz vele, legyen olyan. de elhallgatok, nem elemzek kommentben. :D