Ez egy statikus naplemente. :-)

Lehet, hogy ez volt az alap a Feri előző képénél, a halszemes torzítással, trükkös pasi a Feri, és hát nagyon szépek a színek, értem ezt a piramisformát, ami létrejön ezekkel a kötelekkel – hát én ennél nagyon sokkal többet ebben nem látok, nyugalmas, szép kép. (hegyi)
értékelés:

Összesen így kb. fél óránk marad a fényképezésre. Ellenben ha valaki gyászoló öreg nénit akar fényképezni a párja sírja mellett, korábban induljon el.

Itt ugyanúgy azért gondolom, hogy fontos a Feriben ez a folyamat, ami a halottak napjával kapcsolatban benne lezajlik, mert különböző stíluseszközökkel körbejárja ezt. Itt egy fekete-fehér hangulatvilág jelenik meg, ha idézhetem talán ezzel a témakörrel egy klasszikus, az Al piacere a Huszárik Zoltán filmjének, ez a fajta demerung és sötétek, és gyertyafények a temetőben ez tényleg csodálatos és megismételhetetlen élmény, főleg a kistelepüléseken. Pl. itt Taliándörögdön, ahol a település nagyrésze a hegyoldalban fekszik, és ezzel szemben a völgyben volt látható az ökomenikus temető Ez halottak napján mindig felejthetetlen élmény, mert nagyon sok hozzátartozó megy ki ilyenkor a temetőbe és mindenki gyertyákat gyújt és valójában este, amikor az ember a kertbe kimegy és azt látja, hogy szemben, lent, egy sötét völgyben, ahol többnyire a pára is megül, mint egy kicsi ékszerdoboz, remegnek lélegezek a parányi kis fények. Egészen hihetetlen élmény. (szőke)
értékelés:

Egy papírképet szkenneltem be, ezért nem túl jó a minősége.

Ezen a képen, írja is a Feri, hogy egy papírképet szkenneltem be, ezért nem túl jó a minősége, ezt elnézem, és nincs is ezzel probléma, picit az élességet hiányolom, hogy nem találom máshol, csak a szőke kisgyerek hónaljánál, ami nem biztos, hogy jó helye lenne – de azt mondom, hogy ez egy tipikusan olyan helyzet, ahol ez csak kötözködés azzal foglalkozni, hogy hol van az élesség, merthogy maga a képen megjelenő gesztus és a történet lényegesen erősebb annál, mintsemhogy fennakadjunk egy ilyen problémán. Ami nekem picit hiányzik, az a kép alja – olyan helyen van most vágva, csonkolva, amitől a két szereplő feje fölötti rész, ami talán egy házikó lehet, ott ez a rész igazán nem ad hozzá a kompozícióhoz, míg az, ami ott fent megvan, egy ujjnyi kb, ha lent meglenne, akkor a kezekből, a kezek irányultságából valamennyit megkapnánk, és ez fontos lenne. De a két disznó megvan, mert a történet maga nagyon rendben van. Még azt is el tudnám képzelni, hogy egy lényegesen szűkebb vágást alkalmazva a bal és jobb, de főként a jobb oldalon egy kétujjnyit nyugodtan le lehetne még vágni, akár a szőke kislány karjáig. Úgyhogy én azt mondom, hogy ezekért a kérdésekért van az egy disznó levonás, és nagyon köszönöm, mert szeretem ezt a képet. (hegyi)
értékelés:

Vannak a Ferinek olyan képei, amik ilyen elbeszélő, elmesélő, történeti megoldások, amelyek mintha egy közmondást vagy rövid kis történetet akarnának elmesélni, egy kérdést feltenni vagy az életbölcseletet megmutatni – Feri szeret ezekkel a helyzetekkel dolgozni, és itt is ilyenre látunk példát, ahol az úton úgy próbál gyalogolni, hogy közben szögesdróttal össze van kötve a két csizmaszár. Azért szerintem ezeknél a helyzeteknél sokat segítene a Ferinek, ha előtte lepróbálná azt, hogy a valóságban egy ilyen helyzetet létrehoz, az a valóságban hogyan fog működni. Mert nekem most úgy tűnik, mintha egy picit ez a fajta összekötés ezzel a szögesdróttal attól válik komikussá – miközben nem hiszem, hogy ez lett volna a cél – hogy a mozgást ha elkezdenénk elemezni, akkor ez a szögesdrót nem lenne gátló a mozgásban sőt, inkább egy ilyen tipegő-komikus mozgást eredményezne. Ha a szögesdrótból még van, és többet adnánk a térd felé a képből, a drótot még a csizmaszár fölé is feltekerve, akkor jobban tudná ezt a fajta leláncolt, lekötözött helyzetet mutatni. De ebben a helyzetben számomra kérdéses, hogy miért emelődik meg ennyire ez a csizmatalp, ha szabadulni akarok egy ilyen lekötözött helyzetből, akkor nem biztos, hogy így előrefelé akarnék lépni, mert akkor elveszteném az egyensúlyomat, inkább oldalirányba próbálkoznék kiszabadítani magam. Ezért nekem kérdéses ez a mozgásanatómiai helyzet, hogy le lett-e előtte próbálva. A másik, amit a Ferinek én már mondtam, és próbáltam is neki mutatni, hogy ilyen helyzetben láthatóan utólagos maszkolással beavatkozás történik a tónusrendbe, akkor ott ügyelni kell arra, hogy ezek a beavatkozások ne menjenek túl egy olyan határon, amin túl már manipulatívnak, erőltetettnek hatnak. Mire gondolok? A kép baloldalán olyan szinten sötétedik el ez a kompozíció, ami a valóságban világításban nem nagyon érhető el. Tehát itt én azt mondom a Ferinek tanácsként, hogy nem árt talán magával ezzel a maszkolási technikával foglalkozni, talán az Orosz Sanyit ha megkéri, ő segíteni tud ebben, mert itt volna még mit finomítani. De maga az üzenet az érthető, és én szeretem ezeket a kis Mácsais koanokat, történetetek, úgyhogy nagyon köszönöm ezt is, és két disznót tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon egyszerű, mégis nagyon erős képet látunk, Feri nagyon jól érzi ezeket a drámákat, ezeket a játékokat, hajszál pontosan fogalmaz, ráadásul fényben is megtalálta azt a pontot, ahol a fehér virág mint egy herceg, kitárja magát és tündököl, míg a fekete testvér sötét és titokzatos, formában hasonló, de belső tartalmát, lényegét nem mutatja. Egyetlen kérdés csupán, hogy vajon miért döntött Feri úgy, hogy alul ilyen szűkre veszi a kompozíciót, hiszen ezek a tulipánok fejformák, és ha ezt elfogadjuk, akkor a nyak, a váll is fontos, most ettől picit fuldoklanak a mi virágaink. Tehát ha arányrendszerében elfogadjuk azt, ami a széleken történik és ahhoz a távhoz arányítjuk alul, akkor ott már körülbelül két ujjnyi jó lenne, ha meg tudna maradni. Ha egy picit feljebb mozdul a kamera, talán a fehér virág teteje nem ér hozzá a háttér feketéjékez, mert ez a kapcsolódás most esetleges, és bezavar a formákba. De a kép ezektől függetlenül három malacos és érdemes lenne ezzel a formai játékkal Ferinek tovább dolgoznia, mert ezek azok az irányok, ahol maga a forma és az, amit meglát az alkotó, elég erőt adnak, hogy ne kelljen beavatkozni, manipulálni, rásegíteni. (Igaz, Feri rutinos róka, még az is lehet, hogy a fekete virág manipulálva van, de itt igaz az, hogy akár manipulálta is, nem érdekes, mert a végeredmény igazolja az alkotót.) (szőke-hegyi)
értékelés:

Egy bátor akrobatamutatványt látunk Feritől, hiszen ha jól érzékeljük, akkor a kameráját ki kellett lógatnia a kocsiból ahhoz, hogy ezt a képet el tudja készíteni. Hogy eközben tudta-e kontrollálni azt, hogy mit fog exponálni, nem tudjuk, a végeredmény azt mutatja, hogy nem nagyon. Mint kompozíciós, formai játék talán még elfogadható is lenne ez a megoldás, de az esetlegesség nem visz tovább azon az úton, hogy azt mondjuk, na, most hogy jövünk keresztmamáéktól vasárnapi ebédről és unatkozom az anyósülésen, hát kilógatom a gépem egy nagylátóval a kocsiból, exponálok párat, valami majdcsak lesz. Merthogy izgalmas lenne az, ami a szélvédőn tükröződik, izgalmas lenne a mozgó autó és a mellette elsuhanó táj és annak mélységei, de ezek nem kapnak kelllő hangsúlyt, a motorháztető igen, miközben azt, hogy merre az a hazafelé, hogy mi van előttünk, azt nem látjuk. Ez is lehet egy koncepció része, hogy úgy megyek hazafelé, hogy nem tudom, mi vár otthon, de akkor ennek a drámaiságának kell megfeleltetni a képet. Feri, ebben a megoldásban kevésbé vagy benne, mint a többi képedben, ami nem jelenti, hogy ne keresd a spontaneitásban önmagad, de a spontán történéseknek is van valami alkotói belső előképe, ami - akár mint Pollock esetében - az akció közben mint egy láthatatlan vezérfonal, vezeti az alkotót, még akkor is, ha az nem tűnik tudatosnak és tervezettnek. (szőke-hegyi)

Nyár végén a lemenő nap megcsillogtatta ezt a két fűkalászt.

Szépek ezek a hernyóbogár fűkalászok, szép a mély zöld és a ragyogó sárga, jó makrofelvételt látunk. Feri tudja, hogy mit gondolunk a kereten belüli keretről, nem szeretnénk ismételni magunkat, felesleges díszítésnek gondoljuk. Annyiban lehet továbbgondolni és személyes irányba vinni a képet esetleg, hogy az életlenben tartott háttérbe mit emelünk be, hogy ott a foltok egy arcot adnak ki, vagy egy kis házat, egy lovat vagy bármi mást, tehát hogy ez a két forma ne csak egy Ikea tapéta legyen, hanem valami, ami Mácsais. (szőke-hegyi)
értékelés: