Ne lássatok meg

Ne lássatok meg

Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.
Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok.

(Ady Endre)

Nem leszek népszerű, de fene egye, azt gondolom, hogy ez a kép maszatolás. Kiviszel a határba egy nőt, lefotózod valahogy, aztán addig roncsolod a képet, amíg elő nem állítasz valami elvontat, kellően borongót. Minden, mint egy állatorvosi lónál, ott van a képen, erős szemcsézés, borongó felhő, meghajló horizont, vignettálás, van alak, aki nem felismerhető, kimaszkolva az arcát is. Na de ilyen elven Kölcsey is lehetne az idézet, szellemalak, megállék, düledékeiden.
   Feri, nem tudom, hogy fogom tudni leírni azt, ami nehezen verbalizálható, az ízlést és a mértéket. Van egy horpadt völgyed, ismerjük a képeidről. Embléma. Sok mindenre alkalmas. Akár arra is, hogy az őszi ködös esőben megtalálj hangulatokat. Bármit megtehetsz, ha van gondolatod. Ha van előre valami, ami mentén nekiindulsz a fotografálásnak - előre, mert ez nem egy rácsodálkozó tájkép vagy egy adott pillanatot bemutató szoció. Az, hogy állítsunk ki egy embert a tájba egy lepedővel, mert olyan még nem volt, és majd lesz valami, az nem elég, az csak a forma. Ha nincs belső motor és a forma vezet, akkor abból ilyen maszatolás születik, és tudom, mert magam is átestem rajta, hogy utólag otthon minél többet bindzsizik az ember a szerkesztőben, annál jobban húzza be a dolog magával, annál újabb dolgokra képes rátalálni, hogy jajj, ez is jó, ez is ad hozzá, fú, akkor még a szemcsét is felnyomom, na, még lejjebb a középtónusokkal... de a helyzet az, hogy ha a kép, ami az alap, értelmetlen, tartalmilag nincs kitalálva, azt megette a fene, azt lehet farigcsálni a képszerkesztőben, de nem lesz belőle maradandó dolog. Elnézésed kérem, de mivel erről a kérdéskörről beszéltünk már, azért mertem ennyire szókimondó lenni Feri, mert azt gondolom, hogy az akadály nem a technika, nem a szakmai készség, hanem az, hogy mi van a fejben kép készítés előtt. Ha erős gondolat van, ha erős érzelem, akkor az meg fog születni. Gondolom ezt a képet is ronggyá dicsérték már mások, én mégis leírom: kevesebb vignetta, kevesebb attrakció szerintem több lenne. Ez a kép formailag hoz mindent, ami a Mácsai képein ott szokott lenni, de ahogy ezeket a rétegeket hántjuk lefelé, mint a hagymánál, a rétegekkel együtt tűnik el a tartalom. Biztonsági játék ez, nincs tét. Forma van, de a formai elemekből nem fog tartalom születni. Állj ki te az esőben a mezőre egy lepedővel, még gépet se kell vigyél, elég egy tükör, és abban benne lesz, amit keresel, vagy amit tapasztalásként már modellel transzponálni tudsz. (hegyi)

Hozzászólások

39
Értékelem!
43
Értékelem!

Oké. Ha nem érzed elégnek, akkor nem az, akkor újra kell gondolni a koncepciót is, és akár a kiindulási pontot is. Ha ki akarnék veled cseszni, azt mondanám, ismétlés. Mert tudod mi hibádzik? Ady kibaszott büszke volt. Ebben a képben nincs meg a büszkeség és a csakazértis.

49
Értékelem!

Oké, én vagyok a képen, olvastam ezt a verset, agyaltam, hogyan tudnám képpé tenni. Csináltam ezt a lepedős képet, de nem éreztem elég kifejezőnek ezért bindzsiztem agyon. Ennyi. Ja, és nem népszerű. :)

Köszönöm.

45
Értékelem!

Ijesztő is, és tetszik is a fotó foltos festményszerűsége. Az alak elhelyezése elgondolkodtat,. Mint illusztráció kevésbé jön be nekem. Összességében a hatásos jelző jut eszembe.

Új hozzászólás