Részlet Batsányi János: A látó című verséből
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
„Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!"
Láttam én már ezt a képet, ha jól emlékszem, véleményem is volt, amit most itt is megosztok veletek. Nekem ez a kép két félre szakad. Az egyik a modell, a vak öregember, a másik a lámpás. A kettő között semmiféle kapcsolódás nem érzékelhető, mivel az utómunka, ami szolarizáláshoz hasonlatos, teljesen összemossa a hátteret és a modell karját. Nem érzem ezt indokoltnak, hogy miért kell eltagadni, hogy a modell tartja azt a lámpást? Igen, értem, kell, hogy hangsúlyt kapjanak a szemüveg és a lámpás fehérjei, de azt gondolom, hogy most ez így szájbarágsra sikerült, ha Feri hagyja, hogy a háttérből maradjon valamennyi, az nem vont volna le a kép közlésének erejéből, sőt, kevésbé lenne kiabáló az utómunka. Azt is mondhatom, hogy ha ez egy kora esti időben elkészül úgy, hogy a lámpás valóban világít, a szemüveg mögő kerül két picike ledlámpa vagy más fényforrás, amitől az is világít, akkor az épp elég, és akkor szinte alig kell rásegíteni utómunkával a képre. Érdemes lenne ezzel játszani még Feri, ha megvan a szemüveg és a lámpás, mivel maga az ötlet jó, és ér annyit, hogy kicsit még forgasd, rágd a megoldását. Hogy ez mennyiben önportré, persze kérdés lehet, az iróniája érezhetően mácsais, szóval én elfogadom, de fentiek miatt kettő malac, és várnám a variációkat, az ismétlését ennek a beállításnak. (hegyi)
értékelés:
Szeretném ezt a fotódat a mai adásomhoz kölcsönvenni, mint hívókép! Köszönöm! :) ( Ha pedig éppen ráérnél, és kedved is van belehallgatni, szeretettel várlak! :) )