4. Fény és árnyék

Felhő a hegyek felett

Felhő a hegyek felett

Az a helyzet Tibor, hogy ha - mindamellett, hogy ez a kép nem tökéletes - megfigyeled, hogy itt milyen esztétikai élményt kerestél, és hogy azt hogy próbáltad képbe foglalni, akkor a saját magaddal való összehasonlításban mondom azt, hogy a többi képednél is erre kell törekedni. Nem tudom, hogy mivel készült ez a kép, mobiltelefonnal, vagy fényképezőgéppel, van ebben egy túlélesítés, és azért azt hozzáteszem, hogy az élesség az nagyon nem minden a fényképezésben. Az csak az első belépő kör, aztán szép lassan el is felejthetjük, mert nagyon ritka az, hogy az életben valamit mozdulatlanul szemlélünk úgy, hogy közben kimerevítődik az egész, és ráadásul még utómunkában, ahogy itt látom, még rá is húztál erre az élességre, és ezt én nem tartom jónak. Ugyanakkor a megfigyelés abszolút rendben van. A kép baloldalán belóg valami, és azt nem tudom, hogy nem vetted észre, vagy az hogy került oda, mert annak ott túl nagy szerepe nincsen. Lehet, hogy ha a nézőpontodat megváltoztatod, és egy kicsit elmozdulsz, akkor ez nem kerül a képre, de ha már ott van, akkor lehet, hogy érdemes lett volna levágni. Nem tudom, hogy az ott micsoda, gondolom, hogy valami épület darab, ha jól látom, de ebben nem vagyok biztos, viszont a szerepe nem értelmezhető. (hegyi)
értékelés:

Lágyak és kemények

Lágyak és kemények

Végülis el tudom én ezt fogadni ebben a formában, mint leckemegoldás, de azért azt tegyük hozzá, hogy érdemes lenne a kompozíción még segíteni. Nem nagyon érzem szükségét a két felső sarokban lévő sötét színű flekknek, már csak azért sem, mert engem nem érdekel, hogy ez egy Flair típusú kerti szék. Engem az érdekel, hogy van valami absztrakció, és ezt tessék végigvinni. Ott lebukik ez az egész, és erre nincs szükségem. Meg kell keresni azt a pontot, ahol ez úgy tud megvalósulni, hogy a belső kohézió képkereten belül marad, és nem kandikálnak ki belőle részletek, és nem bukik el az egész, mint egy werkfotó. Ezen kellene javítani. (hegyi)
értékelés:

Árkád

Árkád

A megfigyelés pontos, és a kompozíció is teljesíti a fény és árnyék differenciát. Annyit tennék hozzá, hogy ha már ezt megspékeltük ezzel a perspektíva játékkal, akkor érdemes lett volna ezt is kihasználni. Akár úgy, hogy türelemmel várunk, amíg gyalogosok haladnak el a képen, nemcsak az árkádsor végén, hanem közelebb is, vagy valakit, aki a társaságunkban van, megkérünk arra, hogy álljon be, vagy csináljon úgy, mintha menne ezen a folyosón. Ennek azért lenne értelme, mert most, hogyha megfigyeljük, akkor a kép előtere elég üres. Ha azt veszem, hogy azok, akik most kifelé mennek a képből, vagy ebből a folyosóból, azok jó helyen vannak, akkor az előtérbe nem ártott volna tenni még valakit. Ettől függetlenül a lecke jó, úgyhogy megvan a 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

ÁnyÉn - ReflexÉn

ÁnyÉn - ReflexÉn

Nem tudom, hogy ez egy mobiltelefonnal készült felvétel, vagy hagyományos felvétel roncsolva, de valahogy ez kontrasztban nekem elég furcsa. Annyira sok a zaj a képen, hogy magát, a konstrukciót ez már a háttérbe szorítja. Arra szeretném felhívni a Zolinak a figyelmét, hogy ha meglátunk valamit, egy fontos dolgot, olyat, ami esztétikailag megfog minket, vagy formailag érdekesnek találjuk a rögzítésre, akkor ehhez próbáljunk meg ragaszkodni, és utána hiába jön egy újabb ötlet, hogy de mi lenne akkor, ha még erre ráhúznék egy kis kontrasztot, vagy mi lenne akkor, ha... - és akkor itt most nem sorolom, hogy milyen ötletek lehetnének még -, mert az már valószínű, hogy ki fog minket ebből vinni, és gyengíti azt az utat, amit addig bejártunk. Ha megfigyeljük, itt egy elég izgalmas kompozíciót rakott össze Zoli, de pont a zajossága, a túlkontrasztosítása, a túl erős struktúrák, amik úgymond mellékesek lennének, olyan szinten emelődtek be, hogy legyengítették ezeket a formákat. Tehát, sokkal jobban elviszi a figyelmemet a járólapok díszítése, vagy az utca burkolatának a formái, vagy akár az esővíz elvezető nyílás, mint maga az, ami itt a prímet kellene, hogy vigye. Úgyhogy utómunkában ezzel én nem értek egyet, a kompozíció érdekes lenne. (hegyi)
értékelés:

Reflexiók

Reflexiók

Nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy ez az egész nekem olyan, mintha borulna, miközben valószínű, hogy nem. Talán van fél foknyi ebben, amit az óramutató járásával ellentétes irányban vissza kellene forgatni, de nem is ez a fő kérdés, hanem a ritmus, és én ezt a ritmust el tudom fogadni. Kicsit bánom, hogy a kép felső részénél nem az ívre, hanem az ablakkeretre tetted a hangsúlyt, és azt futtattad ki a sarokig, és miközben, megpróbálunk fent kilépési pontokat keresni, ez a kép alsó részénél nem történik meg, pedig hát, ott sem ártott volna ezen elgondolkodni, hogy szükség van-e arra a lezáró elemre, ami a párkányrész, vagy pedig nincs. Ne én hozzam meg ezt a döntést, neked kell ezt eldönteni. Ha szükség van rá, akkor hagyjunk még valamennyit alul, ha nincs, akkor vágjuk le az egészet. De az ötlet és a ritmus jó. Ez egy 3 csillagos kép egyébként, mert a komponálást lehet még javítani utólag egy kicsit, és ennél a képnél azt hiszem, hogy ez megoldható. (hegyi)
értékelés:

A fény másik arca

A fény másik arca

Tibor, értem, hogy a fény most a gázláng, de nem kapom meg azt az élményt, amit fáradt reggeleken élek meg, vagy élhettem meg albérletben akkor, amikor csak a kis gázrezsó volt, amin esetleg megpirítottuk a zsemlénket, és azt ettük, mert még egy kenyérpirítóra sem futotta. Ha ezt az élményt át tudod adni, akkor ennek van értelme. Így önmagában ez nekem nem egyértelmű fogalmazás. (hegyi)

Üzenet a B-612-es bolygóra

Üzenet a B-612-es bolygóra

A Kis Herceg történetét szerintem nem kell bemutatni, és azt gondolom, hogy ehhez ez egy jó irány, és jó ötlet. Bele tudom magam helyezni ebbe az egészbe, és nem akarom nagyon boncolgatni, hogy hogyan lehetne máshogy, mert mindig azt keressük, hogy jó, jó, amit látunk, de hogyan lehetne mást csinálni. Nem kell mást csinálni, ez így működik, és bármi, ami az emberben felmerül, hogy de akkor azt hogyan, azt tessék megcsinálni. Ezért nem mondom el, mert ez így, önmagában hatásos kép. Azzal, hogy ez az egy sugár más színű, a többi össze-vissza kószál, és ez az egy, ami határozott, ez megy a legfeljebb is, tehát, valószínű, hogy tényleg ő találta meg a Kis Herceget ezen a bolygón. Úgyhogy köszönöm szépen, ez megvan, rendben van, 3 csillag, leckemegoldásnak is abszolút el tudom képzelni, úgyhogy az is megvan, ettől függetlenül, csak hogy megnyugtassuk a többieket, erre a leckére még várnék tőled képeket. (hegyi)
értékelés:    

Fényív

Fényív

A fény éltet, melegít és láttatja a szépséget.

Nagyon jó, ahogy ezt az egészen hétköznapi tárgyat, ezt a kompakt fénycsövet megtaláltad magadnak, és furcsa, mert nem ebben az állapotában szoktuk meg. Nem is nagyon nézegetjük bekapcsolt állapotában, mert annyira elvakít. Ebben a formában most egy jó ritmust találtál. Ha jól látom, akkor ez egy design lámpa lehet, aminek ilyen szirmai vannak, és akkor ebben helyezkedik el ez az égő, nem tudom, mert hát ez a tónusrend ápol és eltakar. Ha a képhatáron belül nézem az egészet, valamiért fentre van téve, és attól függetlenül, hogy ez egy négyzetes kompozíció nagyjából, mégis dekomponált. Csak nem értem az okát. Ha azt vesszük, hogy a kép legvilágosabb része az, amit az ember szeme mindig megkeres, akkor ez most ide a jobb felső sarokba van eltolva. És akkor mi van a többi résszel? Ez az alsó régió miért ekkora? Ez megint csak egy érzés, nem tudom megideologizálni, szóval a leckemegoldás rendben van, a technikai kivitelezés is megfelelő, a kompozíció meg nem annyira, így 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Jelenés

Jelenés

Várjál! Szóltam hirtelen, s te megálltál nyomban. Mórikálok, gondoltad - hiszen csak néztem meredten előre, téged úgy hagytalak hátam mögött a semmittevésben. Álltam és vártam, mert szép lassan kezdett összeállni a kép - hogy most, ez nem az volt, amikor ú+á lesz a semmiből... csak figyelés ilyenekkel: de szép az a fal, ahogy a fény hozzáér; a hibáitól lesz egyedi, hiszen az időről mesél, az évszakokról... most meg olyan lágyan és érzékien éri a Nap utolsó sugara, hogy ennél gyönyörűbb talán soha nem lehet. Valahogy ilyenek jutottak akkor az eszembe: ez a jutalma, hogy kiállja az idő viszontagságait. Lám, jó a tett helyében... és itt van nekem, ez a jókor a jó helyen. Biztosan. Te meg csak figyeltél a hátam mögött, mozdulatlanul - olyan voltam, mint egy előre nyújtott nyakkal, óvatos léptekkel, nesztelenül közelítő vadászkopó. Tényleg vadásztam, jól érzed. No, szóval akkor mi is volt itt? A minden... te, a fény, a fal, te az asztallal, az asztal... a fűrojtok beleolvadva a lassú enyészetbe, és én az ámulatommal. Ilyen, hogy is mondjam "karmikozmikus" valami volt ott egész biztosan, mert ezt éreztem korábban is, más helyeken.

Nagyon jó a képhez a leirat. Azért kezdem ezzel, mert amennyire személyes, amennyire erős és hatásos - a képnek főképp a képkivágása az én számomra nem tudja hordozni ezt a szintet. Tökéletesen érthető, és ráadásul nem csak, hogy érthető, hanem esztétikai formában is jó a felismerése annak, amit látunk, de olyan képelemek is megjelennek, amik elbillentik az egésznek egyrészt a tömegegyensúlyát, másrészt (nekem) a hangulatot is gyengíti. Ha a leiratból indulok ki, akkor azon kívül, hogy ez egy spontán megfigyelés, azt is érzem, hogy némi instrukció elhangzott. Márpedig, ha ez így van, akkor valamennyit én magam is tudok hozzátenni ahhoz, hogy rendezzem a felületeket. Ebben a kérdésben leginkább az asztalra gondolok, ugyanis, ha közelebb kerülne a falhoz, egyrészt nem lenne gondom azzal, hogy mennyire fordulunk ki ebből az üzenetből, tehát visszabillenthető lenne a ferde perspektíva hatása, másrészt talán kevesebbet kéne adnunk az alsó régióból, abból a kicsit felázott, kicsit saras, kicsit földes világból. Azért mondom ezeket, mert ami itt működik, az maga a jelenés, ahogy ez a figura odavetül erre a falra. Ugyanakkor a fal felázása a kép baloldalán talán kevésbé fontos, a gázcsőből is elég lenne kevesebb, tehát oldalirányból mindenféleképpen érdemes lenne kipróbálni, hogy mi lenne akkor, ha szűkebbre vennénk, és ez igaz az alsó régióra is. Nem azt mondom, hogy körbe kéne vágni, és csak ez a jelenés jelenjen meg, mert nyilvánvalóan akkor az egésznek a varázslata tűnik el, hogy itt a semmiben egyszer csak megjelenik egy figura, tehát ezt az úgymond semmit ábrázolni kell. Ugyanakkor ennek az arányai nagyon fontosak, hogy mi az, amire hangsúlyt fektetünk. Ezek azok, amik nekem erről a képről elsődlegesen eszembe jutnak, miközben gyönyörűek a színek, nagyon jó ez a fád, fáradt kék, ez a rózsaszínbe bukó narancs, szóval az egésznek a színvilága tökéletesen rendben van. A tónusok is abszolút megfelelőek, úgyhogy a 3 csillag megvan a képre, sőt, megvan a leckemegoldás is. Én csak azért próbáltam az elején elmondani a kérdéseimet, mert egy hajszálnyi hiányzik ahhoz, hogy ez a kép bekerüljön azok közé, amikre az ember azt mondja, hogy szívesen látnám a falon. Ez a hajszálnyi pedig a bizonytalanságból adódik. (hegyi)
értékelés:    

Árnyjáték

Árnyjáték

Zoli, ez érdekes, mert a ritmus, amit megtaláltál, az jó, és nagyon furcsa ez az egész, ugyanakkor egyre távolabb kerülünk attól, hogy maga ez a függöny alkalmas-e erre, hogy ezt megjelenítse. Engem nagyon zavarnak ezek a függőleges sráfozások, igazából nem is elsősorban ez, hanem, hogy minden második mintasorod egy ritkásabb szövésű textilt mutat, és ez nagyon zavaró struktúrát hoz létre bennem. Nagyon interferál, és ez az interferencia nem tesz ennek jót. Nem véletlen az, hogy a tv-ben sem engedik a bemondókat csíkos ruhában, mert zavaró tud lenni visszanézve. Úgyhogy miközben az egész egy nagyon érdekes felvetés, és kompozícióban rendben van, kezdek távolodni attól, hogy ez a függöny alkalmas-e hosszútávon erre a munkára. A színesnél és a virágoknál még elment, most itt nem érzem ezt annyira eltaláltnak, ráadásul a tónusrend is javarészt szürke, de ebben a szürkében nincs elég dinamika. (hegyi)
értékelés:

tükörvilág

tükörvilág

Akkor lenne ez egy jó ritmus, ha ez a nagy esernyő nem rontaná ennek az egész sziluettnek a játékát. Ha ez nem egy instruált helyzet, akkor nehéz odamenni egy járókelőhöz, hogy ’ – Figyelj, add már ide ezt az esernyőt, úgyis van nálad egy másik, addig, ameddig megcsinálom ezt a felvételt!’, de ennek az egésznek az üzenetén ez nekem ront. Ugyanis itt formákról beszélünk. Nagyon jó az a szellemalak, aki feltűnik azáltal, hogy ő gyorsabban mozgott, és valószínű egy hosszabb expozíciónál az ő szerepe ettől változott át. Nagyon jó lenne ez a hosszú hajú lány, akit látunk a képen, de közben maga ez az ernyő, ami nekem zavaró, mert oké, hogy én tudom, hogy ez egy ernyő, de nem tudnom, hanem éreznem kell. Sokkal evidensebbnek kell lenniük a formáknak, ha ennyire redukáltak a lehetőségeink. Nem lehet félrebeszélni. Ha én ernyőt akarok mutatni, akkor annak az ernyőnek valami sokkal közismertebb és elfogadottabb elrendezését kell hoznom. Hozzáteszem, nem vagyok benne biztos, hogy ebből a kameraállásból ez az ernyő jelleg jól megfogható lenne. Ha megcserélem a két ernyőt egymással, és a bal kézből a jobb kézbe kerülne az az ernyő, amit sétapálcaként használ a modell, akkor az már jobban működne a megcserélés után. Ez a problémám, ez így 1 csillag. (hegyi)
értékelés:

Takarásban

Takarásban

Model Canon EOS 450D
Shutter Speed 1/125 s
F-Number f/8
ISO ISO 200
Exposure Bias Value 0.00 eV
Metering Mode Részleges
Flash Külső vaku ernyővel kombinálva
Focal Length 24 mm
White Balance Auto fehéregyensúly

Azért vagyok egy kicsit nehéz helyzetben István, mert ez a kép az által, hogy a fény és árnyék leckébe lett beküldve, nehezen elemezhető mint a testet ábrázoló kép, holott erről van szó. Magyarán érzek egy kis szemérmességet arra nézvést, hogy nem az akt leckébe lett beküldve (nyilvánvaló az akt leckében más problematikák jelentkeznének, mint a fény és árnyék leckében). Oké, lássuk mi a helyzet a fény és árnyékkal. Az egyik ami szembetűnő kérdés, az a karok helyzete és a karok szerepeltetése. Én azt gondolom, hogy egyébként a képnek a legérdekesebb része a felső régió, az ami a karokkal létrejön, mint játék, mint ábrázolás. Most a modell bal karjával van problémám – túl sok rajta a fény, kiégnek a foltok és ez csökkenti az élményt, pontosan azért, mert túl nagy a kontraszt a két kéz között. Hasonló a kérdés a fejjel is - érthető, hogy egy ilyen képnél esetleg a modell igénye is az, hogy kevéssé lehessen felismerni -, most túlságosan sötétbe került a fej, miközben a száj azért értékelhető és érezhető és ettől furcsa az, hogy csak egy szájat látunk. Lehet ezzel játszani, hogy esetleg egy olyan rúzst felkenni, ami speciálisan kiemelné még a szájat és akkor ténylegesen egy szürreális világ mutatkozhatna meg, de most ezt nem érzem eléggé kidolgozottnak. A többi része érthető a képnek. Én azért azt hadd tegyem még hozzá, hogy a reklámok is azért használnak általában nőket, mert nőkkel sok mindent el lehet adni. Ennél a leckénél is azt érzem, hogy a fény és árnyék leckét a nővel adjuk el. Holott hát nem biztos, hogy ez lenne a cél. Én azt gondolom, hogy egyrészt kérnék erre a leckére még képeket, mert fontosnak tartanám elválasztani a két témát egymástól. Másrészt pedig amit most látok tulajdonképpen egy jó ritmus. Amire oda kell figyelni, hogy itt most többféle világítással elért hangulati elem található: ha megfigyeljük a combokat az is egyfajta stílus, ha a törzs részét az is egy ritmus, ha a karokat az megint egy másik történet - tehát úgy érzem, hogy ez most mintha több világítási kérdést egyszerre akarna föltenni, ami azért nehéz, mert nem lehet egyszerre válaszolni ezekre a kérdésekre képileg. (hegyi)
értékelés:

Hangfoglalás 2012

Hangfoglalás 2012

Kétszer már hoztam riportot a hangfoglalásról (itt meg itt). Most (még októberben) megint ott jártaam, de csak egyetlen képet csináltam. Ezt is tologattam, nem tudtam beküldjem-e, de most, hogy ennyi koncertfotó jött be, gondoltam reagálok saját terméssel.

Nagyon örülök annak Gábor, hogy - tudom, ez furcsa lesz amit mondok - föladtad a riportszerű tematikus közlést és érzelmeket hozol ebbe az egészbe. Kaptunk tőled már két sorozatot is. Mind a kettő a maga korrektségével valamit létre akart hozni, de nem kerültem érzelmileg közel ehhez a sztorihoz. Itt most ez megtörténik a vörösekkel, a lámpákkal és az hagyján, de ez a kék ami ide beszűrődik ez pont jó pillanat, a két szem, minden viszi ezt az egészet a sztoriban. Talán ott a jobb alsó sarokban van valami, ami esetleg kozmetikázható lenne, de az egész tulajdonképpen rendben van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy na ez egy érdekes megközelítése ennek az eseménynek, mert hogy aki volt ilyen expókon, kiállításokon az tudja, hogy mindenki a legtöbbet akarja ebből kihozni, mindenkinek ugyanaz a célja (ismerj meg, hadd adjak el, tőlem vegyél, kiállítás után találkozzunk, gyere a boltba), tehát mindenkinek ugyanarra a srófra jár az agya és ettől, legalábbis számomra, elég kibírhatatlanok ezek a helyzetek - rosszabb mint az Ecseri piac, mert ott legalább jó arcokat és érdekes tárgyakat lehet találni. De neked ebből sikerült megfognod egy olyan pillanatot , ami valóban élményszerű hatást ad. (hegyi)
értékelés:    

Téli nap

Téli nap

Sokáig vacilláltam azon, hogy most ez egy jó kép avagy sem, és mit is kezdjek, melyik részével. Nem tudtam dűlőre jutni. Azért nem, mert érdekes az is, ami a háttér és a tető között történik; a hó és annak árnyékos része és a valós világban ábrázolódott faágak közötti párhuzam, aztán az is érdekes, hogy ezt az egész tömeget lezárja a kerítés girbe-gurbasága, játékossága, de valahogy, fene tudja miért, nem nagyon találom azt, ami ezt össze tudná kötni. Talán akkor, ha utómunkában dolgoznál ezen annyit, hogy a hó felület kontrasztosabb, keményebb lehessen, akkor lehet hogy megtörténne az, ami összerántja ezt az egészet. Most valamiért nekem ezek még külön szólamok és nem együtt szólnak. Ezért nem tudok még erre mit mondani, hány csillag stb. mert valamiért nem állt össze, egyenlőre nem találom a magyarázatot, hiába nézem többedszerre. Valószínű, hogy ez itt a középső térnél - a hó felületnél - úszik el. (hegyi)