4. Fény és árnyék

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)

Van ebben valami félelmetes is, ahogy ezek a fogak, mintha egy szájból látnánk kifelé, megevett a szörny és még utoljára megnézzük a kertet... jó, a színek, a formák, minden talán alul még jól jönne valami szín. De a megfigyeléshez mindenképpen gratulálok! (hegyi)

Ez nagyon eltalált helyzet, és a tónusai is tökéletesek, rajzos, de épp az a jó benne, hogy ezt a sziluett jelleget igazán a tónus és az ellenfény együtt adja meg. Persze, a tömegelhelyezés is kell ahhoz, hogy a kép meséljen, na, azt nem mondom, hogy elsőre vidám, mert van ebben nem kis ijesztő hatás is. Egy gondolat. Mi van, ha a hálós résznél azt a vízszintes csíkot már levágod fenn? (hegyi)

A megfigyelés a legfontosabb dolog a fotográfiában, enélkül nincs alkotás, hiszen a fotó akárhogy is manipuláljuk, de a valóságból építkezik. Ezért ezek a tanulmányok mindig kellenek, mert ha nincs, csak fejben, akkor nem lesz belőle készség és rutin. A helyzet az, hogy most a megfigyelés az erős, de a képi megoldás zavaros, van is benne előtér és nincs is, ott a valós helyzet de furán vágva, szóval maradjunk abban, hogy ez majd beérik valamikor, most nincs készen. (hegyi)

Ennél a képednél is azt mondom, hogy az az izgalmas, hogy finomságokat veszel észre. A megvalósításnál még van mit finomítani, most a tónusrend a komorabb szomorúbb mélyebb tónusok felé billen el, ez a téma vitalitását csökkenti. Ez egyrészt utómunkával korrigálható valamelyest, de tegyük hozzá, hogy az a zsebtükör itt is jól jött volna. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy egyrészt más technikák, más korszakok, más izmusok irányába is elmozdulsz, és ez téged érdekel és foglalkoztat, mert ez nagyon fontos. Tulajdonképpen az áttételezés is rendben van, ahogy ezt te a fotó nyelvére lefordítottad magadnak, mert mai, mert érthető, mert minden felvetése rendben van, de a megoldás így együtt nem jó. Ha ez egy olyan képsor lenne, ami mondjuk egy kiállítás lenne, és a kubizmus témáját akarná a te saját szemszögedből feldolgozni kicsit primérre véve a figurát, hogy hát, a kubizmus az, ami kockákat tartalmaz, akkor ehhez én azt gondolom, hogy mindenféleképpen szükség lenne arra, hogy ezek a formák ne egy ilyen négyzethálóba beszorítva kerüljenek nekem bemutatásra, hanem értéküknek megfelelően méretezve. Most a fog mindent visz, a cigaretta mindent visz, a doboz széllel nem tudok mit kezdeni, az az alumínium a második sor elején megint nem tudom, hogy micsoda, miközben az ott akár működhetne, a szemüvegszél jól értelmezhető, utána megint van egy formai játék, amivel nem tudok mit csinálni. Talán ez egy padló borítás a legalsó sorban, az megint jó, szóval, végigmehetünk rajta egyesével, a kockák ritmusa mindenütt ott van, de valami jól határolt, és jól méretezett, valami meg esetleges nekem. Például, most én csak kérdezem, hogy számodra, ha mint első látogató nézed meg, mit mond a második sor első képe, hogy az micsoda? Mert ott nem tudom, hogy ez egy doboz széle, ami valamilyen, vagy pedig ez egy kocka, merthogy nem látom azt, hogy az a belseje a dolognak, vagy pedig egy határoló elem? Nem igazán jól jön le. Nem lehet mindent ennyire kiragadni a valóságából. Nem tudom, hogy mennyire magyaráztam ezt most jól el abban a tekintetben, hogy erre, mint ötlet én most adok 2 csillagot, aztán majd meglátjuk, hogy mi felé fejlődik. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a képnek! Mindegy, hogy hova van besorolva, de van egy nagyon izgalmas területfelosztása, és az egész tulajdonképpen akarva, vagy akaratlanul, de egy olyan megfigyelésről beszél, ami a valós és az árnyékvilág, vagy mondhatom úgyis, hogy a valóság és az alvilág viszonyával foglalkozik. Van egy felső világunk, amiben ott a madárka, békésen ücsörög, és van egy alsó világunk a maga tüzeivel és vonalaival, amik nekem itt elég erősen kettéválnak. Érdekes ez a fajta játék. Ez az erénye és az előnye ennek a képnek. Kicsit kuszának (de nem elég kuszának) érzem azt, hogy mi a függőleges, és mi a vízszintes, azért valamit nem ártott volna kinevezni függőlegesnek. Most valahogy az egész tömeg billen az óramutató járásával ellentétesen, úgyhogy egy pár fokot, talán egyet, másfelet nem ártott volna visszaforgatni ezen. Ami még kérdés, az a kép felosztásának a jobb felső része, mert ott valamilyen formai játék újraindult. Tehát, hogy van egy fekete, amivel lezárunk, és utána elindítunk megint valamit, ami viszont nem kerül értelmezésre. Az a kis háromszög kurfli valahogy kimaradt ebből az egészből. Szerintem vágható lenne, ha azt a forgatást megcsináljuk, akkor az ott már majdnem ki is kerülne a képről. Ne hagyjunk ilyen csonkákat a képen, mert ezek a formai piszkok gyengítik az egésznek az üzenetét. (hegyi)
értékelés: