Gondolkodom, mennyire lehetek szigorú egy-egy leckénél, hiszen a kép jó, tetszik, dinamikus is, bár én a bal kezet is mutattam volna, úgy lenne az igazi, ha ott fenn is lennének ujjak, és akkor egy igen erős dinamikus háromszög lenne a kalap és a két kéz között, most a jobb szélen kifut a dolog - szóval Feri, ez jó, jó, de nem tudom, hogy mennyiben Mácsai Feri első leckéje? Vagyis hogy ugye a bemutatkozás az bemutatkozás, és így mivel önmegmutatás, saját magunk személyiségét mutatjuk, és nem valami álruhát, nem tudom, valóban mennyire ilyen Feri, mint amit itt látunk. Nem vitázni akarok ezen, elfogadom, ha ő azt mondja, ez is benne lakik, de a kérdés egyelőre még kérdés. Más. Ha ilyen határozottan nyúlunk a színekhez, ott nem lehet bizonytalannak lenni. Engem a kék pulcsi zavar. Két okból. Az egyik, hogy a kalap, a rózsaszín lepel és a gesztus, mint egy falusi májkeldzsekszon, igen erős és túlrajzolt. Ehhez a pulcsi konkrét mintái nekem nem odavalóak. Színben pedig egy mély zöld kellene, mert a rózsaszín rendben, a sárga is, a kék ott a háttérben - és ez miatt a kék újbóli ismétlése zavart kelt, összevonódik a háttérrel, ugyanaz a színrend, ezt én biztos hogy más színnel oldottam volna meg. Igen, szőrözés, de hát kérem, Feri dobta a labdát magasra. :) (hegyi)
értékelés:
az irreális színek és megrajzolt formák elemelnek, de a kéz visszahoz a realitásba kicsit.
izgalmas kisérlet
persze az a fehér bigyó
Hétfőn délután hatkor kezdődő Jóska rádiózik élőben című műsorismétlésemhez, melynek hallgatására ezúton meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek.