4. Fény és árnyék

Szép az, amit megfigyeltél, de ebben a skucban történő ábrázolásban nem adja ki a formáját, annyira kifordul az egész, hogy túl sok idegen elem kapcsolódik be. Nem voltam ott, így nem tudom, hogy hogyan lehetett volna megoldani azt, hogy ez ne így legyen fotózva, de az általánosságban igaz, hogy a fő témát még a dekomponálásnál is valahogy perspektívájában meghagyjuk. (hegyi)

Biztos kéne értenem a címet, de nekem ez a jedi-dolog kimaradt, azt hiszem. Bár mintha emlékeznék valamilyen Csillagok háborújás, vagy valami másik ilyen sci-fire, ahol lett volna egy ilyen stadionszerű helyzet, ahol valakinek a sorsáról döntöttek, de ebben nem vagyok 100 %-ig biztos. De lehet, hogy ez így értelmezhető lenne annak, aki ezeket a filmeket nézte. Izgalmas dolog, csak tudod, mi a baj? Hogy ez nem egy állóformátumú megoldás, ennek négyzetesnek kéne lennie. Akkor lenne szép, hogyha ez egy egyenletesen körbefutó dolog lehetne. Attól, hogy ez most el van vágva oldalt, ettől túl sok helyen törik meg az ív, túl sok olyan ív szerepel rajta, ami csak negyedív, vagy még annyi sem. Úgyhogy ha én csinálom, akkor biztos, hogy ezt középre rakom egy négyzetes dologban. Nem biztos, hogy igazam van, nem kell elfogadni, mint készpénzt, de hozzám közelebb állna. (hegyi)

Fuldoklunk egy kicsit. Azért fuldoklunk, mert nagyon le van vágva ennek a képnek az alsó regisztere. Az orchideának nem csak a virága szép. Az orchideának ezek a picike törékeny, béna szárai is szépek. István, azt kell mondanom, hogy ez egy fél kép, a másik felét lehagytad. (hegyi)

Ami ebben a képben nekem izgalmas, az a szobor és a mellette álló figura. Mondjuk ebben a formában nem nagyon lehet jól érteni, hogy most ki az, aki szereplő és ki az, aki szobor. Lehet, hogy ez mind szobor, ezt is el tudom képzelni, bár ott a háttérben az az egyiptomi figurára hajazó forma az lehet, hogy élő ember volt valamikor. Azt, hogy ez miért a fény és árnyék leckébe került, nem tudom értelmezni. Jók ezek a formák, izgalmasak ezek a kis félholdak, amik megjelennek, mintha a török hódoltság ideje jött volna vissza. De ez most nekem itt inkább egy rontott kép maradt, és nem egy hibaista megközelítés, vagy nem a hibát a maga erényeivel együtt használó kép, mert ez a bemozdulás ilyen mértékben zavaró, hogyha ebből több lenne, tehát nagyobb impulzus érte volna a gépet, nagyobb bemozdulás, akkor lehet, hogy az már megint egy izgalmasabb formai megoldás lenne, de ez most belül maradt azon a határon, ami átlendítene minket és egy új kontextust, egy új beszédmodort hozna létre. (hegyi)

Azt írod, hogy egy kávézóban volt ez. Azért, ahogy látom ezeket a székeket, gondolom mozgathatóak lehettek, tehát azt a széket amelyik a Singer mögött van, odébb kellett volna rakni, és kivenni a képből a francba, és akkor lehet, hogy értelmes képet kapunk a többi széknek az árnyékával, és ezzel a Singerrel, de az a szék ott olyan szinten zavaró, hogy a szöveget is, az árnyékokat is, és mindent szétver. Szervezkedni kell, felállni, kivenni, oké, félrerakod, fotózol, senki nem fog érte szólni. Pont. Ez így nem működik! (hegyi)

Ez egy jó kép Feri, részint mert a mérleg egyensúlya mellett a tér megforgatásából adódik egy ellenirányú dinamika is, amit jól ellensúlyoz a jobb oldal viszonylagos üressége, és azon ritka munkáid közé tartozik, ahol nem öncélú az objektív megválasztása. Van ebben thriller hangulat is, de a lefojtott feketesége (látom benne a kéket), ad neki szigorúságot is. Ritmusok vannak, formajátékok, jó lett. (hegyi)

Laci, kicsit elhanyagolsz minket, ami azért is baj, mert hogy ezek a képeid nagyon erős üzenetek, de ha ilyen ritkásan jönnek, akkor a képi párbeszéd nem tud folyamatos lenni, akkor ezek csak egyfajta helyzetjelentések, mint egy messziről jött képeslap. Jó az üzenet, szépek a tónusok, az árnyékok, az, ahogy a földre vetül a kinti világ, talán egy picit az ég utómunkája lehetne precízebb, hogy ennyire ne lógjon ki a lóláb, de ez orvosolható, sőt, azt kell mondjam, megérné azt a plusz fél órát, amíg kikísérletezed, hogy hogyan lehet ezt úgy helyretenni, hogy ne vegyem észre, hogy bele kellett nyúlni - ami persze szakmai szempontból logikus, hiszen ahhoz, hogy megjelenjenek a formák a padlón, kell fény, és ezt a tónusterjedelmet a digitális nem tudja átvinni magától. Talán annyit még, hogy ahhoz, hogy igazán közel érezzem magamhoz, két dolgot változtatnék: az egyik a beltér, ott egy fényértékkel talán visszább hoznám a sötétből, hogy legyen húsa a térnek, a másik meg az élesség. Tudom, hogy nagyon fontosnak számít ma az, hogy egy kép mennyire éles, sőt, azt is látom, hogy sok helyütt ez mintha valami értékjelző lenne, ha éles, jó kép, ha nem éles, nem jó - de ez tévedés. Sőt. Az élesség erősíti a jelenvalót. De ez ritkán áll párhuzamban a kép "akaratával". Azaz egy érzelmi megközelítés ritkán tűéles. Emellett van persze egy prózaibb ok is, ami miatt azt mondom, hogy nem kell ennyi élesség, az pedig az, hogy sokszor átfordul a dolog, és főleg kisebb méretnél elkezd az élesebb formák határvonala inverzbe átmenni, mintegy szellemkép. Na, azt gondolom, hogy ha megvan a RAW, akkor ezen lehet még molyolni és finomítani. És megérné. (hegyi)