Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.
(Ady Endre)
Hozzászólások
Köszönöm.
Oké. Ha nem érzed elégnek, akkor nem az, akkor újra kell gondolni a koncepciót is, és akár a kiindulási pontot is. Ha ki akarnék veled cseszni, azt mondanám, ismétlés. Mert tudod mi hibádzik? Ady kibaszott büszke volt. Ebben a képben nincs meg a büszkeség és a csakazértis.
Oké, én vagyok a képen, olvastam ezt a verset, agyaltam, hogyan tudnám képpé tenni. Csináltam ezt a lepedős képet, de nem éreztem elég kifejezőnek ezért bindzsiztem agyon. Ennyi. Ja, és nem népszerű. :)
Köszönöm.
Ijesztő is, és tetszik is a fotó foltos festményszerűsége. Az alak elhelyezése elgondolkodtat,. Mint illusztráció kevésbé jön be nekem. Összességében a hatásos jelző jut eszembe.