A 13. leckére, az épített környezetre küldte be az alkotó ezt a képet, és számomra nem teljesen világos, hogy mennyire reális ez a helyzet – én szeretném azt hinni, hogy igen, és nem valamilyen trükköt alkalmazott itt a Feri, és így alakította ki ezt a helyzetet – bár azt is el tudnám fogadni, hogy ez csak egy mese. Mint egy Robinson sziget tulajdonképpen a kis házikókkal, a bokrokkal és fákkal. A képnek igazándiból az az ereje, hogy ezek a szántási vagy munkagép-vonalak, amik így körbefogják ezt a helyet, ezek ritmizálják, és mint egy tenger, mint vízáramlat, egy hullámzással, egy spirális körformával ölelik körbe a helyet. Egy nagyon jól komponált kép ráadásul, mert nagyon szépek azok a formai kapcsolódások, amik az égbenyúló kiszáradt fa által, a felhők által mutatkoznak. Van benne egy pici kettősség, mert ha az ember nem számítja az a pici kis házat, akkor az ember azt mondja, hogy vágyom egy ilyen kis szigetre, egy ilyen elbújási lehetőségre; miközben az a kis ház, és annak az állapota azért megkérdőjelezi ezt a vágyat, és a körbefogottság is amit ez a szántás érzékeltet. Nem látunk kitörési utat, nincs egy gyalogösvény, ahol ez a sziget megközelíthető, ez egy picit az üzenetnek ezt a pozitív jellegét ellenpontozza. Ennél jobban nem szeretnék belemenni ennek az üzenetnek az elemzésébe, mert lehetne itt hibákat keresni, vagy mondani, hogy miért nem tette oda Piroskát a szigetre vagy miért nem áll ott a Robinzon vagy Péntek – de mégis azt mondom, hogy én el tudom fogadni ezt a megoldást – akár az épített környezet leckére is, bár azt így ha én vagyok a Feri, ezt lehet, hogy a gyermekkor leckére küldöm be. De köszönöm a képet, és én ezt három disznósnak gondolom. (hegyi)
értékelés: