4. Fény és árnyék

Fénytörés

Ez egy nagyon finom megoldás, mindazzal együtt, hogy elég zaklatott. Ez a zaklatottság pedig valószínű, hogy elég tudatos. Túlmutat önmagán a megfigyelésen, mert ha csak azt venném, hogy felfedeztem, hogy na jó, én észrevettem, hogy milyen érdekesen törik ez az árnyék, akkor ezt megoldhattam volna máshogy is, úgy, hogy nem hozom ezt az átlós, fekete-fehér jing-jang történetet bele, márpedig, ez itt van. Ettől pedig van az egésznek egy nagyon érdekes szomorúsága. Nem tudom ezt nagyon sokkal jobban megfogalmazni. Örülök annak, hogy Zoli nem csak arra használja a szemét, hogy a keresőben nézzen, hanem arra is, hogy a környezetét megfigyelje. A kép tökéletesen jó erre a leckére is, úgyhogy a 3 csillag, és a leckemegoldás is megvan. (hegyi) értékelés:    

Aszaltak

Aszaltak

Egyrészt most már egészen biztos vagyok abban, hogy egy kis kalibráció arra a monitorra, amin te ezeket ellenőrzöd, ráférne. Mindig valahogy a sötét felé csúszunk el, és ettől az embernek van egy olyan érzete, amikor ezeket nézi, hogy oké-oké, hogy ezek ilyen kis növénykék, de én szeretném ezeket élvezni úgy, hogy tónusban ennek egy kicsit több dinamikája maradhasson. Most nagyon sötétek maradtak ezek a növénykék, tehát egy kicsivel visszább hoznám a közép tónusokat. De mondom, valószínű, hogy ez egy kontroll kérdés, hogy a monitor mit tud neked mutatni. A képi része viszont tökéletesen rendben van, sőt, azt gondolom, hogy ez az egész működhetne akár egy ilyen érdekes fali poszterként is. Szép ritmus, jók a formák, izgalmas megfigyelés, én ezt jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Fényhullámok

Fényhullámok

Nagyon szép ez a rajz, amit itt ez az egész mutat, ugyanakkor a középszürkék nem igazán erősek. Valahol ott bizonytalanodik el a dolog. A hullám teteje, hogy ott meg tud csillanni a fekete is, meg a fehér is, nagyon szép, az egész redőződése nagyon szép, de valahogy a dolog középtartománya, ami egyébként az egész képet uralja, nem annyira jó. Mit lehet ezzel kezdeni? Változtatni a tónusgörbén, és egy kicsit elvinni a közép tónust a sötét felé. Ettől húsa, teste lesz az egésznek. A fény és az árnyék, igen ám, de a fénynek és az árnyéknak van egy átmeneti része, most viszont pont az átmenetre koncentrálunk, és nem a két szélsőséges értékre, holott ezt a képet szerintem az tenné igazán izgalmassá. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Spirál

Az ötletet jónak tartom, és a megfigyelés is abszolút pontos, viszont a megfogalmazással van problémám. Vagy arrafelé kell mennem, ami a tányér felszínén csillámporként megjelenő fény-játék és ennek az átvilágított árnyéka, de akkor nem értem, hogy mi a szerepe ennek a zsákvászonszerű háttérnek, vagy a finom vonalak, és e között a daróc textil közötti ellentét lenne a kérdés, akkor viszont mi ez a lírai attitűd, tehát, akkor nem értem, hogy mit akarunk ebben a nagyon lágy tónusvilágban kezdeni. Aztán van egy nagyon erősen kétfelé váló bal és jobb oldalunk is fénymennyiségben, de ez sem elég határozott. Tehát, ha ezt a három irányt megnézem, mind a három iránynak egyetlen közös szava van: bizonytalanság. Ezt a bizonytalanságot kellene valahogy feldolgozni. Akár úgy, hogy erre ráerősítek, és a bizonytalanságomat, a magam belső bizonytalanságát ábrázolom, bár arra nem biztos, hogy ez a kép alkalmas, de mint lakmuszpapír működik, vagy ezen elgondolkodva megpróbálom kiküszöbölni ennek a képi megjelenését, és határozott döntéseket hozok. Ha a szerző bizonytalan, akkor a szerzőben még csak fokozódik a bizonytalanság, hiszen ő valamit kész termékként kap, ő nem tudja, hogy milyen élmény volt az, ami ezt előhívta. Arra kérném a Zolit, hogy ezt a képet ismételje annak értelmében, amit esetleg ebből az elemzésből átszűr. (hegyi)

Város fölött

Város fölött

Az, amit mutatsz, egy nagyon izgalmas helyzet. Biztos, hogy akik értenek a felhőkhöz, azok megmondják rögtön, hogy ez milyen kumulusz, és mi ennek a neve, ám én ehhez nem értek, és ez nem is biztos, hogy baj. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Talán egyetlen dolog van, amit érdemes megfigyelni, hogy a kép alsó régióinak is érthetőbbnek kell lennie egy fokkal. Ez akár utómunkában is megvalósítható, mert attól áll meg ez az egész a lábán, az támasztja alá. Ennyit tudok hozzátenni, miközben az egész egy jó gesztus. Én most erre megadom a három csillagot, de tessék majd az utómunkával dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Felhő a hegyek felett

Felhő a hegyek felett

Az a helyzet Tibor, hogy ha - mindamellett, hogy ez a kép nem tökéletes - megfigyeled, hogy itt milyen esztétikai élményt kerestél, és hogy azt hogy próbáltad képbe foglalni, akkor a saját magaddal való összehasonlításban mondom azt, hogy a többi képednél is erre kell törekedni. Nem tudom, hogy mivel készült ez a kép, mobiltelefonnal, vagy fényképezőgéppel, van ebben egy túlélesítés, és azért azt hozzáteszem, hogy az élesség az nagyon nem minden a fényképezésben. Az csak az első belépő kör, aztán szép lassan el is felejthetjük, mert nagyon ritka az, hogy az életben valamit mozdulatlanul szemlélünk úgy, hogy közben kimerevítődik az egész, és ráadásul még utómunkában, ahogy itt látom, még rá is húztál erre az élességre, és ezt én nem tartom jónak. Ugyanakkor a megfigyelés abszolút rendben van. A kép baloldalán belóg valami, és azt nem tudom, hogy nem vetted észre, vagy az hogy került oda, mert annak ott túl nagy szerepe nincsen. Lehet, hogy ha a nézőpontodat megváltoztatod, és egy kicsit elmozdulsz, akkor ez nem kerül a képre, de ha már ott van, akkor lehet, hogy érdemes lett volna levágni. Nem tudom, hogy az ott micsoda, gondolom, hogy valami épület darab, ha jól látom, de ebben nem vagyok biztos, viszont a szerepe nem értelmezhető. (hegyi)
értékelés:

Lágyak és kemények

Lágyak és kemények

Végülis el tudom én ezt fogadni ebben a formában, mint leckemegoldás, de azért azt tegyük hozzá, hogy érdemes lenne a kompozíción még segíteni. Nem nagyon érzem szükségét a két felső sarokban lévő sötét színű flekknek, már csak azért sem, mert engem nem érdekel, hogy ez egy Flair típusú kerti szék. Engem az érdekel, hogy van valami absztrakció, és ezt tessék végigvinni. Ott lebukik ez az egész, és erre nincs szükségem. Meg kell keresni azt a pontot, ahol ez úgy tud megvalósulni, hogy a belső kohézió képkereten belül marad, és nem kandikálnak ki belőle részletek, és nem bukik el az egész, mint egy werkfotó. Ezen kellene javítani. (hegyi)
értékelés:

Árkád

Árkád

A megfigyelés pontos, és a kompozíció is teljesíti a fény és árnyék differenciát. Annyit tennék hozzá, hogy ha már ezt megspékeltük ezzel a perspektíva játékkal, akkor érdemes lett volna ezt is kihasználni. Akár úgy, hogy türelemmel várunk, amíg gyalogosok haladnak el a képen, nemcsak az árkádsor végén, hanem közelebb is, vagy valakit, aki a társaságunkban van, megkérünk arra, hogy álljon be, vagy csináljon úgy, mintha menne ezen a folyosón. Ennek azért lenne értelme, mert most, hogyha megfigyeljük, akkor a kép előtere elég üres. Ha azt veszem, hogy azok, akik most kifelé mennek a képből, vagy ebből a folyosóból, azok jó helyen vannak, akkor az előtérbe nem ártott volna tenni még valakit. Ettől függetlenül a lecke jó, úgyhogy megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

ÁnyÉn - ReflexÉn

ÁnyÉn - ReflexÉn

Nem tudom, hogy ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, vagy hagyományos felvétel roncsolva, de valahogy ez kontrasztban nekem elég furcsa. Annyira sok a zaj a képen, hogy magát, a konstrukciót ez már a háttérbe szorítja. Arra szeretném felhívni a Zolinak a figyelmét, hogy ha meglátunk valamit, egy fontos dolgot, olyat, ami esztétikailag megfog minket, vagy formailag érdekesnek találjuk a rögzítésre, akkor ehhez próbáljunk meg ragaszkodni, és utána hiába jön egy újabb ötlet, hogy de mi lenne akkor, ha még erre ráhúznék egy kis kontrasztot, vagy mi lenne akkor, ha... - és akkor itt most nem sorolom, hogy milyen ötletek lehetnének még -, mert az már valószínű, hogy ki fog minket ebből vinni, és gyengíti azt az utat, amit addig bejártunk. Ha megfigyeljük, itt egy elég izgalmas kompozíciót rakott össze Zoli, de pont a zajossága, a túlkontrasztosítása, a túl erős struktúrák, amik úgymond mellékesek lennének, olyan szinten emelődtek be, hogy legyengítették ezeket a formákat. Tehát, sokkal jobban elviszi a figyelmemet a járólapok díszítése, vagy az utca burkolatának a formái, vagy akár az esővíz elvezető nyílás, mint maga az, ami itt a prímet kellene, hogy vigye. Úgyhogy utómunkában ezzel én nem értek egyet, a kompozíció érdekes lenne. (hegyi)
értékelés:

Reflexiók

Reflexiók

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész nekem olyan, mintha borulna, miközben valószínű, hogy nem. Talán van fél foknyi ebben, amit az óramutató járásával ellentétes irányban vissza kellene forgatni, de nem is ez a fő kérdés, hanem a ritmus, és én ezt a ritmust el tudom fogadni. Kicsit bánom, hogy a kép felső részénél nem az ívre, hanem az ablakkeretre tetted a hangsúlyt, és azt futtattad ki a sarokig, és miközben, megpróbálunk fent kilépési pontokat keresni, ez a kép alsó részénél nem történik meg, pedig hát, ott sem ártott volna ezen elgondolkodni, hogy szükség van-e arra a lezáró elemre, ami a párkányrész, vagy pedig nincs. Ne én hozzam meg ezt a döntést, neked kell ezt eldönteni. Ha szükség van rá, akkor hagyjunk még valamennyit alul, ha nincs, akkor vágjuk le az egészet. De az ötlet és a ritmus jó. Ez egy 3 csillagos kép egyébként, mert a komponálást lehet még javítani utólag egy kicsit, és ennél a képnél azt hiszem, hogy ez megoldható. (hegyi)
értékelés:

A fény másik arca

A fény másik arca

Tibor, értem, hogy a fény most a gázláng, de nem kapom meg azt az élményt, amit fáradt reggeleken élek meg, vagy élhettem meg albérletben akkor, amikor csak a kis gázrezsó volt, amin esetleg megpirítottuk a zsemlénket, és azt ettük, mert még egy kenyérpirítóra sem futotta. Ha ezt az élményt át tudod adni, akkor ennek van értelme. Így önmagában ez nekem nem egyértelmű fogalmazás. (hegyi)

Üzenet a B-612-es bolygóra

Üzenet a B-612-es bolygóra

A Kis Herceg történetét szerintem nem kell bemutatni, és azt gondolom, hogy ehhez ez egy jó irány, és jó ötlet. Bele tudom magam helyezni ebbe az egészbe, és nem akarom nagyon boncolgatni, hogy hogyan lehetne máshogy, mert mindig azt keressük, hogy jó, jó, amit látunk, de hogyan lehetne mást csinálni. Nem kell mást csinálni, ez így működik, és bármi, ami az emberben felmerül, hogy de akkor azt hogyan, azt tessék megcsinálni. Ezért nem mondom el, mert ez így, önmagában hatásos kép. Azzal, hogy ez az egy sugár más színű, a többi össze-vissza kószál, és ez az egy, ami határozott, ez megy a legfeljebb is, tehát, valószínű, hogy tényleg ő találta meg a Kis Herceget ezen a bolygón. Úgyhogy köszönöm szépen, ez megvan, rendben van, 3 csillag, leckemegoldásnak is abszolút el tudom képzelni, úgyhogy az is megvan, ettől függetlenül, csak hogy megnyugtassuk a többieket, erre a leckére még várnék tőled képeket. (hegyi)
értékelés:    

Fényív

Fényív

A fény éltet, melegít és láttatja a szépséget.

Nagyon jó, ahogy ezt az egészen hétköznapi tárgyat, ezt a kompakt fénycsövet megtaláltad magadnak, és furcsa, mert nem ebben az állapotában szoktuk meg. Nem is nagyon nézegetjük bekapcsolt állapotában, mert annyira elvakít. Ebben a formában most egy jó ritmust találtál. Ha jól látom, akkor ez egy design lámpa lehet, aminek ilyen szirmai vannak, és akkor ebben helyezkedik el ez az égő, nem tudom, mert hát ez a tónusrend ápol és eltakar. Ha a képhatáron belül nézem az egészet, valamiért fentre van téve, és attól függetlenül, hogy ez egy négyzetes kompozíció nagyjából, mégis dekomponált. Csak nem értem az okát. Ha azt vesszük, hogy a kép legvilágosabb része az, amit az ember szeme mindig megkeres, akkor ez most ide a jobb felső sarokba van eltolva. És akkor mi van a többi résszel? Ez az alsó régió miért ekkora? Ez megint csak egy érzés, nem tudom megideologizálni, szóval a leckemegoldás rendben van, a technikai kivitelezés is megfelelő, a kompozíció meg nem annyira, így 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Jelenés

Jelenés

Várjál! Szóltam hirtelen, s te megálltál nyomban. Mórikálok, gondoltad - hiszen csak néztem meredten előre, téged úgy hagytalak hátam mögött a semmittevésben. Álltam és vártam, mert szép lassan kezdett összeállni a kép - hogy most, ez nem az volt, amikor ú+á lesz a semmiből... csak figyelés ilyenekkel: de szép az a fal, ahogy a fény hozzáér; a hibáitól lesz egyedi, hiszen az időről mesél, az évszakokról... most meg olyan lágyan és érzékien éri a Nap utolsó sugara, hogy ennél gyönyörűbb talán soha nem lehet. Valahogy ilyenek jutottak akkor az eszembe: ez a jutalma, hogy kiállja az idő viszontagságait. Lám, jó a tett helyében... és itt van nekem, ez a jókor a jó helyen. Biztosan. Te meg csak figyeltél a hátam mögött, mozdulatlanul - olyan voltam, mint egy előre nyújtott nyakkal, óvatos léptekkel, nesztelenül közelítő vadászkopó. Tényleg vadásztam, jól érzed. No, szóval akkor mi is volt itt? A minden... te, a fény, a fal, te az asztallal, az asztal... a fűrojtok beleolvadva a lassú enyészetbe, és én az ámulatommal. Ilyen, hogy is mondjam "karmikozmikus" valami volt ott egész biztosan, mert ezt éreztem korábban is, más helyeken.

Nagyon jó a képhez a leirat. Azért kezdem ezzel, mert amennyire személyes, amennyire erős és hatásos - a képnek főképp a képkivágása az én számomra nem tudja hordozni ezt a szintet. Tökéletesen érthető, és ráadásul nem csak, hogy érthető, hanem esztétikai formában is jó a felismerése annak, amit látunk, de olyan képelemek is megjelennek, amik elbillentik az egésznek egyrészt a tömegegyensúlyát, másrészt (nekem) a hangulatot is gyengíti. Ha a leiratból indulok ki, akkor azon kívül, hogy ez egy spontán megfigyelés, azt is érzem, hogy némi instrukció elhangzott. Márpedig, ha ez így van, akkor valamennyit én magam is tudok hozzátenni ahhoz, hogy rendezzem a felületeket. Ebben a kérdésben leginkább az asztalra gondolok, ugyanis, ha közelebb kerülne a falhoz, egyrészt nem lenne gondom azzal, hogy mennyire fordulunk ki ebből az üzenetből, tehát visszabillenthető lenne a ferde perspektíva hatása, másrészt talán kevesebbet kéne adnunk az alsó régióból, abból a kicsit felázott, kicsit saras, kicsit földes világból. Azért mondom ezeket, mert ami itt működik, az maga a jelenés, ahogy ez a figura odavetül erre a falra. Ugyanakkor a fal felázása a kép baloldalán talán kevésbé fontos, a gázcsőből is elég lenne kevesebb, tehát oldalirányból mindenféleképpen érdemes lenne kipróbálni, hogy mi lenne akkor, ha szűkebbre vennénk, és ez igaz az alsó régióra is. Nem azt mondom, hogy körbe kéne vágni, és csak ez a jelenés jelenjen meg, mert nyilvánvalóan akkor az egésznek a varázslata tűnik el, hogy itt a semmiben egyszer csak megjelenik egy figura, tehát ezt az úgymond semmit ábrázolni kell. Ugyanakkor ennek az arányai nagyon fontosak, hogy mi az, amire hangsúlyt fektetünk. Ezek azok, amik nekem erről a képről elsődlegesen eszembe jutnak, miközben gyönyörűek a színek, nagyon jó ez a fád, fáradt kék, ez a rózsaszínbe bukó narancs, szóval az egésznek a színvilága tökéletesen rendben van. A tónusok is abszolút megfelelőek, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, sőt, megvan a leckemegoldás is. Én csak azért próbáltam az elején elmondani a kérdéseimet, mert egy hajszálnyi hiányzik ahhoz, hogy ez a kép bekerüljön azok közé, amikre az ember azt mondja, hogy szívesen látnám a falon. Ez a hajszálnyi pedig a bizonytalanságból adódik. (hegyi)
értékelés: