Ha jól sejtjük, ez a kép ugyanazon az úton készülhetett, annyival mindenképpen szerencsésebb, hogy egy önportrét látunk, és ha a suhanó autóból kifényképezős történetet félretesszük, akkor az önportré az a vonal, amin érdemes elindulnunk. A tükörben látjuk Ferit, ahogy feszeng a széken, tartja a masinát, izgul, hogy nehogy elejtse, markolja is rendesen, közben odahúzódik a sofőrhöz, aki megadással tűri, hogy Feri ficeregjen. Ez mindenképpen izgalmasabb történet, mint a sebességtől elhúzott formák, amit Feri is tud, hogy sokadjára látunk mint mozgás lecke megoldás. Technikailag annyit tennénk hozzá, hogy az objektív koszai és a tükör koszai együtt épp ezt az üzenetrendszert, amin bátortalanul elindulna a néző, ezt gyengítik, tehát talán érdemes megmatatni azt a tükröt, a menetszél miatt az optikára szálló port is letörölgetni, és akkor ha egy kis rést legalább takarítottunk ezeken a felületeken, akkor máris erősebb lesz az a belső történet, ami most szemérmesen el van takarva előlünk. Márpedig ennek a képnek az egyetlen elfpgadható iránya a tükör, mert a suhanó autóból kitartott kamera Feritől kevés lenne a boldogságunkhoz. (szőke-hegyi)
értékelés: