Igen Feri, itt van az a megoldás, ami sűríti, összefoglalja azt, ami az előző két képen megjelent, fényben, dinamikában, erőben és akár még azt is mondhatom, hogy indulatban. A gyakorlás fog segíteni abban, hogy a fényforrásod mozgási tempóját megtaláld, hisz az adja a vonalak erejét, fényét és vastagságát, ezen van még mit finomítani, de ebből a kompozícióból úgy érezzük, hogy ez a legtöbb, ami kihozható. Három malacos.
   A későbbiekre - reméljük más is olvassa az értékelést - azt tudjuk javasolni, hogy érdemes előre lepróbálni a "szereplőket" és a "jelmezeket", vagyis ha ezt a képet figyeljük, itt szereplő a kockás terítő, a kerámia tál, a kaktusz, a cserép, és a fények. Itt is be kell állítani egy értéksorrendet. Ezek egyrészt formák, szögletesen, kerekek, amorfok, másrészt színek, tónusok. Ha minden nyugtalanságot sugall, akkor egymás hatását kiolthatják. A terítő kockás vonalai kemény, határozott formák. A tál görbületei lágyak, de a minta spirálja dinamikus, erős. A virág levelei erőt mutatnak, robbanásszerűek. A fénypászmák is határozottak, dinamikusak. Ha ez az értéksorrend, akkor ezt a fényekkel és tónusokkal kell sorba állítani, hogy lehetőleg a fotós céljait erősítve jelenhessenek meg a képelemek. Fel kell tenni a kérdést, mi a legfontosabb, mi kevésbé fontos, mi nem fontos. Mindez után ezt el kell helyezni térben, fényben és élességben is. ha kimondjuk, hogy a terítő csak alap, akkor ennek megfelelően kell világítani, megválasztani az élességet. Ha tudjuk, hogy a cserép ehhez képest egy fokkal fontosabb, de a cserépnél fontosabb a virág, akkor a cserepet picit lehet árnyékolni. Ha a virág fontos, de a dísze és dinamikája a fényfestés, akkor a fényfestésnek kell jól kiegészíteni ezt, koronázni a képet. Érdemes ezzel bíbelődni, mert a csendélet sok egyéb fotós útnak az alapja. (szőke-hegyi)
értékelés: