4. Fény és árnyék

A fény másik arca

A fény másik arca

Tibor, értem, hogy a fény most a gázláng, de nem kapom meg azt az élményt, amit fáradt reggeleken élek meg, vagy élhettem meg albérletben akkor, amikor csak a kis gázrezsó volt, amin esetleg megpirítottuk a zsemlénket, és azt ettük, mert még egy kenyérpirítóra sem futotta. Ha ezt az élményt át tudod adni, akkor ennek van értelme. Így önmagában ez nekem nem egyértelmű fogalmazás. (hegyi)

Üzenet a B-612-es bolygóra

Üzenet a B-612-es bolygóra

A Kis Herceg történetét szerintem nem kell bemutatni, és azt gondolom, hogy ehhez ez egy jó irány, és jó ötlet. Bele tudom magam helyezni ebbe az egészbe, és nem akarom nagyon boncolgatni, hogy hogyan lehetne máshogy, mert mindig azt keressük, hogy jó, jó, amit látunk, de hogyan lehetne mást csinálni. Nem kell mást csinálni, ez így működik, és bármi, ami az emberben felmerül, hogy de akkor azt hogyan, azt tessék megcsinálni. Ezért nem mondom el, mert ez így, önmagában hatásos kép. Azzal, hogy ez az egy sugár más színű, a többi össze-vissza kószál, és ez az egy, ami határozott, ez megy a legfeljebb is, tehát, valószínű, hogy tényleg ő találta meg a Kis Herceget ezen a bolygón. Úgyhogy köszönöm szépen, ez megvan, rendben van, 3 csillag, leckemegoldásnak is abszolút el tudom képzelni, úgyhogy az is megvan, ettől függetlenül, csak hogy megnyugtassuk a többieket, erre a leckére még várnék tőled képeket. (hegyi)
értékelés:    

Fényív

Fényív

A fény éltet, melegít és láttatja a szépséget.

Nagyon jó, ahogy ezt az egészen hétköznapi tárgyat, ezt a kompakt fénycsövet megtaláltad magadnak, és furcsa, mert nem ebben az állapotában szoktuk meg. Nem is nagyon nézegetjük bekapcsolt állapotában, mert annyira elvakít. Ebben a formában most egy jó ritmust találtál. Ha jól látom, akkor ez egy design lámpa lehet, aminek ilyen szirmai vannak, és akkor ebben helyezkedik el ez az égő, nem tudom, mert hát ez a tónusrend ápol és eltakar. Ha a képhatáron belül nézem az egészet, valamiért fentre van téve, és attól függetlenül, hogy ez egy négyzetes kompozíció nagyjából, mégis dekomponált. Csak nem értem az okát. Ha azt vesszük, hogy a kép legvilágosabb része az, amit az ember szeme mindig megkeres, akkor ez most ide a jobb felső sarokba van eltolva. És akkor mi van a többi résszel? Ez az alsó régió miért ekkora? Ez megint csak egy érzés, nem tudom megideologizálni, szóval a leckemegoldás rendben van, a technikai kivitelezés is megfelelő, a kompozíció meg nem annyira, így 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Jelenés

Jelenés

Várjál! Szóltam hirtelen, s te megálltál nyomban. Mórikálok, gondoltad - hiszen csak néztem meredten előre, téged úgy hagytalak hátam mögött a semmittevésben. Álltam és vártam, mert szép lassan kezdett összeállni a kép - hogy most, ez nem az volt, amikor ú+á lesz a semmiből... csak figyelés ilyenekkel: de szép az a fal, ahogy a fény hozzáér; a hibáitól lesz egyedi, hiszen az időről mesél, az évszakokról... most meg olyan lágyan és érzékien éri a Nap utolsó sugara, hogy ennél gyönyörűbb talán soha nem lehet. Valahogy ilyenek jutottak akkor az eszembe: ez a jutalma, hogy kiállja az idő viszontagságait. Lám, jó a tett helyében... és itt van nekem, ez a jókor a jó helyen. Biztosan. Te meg csak figyeltél a hátam mögött, mozdulatlanul - olyan voltam, mint egy előre nyújtott nyakkal, óvatos léptekkel, nesztelenül közelítő vadászkopó. Tényleg vadásztam, jól érzed. No, szóval akkor mi is volt itt? A minden... te, a fény, a fal, te az asztallal, az asztal... a fűrojtok beleolvadva a lassú enyészetbe, és én az ámulatommal. Ilyen, hogy is mondjam "karmikozmikus" valami volt ott egész biztosan, mert ezt éreztem korábban is, más helyeken.

Nagyon jó a képhez a leirat. Azért kezdem ezzel, mert amennyire személyes, amennyire erős és hatásos - a képnek főképp a képkivágása az én számomra nem tudja hordozni ezt a szintet. Tökéletesen érthető, és ráadásul nem csak, hogy érthető, hanem esztétikai formában is jó a felismerése annak, amit látunk, de olyan képelemek is megjelennek, amik elbillentik az egésznek egyrészt a tömegegyensúlyát, másrészt (nekem) a hangulatot is gyengíti. Ha a leiratból indulok ki, akkor azon kívül, hogy ez egy spontán megfigyelés, azt is érzem, hogy némi instrukció elhangzott. Márpedig, ha ez így van, akkor valamennyit én magam is tudok hozzátenni ahhoz, hogy rendezzem a felületeket. Ebben a kérdésben leginkább az asztalra gondolok, ugyanis, ha közelebb kerülne a falhoz, egyrészt nem lenne gondom azzal, hogy mennyire fordulunk ki ebből az üzenetből, tehát visszabillenthető lenne a ferde perspektíva hatása, másrészt talán kevesebbet kéne adnunk az alsó régióból, abból a kicsit felázott, kicsit saras, kicsit földes világból. Azért mondom ezeket, mert ami itt működik, az maga a jelenés, ahogy ez a figura odavetül erre a falra. Ugyanakkor a fal felázása a kép baloldalán talán kevésbé fontos, a gázcsőből is elég lenne kevesebb, tehát oldalirányból mindenféleképpen érdemes lenne kipróbálni, hogy mi lenne akkor, ha szűkebbre vennénk, és ez igaz az alsó régióra is. Nem azt mondom, hogy körbe kéne vágni, és csak ez a jelenés jelenjen meg, mert nyilvánvalóan akkor az egésznek a varázslata tűnik el, hogy itt a semmiben egyszer csak megjelenik egy figura, tehát ezt az úgymond semmit ábrázolni kell. Ugyanakkor ennek az arányai nagyon fontosak, hogy mi az, amire hangsúlyt fektetünk. Ezek azok, amik nekem erről a képről elsődlegesen eszembe jutnak, miközben gyönyörűek a színek, nagyon jó ez a fád, fáradt kék, ez a rózsaszínbe bukó narancs, szóval az egésznek a színvilága tökéletesen rendben van. A tónusok is abszolút megfelelőek, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, sőt, megvan a leckemegoldás is. Én csak azért próbáltam az elején elmondani a kérdéseimet, mert egy hajszálnyi hiányzik ahhoz, hogy ez a kép bekerüljön azok közé, amikre az ember azt mondja, hogy szívesen látnám a falon. Ez a hajszálnyi pedig a bizonytalanságból adódik. (hegyi)
értékelés:    

Árnyjáték

Árnyjáték

Zoli, ez érdekes, mert a ritmus, amit megtaláltál, az jó, és nagyon furcsa ez az egész, ugyanakkor egyre távolabb kerülünk attól, hogy maga ez a függöny alkalmas-e erre, hogy ezt megjelenítse. Engem nagyon zavarnak ezek a függőleges sráfozások, igazából nem is elsősorban ez, hanem, hogy minden második mintasorod egy ritkásabb szövésű textilt mutat, és ez nagyon zavaró struktúrát hoz létre bennem. Nagyon interferál, és ez az interferencia nem tesz ennek jót. Nem véletlen az, hogy a tv-ben sem engedik a bemondókat csíkos ruhában, mert zavaró tud lenni visszanézve. Úgyhogy miközben az egész egy nagyon érdekes felvetés, és kompozícióban rendben van, kezdek távolodni attól, hogy ez a függöny alkalmas-e hosszútávon erre a munkára. A színesnél és a virágoknál még elment, most itt nem érzem ezt annyira eltaláltnak, ráadásul a tónusrend is javarészt szürke, de ebben a szürkében nincs elég dinamika. (hegyi)
értékelés:

tükörvilág

tükörvilág

Akkor lenne ez egy jó ritmus, ha ez a nagy esernyő nem rontaná ennek az egész sziluettnek a játékát. Ha ez nem egy instruált helyzet, akkor nehéz odamenni egy járókelőhöz, hogy ’ – Figyelj, add már ide ezt az esernyőt, úgyis van nálad egy másik, addig, ameddig megcsinálom ezt a felvételt!’, de ennek az egésznek az üzenetén ez nekem ront. Ugyanis itt formákról beszélünk. Nagyon jó az a szellemalak, aki feltűnik azáltal, hogy ő gyorsabban mozgott, és valószínű egy hosszabb expozíciónál az ő szerepe ettől változott át. Nagyon jó lenne ez a hosszú hajú lány, akit látunk a képen, de közben maga ez az ernyő, ami nekem zavaró, mert oké, hogy én tudom, hogy ez egy ernyő, de nem tudnom, hanem éreznem kell. Sokkal evidensebbnek kell lenniük a formáknak, ha ennyire redukáltak a lehetőségeink. Nem lehet félrebeszélni. Ha én ernyőt akarok mutatni, akkor annak az ernyőnek valami sokkal közismertebb és elfogadottabb elrendezését kell hoznom. Hozzáteszem, nem vagyok benne biztos, hogy ebből a kameraállásból ez az ernyő jelleg jól megfogható lenne. Ha megcserélem a két ernyőt egymással, és a bal kézből a jobb kézbe kerülne az az ernyő, amit sétapálcaként használ a modell, akkor az már jobban működne a megcserélés után. Ez a problémám, ez így 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Takarásban

Takarásban

Model Canon EOS 450D
Shutter Speed 1/125 s
F-Number f/8
ISO ISO 200
Exposure Bias Value 0.00 eV
Metering Mode Részleges
Flash Külső vaku ernyővel kombinálva
Focal Length 24 mm
White Balance Auto fehéregyensúly

Azért vagyok egy kicsit nehéz helyzetben István, mert ez a kép az által, hogy a fény és árnyék leckébe lett beküldve, nehezen elemezhető mint a testet ábrázoló kép, holott erről van szó. Magyarán érzek egy kis szemérmességet arra nézvést, hogy nem az akt leckébe lett beküldve (nyilvánvaló az akt leckében más problematikák jelentkeznének, mint a fény és árnyék leckében). Oké, lássuk mi a helyzet a fény és árnyékkal. Az egyik ami szembetűnő kérdés, az a karok helyzete és a karok szerepeltetése. Én azt gondolom, hogy egyébként a képnek a legérdekesebb része a felső régió, az ami a karokkal létrejön, mint játék, mint ábrázolás. Most a modell bal karjával van problémám – túl sok rajta a fény, kiégnek a foltok és ez csökkenti az élményt, pontosan azért, mert túl nagy a kontraszt a két kéz között. Hasonló a kérdés a fejjel is - érthető, hogy egy ilyen képnél esetleg a modell igénye is az, hogy kevéssé lehessen felismerni -, most túlságosan sötétbe került a fej, miközben a száj azért értékelhető és érezhető és ettől furcsa az, hogy csak egy szájat látunk. Lehet ezzel játszani, hogy esetleg egy olyan rúzst felkenni, ami speciálisan kiemelné még a szájat és akkor ténylegesen egy szürreális világ mutatkozhatna meg, de most ezt nem érzem eléggé kidolgozottnak. A többi része érthető a képnek. Én azért azt hadd tegyem még hozzá, hogy a reklámok is azért használnak általában nőket, mert nőkkel sok mindent el lehet adni. Ennél a leckénél is azt érzem, hogy a fény és árnyék leckét a nővel adjuk el. Holott hát nem biztos, hogy ez lenne a cél. Én azt gondolom, hogy egyrészt kérnék erre a leckére még képeket, mert fontosnak tartanám elválasztani a két témát egymástól. Másrészt pedig amit most látok tulajdonképpen egy jó ritmus. Amire oda kell figyelni, hogy itt most többféle világítással elért hangulati elem található: ha megfigyeljük a combokat az is egyfajta stílus, ha a törzs részét az is egy ritmus, ha a karokat az megint egy másik történet - tehát úgy érzem, hogy ez most mintha több világítási kérdést egyszerre akarna föltenni, ami azért nehéz, mert nem lehet egyszerre válaszolni ezekre a kérdésekre képileg. (hegyi)
értékelés:

Hangfoglalás 2012

Hangfoglalás 2012

Kétszer már hoztam riportot a hangfoglalásról (itt meg itt). Most (még októberben) megint ott jártaam, de csak egyetlen képet csináltam. Ezt is tologattam, nem tudtam beküldjem-e, de most, hogy ennyi koncertfotó jött be, gondoltam reagálok saját terméssel.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Téli nap

Téli nap

Sokáig vacilláltam azon, hogy most ez egy jó kép avagy sem, és mit is kezdjek, melyik részével. Nem tudtam dűlőre jutni. Azért nem, mert érdekes az is, ami a háttér és a tető között történik; a hó és annak árnyékos része és a valós világban ábrázolódott faágak közötti párhuzam, aztán az is érdekes, hogy ezt az egész tömeget lezárja a kerítés girbe-gurbasága, játékossága, de valahogy, fene tudja miért, nem nagyon találom azt, ami ezt össze tudná kötni. Talán akkor, ha utómunkában dolgoznál ezen annyit, hogy a hó felület kontrasztosabb, keményebb lehessen, akkor lehet hogy megtörténne az, ami összerántja ezt az egészet. Most valamiért nekem ezek még külön szólamok és nem együtt szólnak. Ezért nem tudok még erre mit mondani, hány csillag stb. mert valamiért nem állt össze, egyenlőre nem találom a magyarázatot, hiába nézem többedszerre. Valószínű, hogy ez itt a középső térnél - a hó felületnél - úszik el. (hegyi)

Részlet

Részlet

Az a helyzet, hogy ennél a képnél nem nagyon dekódolható a durva, de esetleges vágások miatt, hogy mire is megy ki a fuvar, azon kívül, hogy a testből kapunk részleteket, de ezek önmagukban nem állnak így meg a lábukon. Kardarab, meg némi borda, szóval az árnyék izgalmasabb, de most akkor az árnyék a fontos vagy a test? A sejtelmességet agyoncsapja a fény, a fényjátékhoz kevés a tér. (hegyi)

fény-üveg

fény-üveg
fény-üveg

Itt kapunk két verziót – az ötlet abszolút érthető. Valami tükröződő felületet látunk, mint támaszték és a háttérben, talán a monitoron megjelenő vetített képet. Ebben az az érdekes számomra, hogy a Tamás létrehozott egy színpadot. Aztán hogy ezen a színpadon milyen mese indul el, nyilvánvaló hogy a saját hatásköre, de maga a színpad tökéletesen jól értelmezhető. Mondom a problémámat. Az alsó kép engem kevésbé érdekel, nekem az egy jó konstrukció, de valahogy olyan iskolás. A felső kép izgalmas, mégpedig azért, mert ott a háttérben is izgalmas dolgok történnek és egyébként, ha egy kicsit merészebb az ollód (kölcsön kéred a Gerleitől – neki van egy jó kis szabóollója, mivel szokta vagdosni a képeit), hogyha a kép alsó és felső részéből 1-1 ujjnyit levágsz, akkor ez egy teljesen rendben lévő üzenet. Számomra egyébként a legizgalmasabb dolog ezzel a „V” alakú üvegpohárral történik és ami ott mögötte létrejön. Tehát egyébként én lehet, hogy az egész másik kettőt kidobom a képből a francba, és csak a háttér és egyetlenegy pohár (ez a „V” alakú) amivel dolgoztam volna. De így is nagyon érdekes, ami létrejött. Tehát ha a két képből kérdezed én a felsőre teszem a voksomat. (hegyi)
értékelés:

fény-üveg-papír

fény-üveg-papír

Tamás, ez egy jó játék, jelen pillanatban azt mondom, hogy ebben a formában ez egy témafelvetés, egy gyakorlat. Azt gondolom, hogy számomra megadta a választ a kép, hogy mivel érdemes és izgalmas foglalkozni, de nem biztos, hogy egyetértünk. Számomra ebben az izgalmas az, ami az üveg és papír konstrukciójában a tükröződéssel létrejön. Ott vannak olyan sztorik, olyan mesék, amik nagyon izgalmasak - fantasztikus, ahogy a pohár érintőjén végig megy a tükröződés -, ezek egészen extrémek. Ha megfigyeljük a kisebbik poharat, legalábbis formában olyan, mintha egy emberalak lenne az árnyékban (lehet, hogy maga a fotós az). Nyugodtan lehet ebből vágni, mert hogy a háttér és az előtér nem olyan fontos; a felső régióból biztos hogy vágnék legalább 2 ujjnyit. Az, hogy hogyan kanyarodik ki a papír az engem nem nagyon érdekel, de ez egy jó gondolat. Amin el kell gondolkodni, hogy hogyan lehet rajta javítani, az a koszossága. Ez a papír olyan koszos szürke. Volt egyszer valami kép, alatta egy komment, már nem emlékszem melyik képnél. Talán mintha pont te lettél volna, aki ezt a koszos szürkét felhoztad és aztán kérdezték, hogy mitől koszos egy szürke. Megpróbálok erre válaszolni. Van a szürke terjedelme mondjuk 0-255-ig (digitális technika) és ha azt mondom, hogy úgy mondjuk a középső tartomány (100-150 közötti rész) az úgymond koszos, tehát a középszürkék hozzák a koszos érzetet. Az ennél feljebb lévő tónusok, tehát a világosabbak is már tudnak érdekes és izgalmas rajzokat kiadni magukból és a mély tónusok is szintén izgalmasak. Tehát akkor, amikor egy szürkeárnyalatos képpel dolgozunk, akkor érdemes a tónusrenden annyit módosítani, hogy adott szituációban ezeket a középtónusokat gyengítjük, az alsó és felső régiót emeljük és akkor talán ez helyrebillen. Nyilvánvaló, hogy ez kép mondanivalótól függ, amit most mondtam, mert igenis vannak olyan képek, ahol igenis a középtónus a legtöbbet tudja mesélni. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Reggel

Zoli, ez egy abszolút rendben lévő üzenet, de én két dolgot hozzáteszek: az a vízcsepp, ami a szélvédődön ott van, az zavaró, mert olyan, mintha egy UFO lebegne az égen, márpedig gondolom nem ez volt a célod, de elviszi a figyelmet, hogy az micsoda. A másik, hogy ez a kép is jó példa arra, hogy mi történik akkor, amikor a valós horizontunkat a tömegelhelyezés billenti el. Itt most a képnek a jobb alsó sarkában van egy autó, ami fékez, és az ő féklámpái meg az ő tömege az, ami kibillent ebből, miközben az ellentétes oldalon egy nagy fekete tömeg van. Ezt kétféleképpen lehet helyrehozni: egyrészt úgy, hogy a képnek a bal oldalára még adunk, tehát azt a nagy fekete tömeget méginkább megnöveljük, és akkor az helyrebillent minket, vagy ennek a hatását csökkentjük, ami a kép jobb oldalán van, akár vágással. Ez most itt a problematika, egyébként a hangulat abszolút megvan. Én a Fény és árnyék leckébe ezt nem tartom nagyon erősnek, nekem ez abszolút egy vasárnap vagy péntek esti hangulat, ezekben az érzelmi megközelítésű leckékben ennek talán inkább volna helye. (hegyi)
értékelés:

Fény és árnyék

Fény és árnyék

Szintén beleolvastam a kommentekbe. Látom, hogy mindenkit lenyűgözött az, hogy itt létrejön egy fej, voltak akik írták, hogy el is fordították volna, hogy ez még szájbarágósabb legyen. Én örülök neki, hogy nem fordult el, mert az már túl sok lenne a jóból. Ez így, ahogy van elég, nem kell ebből többet hozni, nem kell ezt jobban magyarázni. Kicsi pontosítást azért nem ártana majd tenni. Nem tudom, hogy ez a hosszabb expozíció miatt van-e, hogy ez bemozdult, lehet, hogy a kamera mozdult be. Erre érdemes odafigyelni, mert ez hiba. A gesztus abszolút rendben van. Nem kell ennél többet mesélni egy tárgyról. Ott van a tárgyiassága, de ott van a játékossága is, az anyagszerűség is jól ábrázolható. Ezek szerintem nagyon jó megfigyelések. Én azért adok most erre három csillagot, mert azt szeretném a Zolinál erősíteni, hogy próbáljon meg a szájbarágós verbálfotóból elmozdulni a lírai megközelítések felé. Tudom, ez nem könnyű, mert az életet meg kell élni, és az élet nem a líráról szól, de a fotográfia igen. Úgyhogy most is azt mondom, amit néhány elemzéssel ezelőtt valakinek már mondtam, hogy vegye azt, hogy a fotográfia a fotografálás az arra lehetőség, hogy az egész napi taposómalomból ki tudjunk kerülni. Adjuk meg ezt magunknak, lehetőleg rendszeresen, úgy, hogy akár minden nap próbáljunk meg kiszakítani 5-10-15 perceket arra, hogy kezünkbe fogjuk a masinát. Nem biztos, hogy fog érvényes kép készülni, de legalább foglalkozunk vele. Ne forduljon olyan elő, hogy nem fogtam a kezembe a gépet. Egyébként azt még megjegyezném, hogy tessék megnézni ezt a kupakot. Hogyha ez rendesen van exponálva, akkor ott azért még egy arcképet is felfedezhetünk. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés: